A GKI szeptember második felében készült 2008-2009. évi előrejelzése óta radikálisan megváltoztak a világgazdasági körülmények, s ezzel a magyar gazdaság is teljesen új pályára került.

A GKI szeptember második felében készült 2008-2009. évi előrejelzése óta radikálisan megváltoztak a világgazdasági körülmények, s ezzel a magyar gazdaság is teljesen új pályára került.

 

  A nemzetközi pénzpiacokon kialakult pánikot annyiban sikerült megfékezni, hogy a szerteágazó állami (fiskális és monetáris) beavatkozás révén a bankrendszer működőképessége fennmaradt, azonban a hitelezési hajlandóság rendkívül összeszűkült, általános finanszírozási nehézségek állnak fenn.

A pénzügyi intézmények veszteségei hatalmasak, a tőzsdei árfolyamok tovább zuhannak, recessziós folyamat alakult ki. A pénzügyi válság gazdasági válsággal (depresszióval) fenyeget.

Előrejelzést készíteni ilyen helyzetben nagyon nehéz, de muszáj. A GKI ezért felülvizsgálja korábbi prognózisát. Sőt, szükség esetén ezt akár ismételten megteszi.

Az USA-ból 2007 augusztusában kiindult jelzálogpiaci válság globális pénzügyi krízis formáját öltötte. Az USA pénzügyi közvetítői rendszerében 2008 októberében megjelent a fizetésképtelenségi válság veszélye, ami mind több országra terjed át és mind nagyobb mértékben érezteti hatását a reálgazdaságban. Jelenleg az amerikai háztartások túlzott adósságállományának leépítése, valamint az irreálisan felduzzadt pénzügyi közvetítői szféra racionalizálása zajlik, beleértve a jelzáloghitelezésre épült, a globális pénzügyi rendszerben szétterített, származtatott és értékpapírosított (ily módon esetleg fertőzötté vált) tőkeáttételes pozíciókat.

Az adósságállomány leépítése minden befektetési eszköz (részvény, kötvény stb.) árának esésével jár a világ szinte minden országában. Eközben az USA-ban és több nyugat-európai országban jelentős a bankcsődök kockázata. A helyzetet súlyosbítja a bankrendszeren belüli bizalmi deficit, a partnerek fizetésképtelenségétől félve ugyanis a kereskedelmi bankok nem adnak egymásnak hitelt, vagy ha igen, akkor csak rövid lejáratra, ami a bankközi piacok likviditásának erőteljes beszűküléséhez, ezzel összefüggésben a piaci kamatlábak emelkedéséhez vezetett. Mindezek miatt világszerte erősödött a recessziós, sőt depressziós veszély.

A válságkezelés az USA-ban és az Európai Unióban eddig soha nem tapasztalt mélységű politikai koordinációhoz vezetett. Ez mindenekelőtt a bankközi piac likviditásának javítására koncentrált: részben a vezető országok jegybankjainak egyeztetett kamatlábcsökkentése, részben pótlólagos jegybanki likviditás rendelkezésre bocsátása révén; emellett a bajba jutott kereskedelmi bankok fizetésképtelenségének elkerülését célozta hitelek, hitelgaranciák, követelésvásárlások és egyes kereskedelmi bankok részvénytőkéjében történő állami részesedésvásárlás formájában. A bankpánik elkerülése végett jelentősen kiterjesztették a lakossági megtakarításokra vonatkozó állami betétbiztosítás összeghatárát, több országban az állam korlátlan garanciát is vállalt. Eme intézkedések eredményeként valamelyest enyhült a pénzügyi piacokra irányuló nyomás, javult a likviditás a bankközi piacokon.

Mivel a fertőzött hitelek és értékpapírok globális állományáról nincsenek megbízható adatok, a tőkeáttételes pozíciók leépülésének időigényét és a piaci hangulat alakulását pedig nem lehet előre jelezni, ezért a hitelválság időtartama még rendkívül nagy hibahatárral sem prognosztizálható. A legszélesebb merítésű irányadó amerikai tőzsdeindex, az S&P 500 a 2000. évi mélypontig még mintegy 20%-ot eshet. Nagy ingadozásokra számítunk, de az egyirányú romló, zuhanó trend valószínűleg már nem lesz hosszabb ideig jellemző.

A pénzügyi bizonytalanság és a hitelfeltételek romlása visszaveti a lakossági fogyasztás és az üzleti beruházás bővülését, aminek növekedésfékező hatása a kivitelben is megjelenik. Mindezek alapján erőteljesen lassul a világgazdaság növekedési üteme. Még a viszonylag optimistább prognózisok szerint is az USA GDP-dinamikája a 2007. évi 2%-ról 2008-ban 1,5%-ra mérséklődik, 2009-ben stagnál, az Európai Unióé 3,1%-ról 1,6%-ra, illetve 2009-re 0,5%-ra lassul.

Az USA-ban és az EU-ban 2008 negyedik és 2009 első két negyedévében csökkenhet a GDP. Írország, Észtország és Lettország GDP-je már 2008-ban is visszaesik, Magyarország regionális versenytársaié pedig jelentősen csökkenő ütemben emelkedik. (Igen kedvezőtlen esetben az EU GDP-je tartósan is csökkenhet, ez a GKI-t is jelen prognózisának rontására késztetné.)

A kőolaj (Brent) hordónkénti világpiaci ára a 2007. évi 72,7 dollárról idén éves átlagban ugyan kb.100 dollárra emelkedik, 2009-ben pedig 75 dollárra esik, de ez úgy megy végbe, hogy időnként már most is 70 dollár alatt van. A nyersanyagok és energiahordozók világpiaci árának visszaesésével az infláció is mérséklődik. A fogyasztói árindex az USA-ban a 2008.évi 2,2%-ról 2009-ben 1,6%-ra, az Európai Unióé 3,9%-ról 2,4%-ra csökken. A dollár az euróhoz viszonyítva idén ugyan éves átlagban gyengül (a tavalyi 1,37 után 1,48 várható), de az utóbbi hetekben a dollár rohamosan erősödik, 1 euró már csak 1,25 dollárt ér, s valószínűleg 1,30 körül lesz a jövő évi átlagos árfolyam.

A magyar gazdaság egyensúlyi helyzete 2006 óta sokat javult, de a világgazdaság válsága még olyan pillanatban érte el Magyarországot, amikor egyfelől ez az egyensúlyjavulás még nem jutott el a szükséges mértékhez, másfelől a pénzügyi világ még nem szokta meg az új adatokat, az így alkotott kép rólunk rosszabb, mint a tényleges helyzetünk. Ezért a pénzügyi pánik Magyarországot súlyosan érinti. GDP-arányosan az államháztartási hiányunk idén még magasabb lesz a többi EU-tagországénál, s a visegrádi országok között a legnagyobb – bár a balti országokénál, Romániánál és Bulgáriánál lényegesen alacsonyabb – a fizetési mérleg deficitünk is.

Ennek döntő része ugyan nem az állam, hanem az üzleti szektor és a lakosság – jellemzően külföldi tulajdonú kereskedelmi bankok által közvetített – hitelfelvételéből adódik, a hiányszint, illetve a nagyon lecsökkent hazai megtakarítási ráta következtében azonban Magyarország igencsak ráutalt a külföldi finanszírozásra. A problémát az okozza, hogy éppen ennek a lehetősége szűkült be jelentősen az elmúlt hetekben, a nemzetközi hitelpiaci válság pedig irreálisan felnagyította valós gyengeségeinket.

Részben ennek (és a külföldi pénzintézeteket sújtó belső gondoknak) következtében az egyébként nemzetközi összehasonlításban jó hitelportfolióval rendelkező magyarországi bankok még anyabankjaiktól is csak korlátozottan jutnak hitelekhez, azok a források visszatartásával mintegy exportálják finanszírozási problémáikat. A külföldi, bizonytalanabb helyzetű bankokban elhelyezett betétek ottani állami garantálása késztette a magyar államot is hasonló lépésekre, nehogy a garancia-licit ösztönözze betétkivonásra a hazai tulajdonosokat. Jórészt a lecsökkent banki likviditás és a kockázatvállalástól való tartózkodás következménye az egyébként már kiugró hozamú magyar állampapírok iránti kereslet hiánya.

Mindezek együtt és a viszonylag likvid magyar pénzpiac vezetett a forint elleni spekulációs támadáshoz.

Erre a helyzetre a kormány és a jegybank gyors és egyre jelentősebb lépésekkel reagált. A bankrendszer refinanszírozási kockázatát csökkentő pénzügyi megoldásokkal, állami garanciákkal, nemzetközi támogatás szervezésével, a jegybanki alapkamat drasztikus megemelésével, a belső és külső egyensúly javítását célzó intézkedésekkel. Az államháztartás lecsökkentett idei 3,4%-os deficitje esetén (a magánnyugdíj-pénztári befizetések figyelembevétele következtében) 2009 tavaszán megszűnhet a túlzottdeficit-eljárás, s jövőre a most előirányzott 2,9%-os hiánnyal is teljesülhet a maastrichti kritérium.

A folyó fizetési mérleg hiányának is csökkennie kell, annak mértéke ugyanis – a bizonytalan külföldi hitelfelvételi viszonyok közepette – nem nagyon szakadhat el a nem adóssággeneráló finanszírozás lehetőségeitől (így a nettó működőtőke-import és az EU-támogatások együttes összegétől). Mivel a külföldi működő-tőke beáramlásának mértéke recessziós viszonyok közepette igen bizonytalan, lehetséges, hogy a hitelhez jutás korlátai a nettó külső finanszírozás terén csak az előző évekénél jóval kisebb, 2,5-3%-os GDP-arányos hiány elérését teszik szükségessé, ami az importkereslet – főleg az állami kiadások – további korlátozódását okozhatja.

Nagy a valószínűsége annak, hogy 2008-2009-ben a magyar gazdaság a konvergenciaprogramban ezekre az évekre tervezettől lényegesen eltérő, főleg a súlyosan megromlott világgazdasági körülmények által meghatározott és az egész Európai Unióra jellemzővé váló kényszerpályára kerül. Ennek fő jellemzője, hogy a belső és külső pénzügyi egyensúly – kényszerűen – még a korábban szándékoltnál is erőteljesebben javul, viszont a gazdaság lényegében stagnál, a munkanélküliség nő, a foglalkoztatás csökken.

A pénzügyi egyensúly javulásában egyaránt szerepe lesz a lakossági nettó megtakarítás emelkedésének, a vállalkozói szféra EU-támogatások bővülésénél kisebb beruházás-bővítésének, de a döntő tényező az államháztartás nettó finanszírozási igényének a GDP kb. 2,5%-ára való visszaszorítása lesz.

A GKI üzleti bizalmi indexe októberben történelmi mélypontjára csökkent, s az előző hónaphoz viszonyított esés is példátlan. A magyar gazdaság helyzetének megítélése különösen drasztikusan zuhant, ami az október első felében napról napra egyre aggasztóbb pénzpiaci fejlemények fényében természetes is.

Az EKB-tól kapott és az IMF-től várható források a hazai devizatartalékokkal együtt olyan összegre rúgnak, amely akár hosszabb időn át is lehetővé teszi az államadósság megújítását új piaci hitelfelvét nélkül is. Így a forint elleni spekulációs támadás értelmetlenné válik és középtávon a piacok megnyugvása valószínű.

A következő hónapokban és 2009-ben a kül- és belföldi kereslet várhatóan csak nagyon szerényen vagy egyáltalán nem emelkedik. Miközben a világgazdaságban a jelenlegi pénz- és tőkepiaci pánik akár már ez év végéig lecsillapulhat, a hitelhez jutás azonban a korábbinál tartósan nehezebbé válik és a növekedési kilátások igen borúsak. Az előrejelzők – pl. az IMF – legkorábban 2009 II. félévében tartanak lehetségesnek némi javulást, de egy elhúzódó recessziót sem lehet kizárni.

Az EU jövőre várható stagnálás közeli állapota beszűkíti a magyar export lehetőségeit. Ez akkor is igaz, ha egyes új tagállamok – az elmúlt években főleg itteni piacaink bővültek – a belső fogyasztás emelkedése miatt az átlagosnál valamivel gyorsabban fejlődnek. Az alacsonyabb olajár a csökkenő orosz fizetőképes kereslet miatt az odairányuló export lehetőségeit is korlátozza. Az exportorientált ágazatok közül nagyobb gondok várhatók a hitelfeltételek romlását jobban megérző járműgyártásban – bár ezen belül a különböző gyártók piaci helyzete messze nem azonos -, s talán kisebbek a divatcikknek is számító elektronikai termékek értékesítésében.

A bizonytalan perspektíva és drága hitel visszafogja a beruházási tevékenységet. Az EU fejlesztési támogatásai részben csak az állami források helyettesítésére lesznek képesek, a lakásépítés pedig várhatóan visszaesik. Komoly piaci konszolidáció valószínű az építőiparban és az ingatlanszektorban. A fogyasztói keresletet behatárolja, hogy a reálbérek idei szerény emelkedését jövőre legfeljebb stagnálás körüli állapot követi, a hitelfelvétel erősen fékeződik, miközben jelentős összeget köt le a korábbi hitelek törlesztése. A magas kamatok és a növekvő bizonytalanság erősítheti a megtakarítási hajlandóságot (főleg gyorsan mobilizálható eszközökben, pl. rövid lekötési idejű bankbetétekben, majd állampapírokban).

A gazdasági növekedés 2008-ban a tavalyi 1,1% után gyorsul, de már csak 2% körül várható (még szeptemberben is 2,7%-ot valószínűsítettünk). Ez a gyorsulás is szinte kizárólag két, 2007-ben nagy visszaesést elszenvedő ágazat, a közszolgáltatások (3,4%-os visszaesés után 1%-os növekedés) és a mezőgazdaság (23%-os visszaesés után 25% körüli növekedés) javulásának köszönhető. Az ezeken kívüli un. magágazatok növekedése 3,5%-ról várhatóan 1%-ra csökken, tükrözve az európai konjunktúra romlását. Markáns az ipar lassulása, mindenekelőtt az export drámai lefékeződése következtében. Az építőiparban lassul a visszaesés mértéke, a kereskedelemben stagnálás közeli állapot várható.

2009-ben a gazdasági növekedés minimálisra, 0,5% körülire lassul. Ez az idei növekményt hozó ágazatok, az agrárium visszaesésének és a közszolgáltatások lassulásának következménye, a magnövekedés ugyanis gyakorlatilag nem változik, 1% körüli marad. (Az agrárszektornál a kiugró 2008. évi termés miatt 2009-re csökkenéssel illik számolni.) A magágazatok közül az ipar tovább lassul, perspektívája azonban nagyban függ attól, hogy az európai recesszió végének közeledtét érezve a vállalkozások mikor kezdenek új fejlesztésekbe. Ebből a szempontból a Mercedes beruházása kisugárzó hatása révén kedvező esetben 2009 második felétől némi lendületet adhat az üzleti beruházásoknak, a termelésen azonban ez csak a következő években mutatkozhat meg.

Az építőiparban kétéves visszaesés után némi (de már csak alig érzékelhető) élénkülés várható az EU-támogatású infrastrukturális beruházások beindulása révén. Ha azonban a hitelhez jutás feltételei még rosszabbak lesznek, ez a szerény növekedés is eltűnhet. A szállítási ágazatra 2008-ban még némi élénkítő hatást gyakorol a jó mezőgazdasági termés, 2009-ben azonban a régió erősen lassuló növekedése az eddigi húzóerőt, a tranzitszállítást is visszafogja. Nehezül az élelmiszeripar és a turizmus helyzete is. Stagnáló gazdaságban a foglalkoztatottak száma 1-2%-kal csökken, a munkanélküliség pedig nő, idén 7,6%-os, 2009-ben 8% körüli ráta valószínű. A pénzszűke következtében növekedni fog a körbetartozások mértéke.

A külkereskedelmi forgalom drasztikusan lassul, de a kivitel volumenének behozatalnál gyorsabb fejlődése fennmarad, sőt az olló még kissé nyílik is. A cserearány 2009-ben valószínűleg már nem romlik tovább. Az export növekedési üteme mérséklődését követi az ahhoz szükséges import lassulása, miközben a fogyasztás kissé csökken, az infrastrukturális beruházások pedig főleg az építőipart – és nem az importot – serkentik. A kedvezőtlen piaci viszonyok közepette az importkereslet természetes módon lassul.

A bruttó keresetek legfeljebb 5%-kal növekednek, ami – az adótáblázat változatlansága esetén – a nettó keresetek 4% körüli emelkedését, s ezzel, 3,9%-os inflációt feltételezve a reálkeresetek stagnálását valószínűsíti. Ezen belül a versenyszektorban – a cégek helyzetétől és a konkrét munkaerő-piaci helyzettől függően, igen differenciált módon – kissé magasabb bruttó béremelési ütem lehetséges, ez azonban a kisebb cégeknél feltehetőleg inkább szürke jövedelemként fog megjelenni.

A 2008-ban még 9% felett emelkedő bruttó bérek dinamikájának ilyen lefékezése a nagyobb, exportérdekelt cégeknél az európai piacszűkülés, a hazai piacon működő kkv-knál pedig a belföldi kereslet stagnálása miatt szükségszerű. A költségvetési szektorban a reálbér csökken. A stagnáló reálkeresetek mellett a fogyasztás kissé mérséklődik, a megtakarítás viszont emelkedik. Ez utóbbiban a kényszerek – a hitelek törlesztési kötelezettsége, a devizahitelek korlátozott elérhetősége, a forinthitelek drágasága – mellett a forint vonzó betéti kamatának is szerepe lesz.

A GKI által előrejelzett növekedés szerényebb a közelmúltban módosított költségvetés által prognosztizáltnál. A bevételekre ható fő tényezők egy részénél – infláció – nincs különbség, a fogyasztásnál azonban a GKI prognózisa lényegesen rosszabb pozícióval számol. A kiadások közül viszont alultervezettnek látszanak a kamatkiadások. Az általunk kívánatosnak tartott kb. 2,5%-os GDP-arányos államháztartási deficit eléréséhez további lépések szükségesek.

Egy ilyen program esetén semmilyen fundamentális problémája nem lesz a magyar pénzpiaci folyamatoknak, sőt a konjunktúraciklushoz igazított ún. strukturális államháztartási deficit kb. 1,5%-ra megy le. (Ez a pénzpiaci válság lezárultával jelentős költségvetési-adócsökkentési mozgásteret jelent). Ennél is nagyobb hiánycsökkentés viszont már azzal a veszéllyel járna, hogy fokozná a recessziós folyamatokat.

Az infláció – főleg a világpiaci energia- és mezőgazdasági árak esése, illetve a magas bázis miatt – a következő hónapokban és 2009 elején is gyorsan esik. 2008-ban éves átlagban 6,2%-os (az év végén 5% körüli), 2009-ben 3,9%-os (az év végén 3,5% körüli) áremelkedés várható.

A forint árfolyama a nemzetközi pénzpiaci bizonytalanság miatt jelenleg nagyon ingadozó, s jellemzően gyengülő. Az idei év végére azonban erősödő, 260 forint körüli, 2008. átlagában 250 forintos euró-árfolyam valószínű.

Ha a nemzetközi pénzpiac stabilizálódik, s a magyar államháztartási hiány idei 3,4% alá csökkentésével 2009 tavaszán megszűnik a Magyarország ellen folyó túlzottdeficit-eljárás, miközben az infláció is 4% körülire – már nem sokkal az akkori maastricti kritérium fölé – csökken, lényegesen közelebb kerül az ország az euró-zónához történő csatlakozás feltételeinek teljesítéséhez. Ezért a közeljövőben napirendre kerülhet az ERM-2 rendszerbe való belépés. Akár már a fiskális szabályok és a 2009-es költségvetés elfogadása után sor kerülhet az euró bevezetése céldátumának – célszerűen 2012-nek – a bejelentésére.

Ez növelheti a magyar gazdaság, s a forint iránti bizalmat. Mindez 2009-re éves átlagban 255 forintos, de az év végén ennél akár lényegesen erősebb árfolyamot eredményezhet. A korábban gondoltnál gyengébb forintot a devizahitelezés visszaesése magyarázza, ez ugyanis az átváltások elmaradása miatt csökkenti a forint iránti keresletet. Az IMF hitelkeret megnyílását és a pénzpiac stabilizálódását követően rendkívüli kamatcsökkentések várhatók. Kedvező esetben 2009 végére a jegybanki alapkamat is jelentősen, 6-7%-ra csökkenhet. Amennyiben a külső finanszírozás tartósan nehézségekbe ütközik, s a magyar gazdaság iránti bizalom nem nő a szükséges mértékben, 260 forint körüli árfolyam, s csak 7-9%-ra csökkenő alapkamat valószínű.

Ha az EU tartósabb és mélyebb depresszióba süllyed, azt Magyarország sem kerülheti el, s a kilábalás is csak a nemzetközi viszonyok javulásának függvényében lehetséges.

http://www.gki.hu/ 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük