A maguk érdekeit érvényesítő márkatuljadonosok összetüzében létezünk az élet minden területén...A maguk érdekeit érvényesítő márkatulajdonosok össztüzében létezünk az élet minden területén…

Annak idején egy fiatal fejlesztő és cégtulaj azt mondotta, hogy 640 kB mindenre elegendő. Mondott persze akkor és azóta is sok mást, de ezt elég sokat szokták idézni, mint egyik nagy tévedését. Azóta a Microsoft is régen rájött, hogy ennyi memória nem sok mindenre elegendő, és ma már a saját operációs rendszereik is megabájtokban mérik a memóriaigényt. A beszerzésük esetén pedig sokezrekben a pénztárcaigényt. Már akkor, ha nem valami támogatási projekt keretében szerzi be valaki a rendszert.

 A maguk érdekeit érvényesítő márkatuljadonosok összetüzében létezünk az élet minden területén...A maguk érdekeit érvényesítő márkatulajdonosok össztüzében létezünk az élet minden területén…

Annak idején egy fiatal fejlesztő és cégtulaj azt mondotta, hogy 640 kB mindenre elegendő. Mondott persze akkor és azóta is sok mást, de ezt elég sokat szokták idézni, mint egyik nagy tévedését. Azóta a Microsoft is régen rájött, hogy ennyi memória nem sok mindenre elegendő, és ma már a saját operációs rendszereik is megabájtokban mérik a memóriaigényt. A beszerzésük esetén pedig sokezrekben a pénztárcaigényt. Már akkor, ha nem valami támogatási projekt keretében szerzi be valaki a rendszert.

Ilyenekben pedig a Microsoft nem szokott fukarkodni, ami sokszor nem is nagy bevételkiadás, mivel a licencdokumentumokat papírárban is meg lehet számítani. Már akkor, ha feltételezzük, a szoftver ott van valahol a rendszerben egy szerveren. Ilyesmi esetek azok, melyekre jó pár éve volt példa, amikor a nagy állami rendszereket a Microsoft úgymond legalizálta. Akkor és azóta sem igazán merült fel persze a kérdés, hogy olyan intézményekben, mint a minisztériumok, akkor jelesül a BM-ről volt szó, miért kell legalizálni. Pontosabban miért kellene leragadni egy cég szoftvereinél. De igaz ez a felsőoktatásban és bármely más cégnél is.

Természetesen szép gesztus, ha a Microsoft, vagy akár bármely cég támogatja az oktatást. Elvégre az informatikát csak konkrét eszköz ismeretében lehet oktatni. Számítógép például operációs rendszer nélkül nehezen használható, és teoretikusan kicsit nehéz megtanítani a számítógép használatát. De azért, ha egy egyetem egy szakdolgozatot csak egy bizonyos szoftver egy bizonyos verziójának formátumában fogad el, akkor kicsit árnyaltabb a kép. Ebben az esetben ugyanis az adott tanszékről bátran elmondhatjuk, belelépett a márkacsapdába. A munkatársai az adott cég szoftvereihez kötődnek, és az adott feladatokat csak annak világában fogják tudni elképzelni. S mert innentől ezt várják el diákjaiktól, ezt az elvárásrendszert fogják örökíteni, mint elvárást. Így miközben a napi informatika egyre inkább a változatosság irányába halad, addig egy iskolarendszerbe beágyazott szoftverkörnyezet erősen konzerváló hatású tud lenni.

Érthető tehát, hogy a Microsoft, és nem csak a Microsoft igyekszik megcélozni az iskolákat, aminek a közelmúlt egyik szép példája volt a tojásos randevú Ballmer úrral. No nem a tojások, hanem az a megállapodás, melyet a Microsoft kötött a kormánnyal. Mint üzletemberre az vesse az első követ a Microsoft vezetőjére, aki nem tenné ugyanezt, ha megtehetné. A döntési felelősség nem az övé ebben az esetben, hanem a túloldalé. A kormányzaté illetve adott esetben az egyetemeké és az iskoláké általában. Mert lehet persze rövid távon is gondolkodni, és azt mondani, hogy most milliárdos kiadásoktól szabadul meg a költségvetés. Ez azonban csak egy esetben igaz. Abban az esetben, ha feltételezzük, hogy a megállapodás hiányában is Microsoft termékeket használna, operációs rendszertől irodáig. Ez azonban nem feltétlenül van így, mivel kis kompromisszumokkal csereszabatos, és saját lábán kompromisszumok nélkül megálló rendszerek Microsoft nélkül is üzemelni tudnak.

Sajátos módon ezt a Microsoft sem cáfolja, és az EU szorításában lépni is lépett ezügyben, mivel a nyílt dokumentumformátum támogatása immár a Microsoft-irodákba is benne foglaltatik. Így semmi akadálya nem lenne, hogy az egyik cég ilyen, a másik amolyan rendszert használjon. Ha innen nézzük, azoknak a milliárdoknak a számossága sem Titánok által kőbe vésett talán. Még akkor sem, ha ezek a Titánok Campus-osodtak előtte. Hacsak nem krampuszosodtak. S ezzel megint eljutottunk oda, hogy aligha csak egy céget kell megtenni bűnbaknak, mivel bár sok mindenről tehet, arról nem annyira, hogy kapitalistaként a legnagyobb haszonra akar hosszú távon szert tenni. Márpedig a legnagyobb hasznot akkor remélheti, ha generációkat juttat márkacsapdába. Ekkor pedig megéri neki a jelen kis, és bizonytalan bevételét beáldozni ahhoz, hogy generációkon keresztül a cég termékeit tukmálhassa a felhasználókra. Főleg, mert a jelen növekvő értelmiségiek lesznek a holnap döntéshozói. Márpedig, ha egyszer egy döntéshozó azt mondja egy pántlikázott pénzre, hogy erre van, akkor az arra van. S mert személyében csak képet látott esetleg arról, aki olvasott már másik rendszerről, addig nem igazán lesz kompetens mérlegelője annak, hogy az a pénz tényleg kell-e, vagy annyi kell-e? Legfeljebb egy idő után segít számolni a tojásokat az Excel legújabb verziójával, és szellőzteti a szobáját, ha a nemzetközi kommentek sommásan csak annyit írnak, hogy valami bűzlik. Ballmer úr látogatása esetén ugyanis tényleg úgy szólt a legsommásabb vélemény, hogy valami rohad kis hazánkban.

Azért persze nem lenne rossz, ha a kormányzatokon átívelő márkacsapdásítás után kinéznénk a gödörből. Hogy ne csak a pillanatnyi látszatmegtakarításokkal foglalkozzunk Campustól Titánig, hanem a gödör peremén kicsit messzebbre is elnézhessünk. Azért is, hogy a jövő generációt ne azzal kelljen útra bocsátani titánilag a régi vicc kicsavarásával, hogy "Ti tán kikeveredtek valahogy".

http://www.theserverside.com/news/thread.tss?thread_id=49451

http://www.lipsz.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=164

http://www.microsoft.com/hun/news/011217_Campus.mspx

Andrew_s