A Kárászy Szalon Mindig Tartogat Meglepetéseket

A művészetek szinte minden ágának jeles és ismert vagy az ismertség ajtaján kopogtató képviselői bemutatkoznak, legyen az fotó, képzőművészet, zene, vagy színház művészet, sorolhatnám még tovább, és természetesen Kárászy Szilvia, a zongoraművész, és mégis … megújul, újat tud mutatni. Hónapról hónapra, évek óta.

Legutóbb Búza Krisztina kiállítása késztetett őszinte csodálatra. Annyit tudtam, hogy Krisztina iparművész, pontosabban papírművész. És a tárlat címe: Organikus lámpák – Cellunett Design fénykiállítás. A Szalonba belépve sejtelmes fény – mit fény, fények halmaza, vagy inkább fényplasztika – fogadott. A falakon körbe és a padlón szemet gyönyörködtető, dekoratív formájú és sejtelmesen lenyűgöző szín kavalkádot varázsoló látványos papíralapú lámpák függtek, álltak, mintegy mesebeli fénykertet elénk tárva, miközben Fehér Viktor klasszikus gitárművész ujjai futottak a hangszeren.

A kiállítást és a munkákat Krisztina régi ismerőse Kelecsényi Csilla iparművész, textilművész az alábbiakkal ajánlotta a vendégek figyelmébe:

Kétszeresen is megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kárászi Szalonban kiállítást nyithatok meg.

Elsősorban, mert Kárászi Szilvia, nemzetközi hírű zongoraművész Szalonjában tehetem ezt, aki rendkívül sokoldalú tehetség, zeneszerző, producer, filmek, és TV- műsorok rendezője, szerkesztője, műsorvezetője, az Aranyharang-díj alapítója, a művészet több területén előadóművész, festőművész, összművészeti alkotó.

A másik öröm számomra az, hogy elfogadhattam Buza Krisztina papírművész, iparművész felkérését, önálló kiállításának megnyitására.

Buza Krisztát 1997-ben, egyetemista korában ismertem meg, amikor a textil szakon a festő- nyomó szakirány hallgatóinak papírművészeti kurzust tartottam a Magyar Iparművészeti Egyetemen, a mai MOME-n, öt évvel az után, hogy Londonban befejeztem a mesterképzőt a Goldsmith's College-ban. Sok új tudással, lelkesedéssel és átadnivalóval jöttem haza Angliából, hogy a külföldön elsajátított papírmerítési technika lehetőségeit itthon kiteljesítsem, továbbfejlesszem. Akkor még nem sejtettem, hogy frissen szerzett ismereteim, lelkesedésem az itthoni egyetemi hallgatókra is hatással lehetnek.

Elmúlt közel húsz év, és újra megjelent az életemben Buza Krisztina, képzett és érett művészként, aki a diploma megszerzése óta a papírt választotta művészete nyersanyagának.

Kicsit ismét visszatekintve a múltba:

Kriszta diákként csöndes, magában elgondolkodó, arisztokratikusan vékony, ifjú hölgy volt, aki elmélyülten kísérletezett a papírral, a művészeti kurzus ideje alatt, a kapott feladatokon keresztül. Egyikünk sem gondolhatta akkor, hogy ez a kurzus Kriszta alkotói, művészi pályájának fontos, kiinduló pontja lesz. Kriszta már akkor a papír síkbeli viselkedésformáit kutatta, és felfedezte magának a dróthálót, mint a képlékeny, vizes papír massza hordozóját. Az alapötletet már 1997-ben megtalálta, diplomamunkája is hálós szerkezetre épített, három szárnyas papír paraván volt.

Kriszta, ahogyan önmagáról vallja, nagyon vonzotta a papír, folyton kutatja e különös, zabolátlan, nehezen irányítható, öntörvényűen képlékeny vizes massza viselkedésformáit. A papírral végzett kísérletek a papírművességhez vezették, újra megtalált technikához, mint kézműves mesterséghez.

Kriszta személyes párbeszédbe kezdett a papírral, ami közel 20 éve tart.

Világunkban a digitális forradalom háttérbe szorítani látszik az anyagot általában, így a papírt is. A könyvnyomtatás gutenbergi tradíciója veszni látszik, helyébe lép a digitális könyv.

Kriszta szereti megkérdőjelezni az anyag, a papír alapvető létjogosultságát, asszociatív gondolkodással új megmunkálási lehetőségeket keres. A hálóra felhordott papír síkbeli megformálása után az esetlegességet tudatosan irányítja. Kilép a síkból, az alapanyag hordozó hálót meghajlítva eleinte relief-szerű, majd térbeli formákat alkot. A papírral való foglalatosság Krisztánál aktív folyamattá vált. Személyes felfedezésekhez juttatja, mennyi cellulóz szükséges, hogyan festhető a papírmassza. Finomodik a technikája, formákat kreál, organikus struktúrákat hoz létre. A méhsejt szerű dróthálót kézzel formálja, szereti, simogatja, röpíti a papír masszát. A meghajlított, összeforgatott hálókkal organikus növényekre, moszatra, csigákra emlékeztető formákat hoz létre. A háló és papír mellé új, mai anyagot társít, a LED-szalagot, amely belülről megvilágítja, és különös, kozmikus életre kelti a formákat. Kriszta kezével gyönyörű, lélekkel átitatott formákat kreál.

Szereti a kézműves módon létrehozott tárgyait.

Az alapanyagtól kezdve maga készíti el a művészi produktumot. Végigviszi a folyamatot, a papírmasszától a villanyszerelésig, egy kézben tartva.

A lámpákon kívül ékszereket is készít, melyek alkotójuk különös érzékenységét bizonyítják.

Búza Krisztina számos hazai és külföldi kiállításon szerepel. Kísérleti műhelye mára családi manufaktúrává nőtt. Főleg különböző enteriőrökben elhelyezhető, kis szériás lámpákat készít.

Szakmai elismerésként az I. Országos Papírművészeti Triennálén külön díjat nyert.

2012-ben a londoni 100% design kiállításra beválasztják lámpáit, 2013-ban a bécsi Wohnen & Interiur kiállításon szerepel, bécsi forgalmazóval munkakapcsolatot létesít, 2014-től a Paloma Kortárs Project keretében hatodmagával showroom-ot bérel. Tavasztól a bécsi Unik Galériában kaphatóak lámpái.

Legutóbb az Új Budapest Galéria BÁLNA nevű helyszínén, a Design hét keretében Határtalan Design címmel megrendezett kiállításon láttam design, antidesign, és társadalmi design munkákat, Kelet Közép- Európai, cseh, lengyel, szlovák és magyar designerektől és képzőművészektől. Itt láthattam Búza Kriszta fénnyel átitatott gyönyörű papírműveit is.

Csak néhány ismert, magyar alkotót is említek, mint Gulyás Judit, Regős Anna, Páger Bernadett, Hegedüs Andrea, vagy a kiállítás kurátorát, Szigeti Szilviát. Ezen a kiállításon meggyőződhettünk arról, hogy a magyar designerek azonos színvonalat képviselnek műveikkel nemzetközi trendeket követő külföldi kollégáikkal. A kiállítás a design és grand art határeseteire is rámutat, elismerve a színvonalas design művészi értékét.

Búza Kriszta invenciózus, kortárs designer, akinek művei kuriózumok, különlegességek. Ékszereit nagyon kifinomult ízlésű embereknek ajánlom, lámpái a minimál art-os enteriőrökbe, fényt, egyéniséget, természetességet visznek, az ún. régi, polgári belsőkben a különösséget, a mai kor szellemét csempészik be.

Szeretettel ajánlom Búza Krisztina műveit alapos szemlélésre." (Kelecsényi Csilla)

Befejezésül jómagam is javasolnám, Búza Krisztina nevét ne feledjék, aki a szépet szereti és igényli, az tekintse meg a munkáit, talán a fent említett Paloma Kortárs Projectben.

http://kriszbuza.com/

http://www.karaszyszilvia.hu/szalon.html

Lantai József