OPNIAz Országos Pszichiátriai Neurológiai Intézetben (OPNI)  2004. szeptember 30-án nyílt meg a mûvészetterápiás alkotások bemutatására és értékesítésére vállalkozó Tárt Kapu Galéria,  2007. július 10-én az Intézet és a Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány a ház közelgõ bezárása elõtt zenés irodalmi mûsorral kísért búcsúkiállítást rendezett.   A Tárt Kapu Galéria ezzel egyelõre zárja kapuit.

 

OPNIAz Országos Pszichiátriai Neurológiai Intézetben (OPNI)  2004. szeptember 30-án nyílt meg a mûvészetterápiás alkotások bemutatására és értékesítésére vállalkozó Tárt Kapu Galéria,  2007. július 10-én az Intézet és a Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány a ház közelgõ bezárása elõtt zenés irodalmi mûsorral kísért búcsúkiállítást rendezett.   A Tárt Kapu Galéria ezzel egyelõre zárja kapuit.

A Galéria hároméves fennállása alatt a tizenöt kiállításon mintegy kétezer alkotást láthatott a több mint tizenötezer látogató, errõl is szólt az esemény házigazdája, dr.Nagy Zoltán professzor, fõigazgató fõorvos és Horváth Szabolcs a foglalkoztató vezetõje.

A fõigazgató emlékeztetett, az Intézet mindig is progresszív elveket valló intézmény volt, gyógyító munkájában komplexitásra törekedett. A múlt emlékeit õrzõ intézeti Pszichiátriai Múzeum küldetése és a mai mûvészetterápiás foglalkozások remekeit közönség elé táró Tárt Kapu Galéria vállalása találkozik, a kettõ egymást erõsítve, egymásra épülve mûködik.

A mûvészetek szerepe ma a gyógyításban

Ma már, az egyre hatékonyabb gyógyszereknek köszönhetõen, a pszichiátriai betegségek kezelésének végsõ célja nem a tünetek csillapítása vagy megszüntetése, hanem az érintett betegek teljes életbe való visszavezetése.

A társadalomba történõ sikeres visszailleszkedés kulcsa a megfelelõ rehabilitáció és annak részét képezõ mûvészetterápia.  Az Intézetben mûvészetterápiás mûhelyekben hivatásos képzõ- és iparmûvészek vezetik a festõ, grafikus, textil és kerámia foglalkozásokat. A mûvészeti csoportok régi pácienseinek sikeres rehabilitációja ösztönzõleg hat a többiek számára is. Az alkotás jótékonyan hat vissza a betegekre, akik a mûvész státuszát nyerhetik el a befogadó társadalmi közegben. A hetente megrendezésre kerülõ mûhelyek két lépcsõben fogadnak betegeket. A ?kezdõ" csoportoknál az együttlét örömét, az alkotáshoz való kedvet igyekeznek felkelteni, a már kimagasló teljesítményt nyújtók pedig ?alkotói közösségbe" szervezõdve hoznak létre mûvészi színvonalú alkotásokat.

A pszichiátria a klinikai orvostudományokon belül egyedülálló helyzetben van. Igyekszik megragadni az emberrõl alkotott fogalmaink, ismereteink teljességét és így kívánja értelmezni a lélek kóros állapotait.  A biológia, a pszichológia, a szociológia és az orvostudomány eredményeit egyaránt integráló pszichiátria sajátos helyzetébõl adódóan talán a legközelebb áll a humán tudományokhoz a természettudományok közül. Nem véletlen tehát, hogy a pszichiátriai megbetegedések felkeltették a mûvészek érdeklõdését is.  A képzõmûvészet kapcsolata a pszichopatológiával rendkívül gazdag.

A mûvész képi, tárgyi megjelenítõ képességével, rajzaival, festményeivel, szobraival bepillantást enged bensõ énjébe, saját lelki mûködéseinek komplexitásába. Az õszinteségnek, a kendõzetlen feltárulkozásnak katartikus ereje van. A szemlélõ számára az azonosulás lehetõségét, élményét jelentheti, hogy a mûvek olyasmit mondanak ki helyettünk, amit mi magunk nem merünk megfogalmazni. Több évezred tapasztalatai mutatják, hogy a mûalkotások komoly hatással vannak lelkünkre, klinikai megfigyelések tömege támasztja alá, hogy a pszichiátriai betegek állapota nagymértékben befolyásolható a mûvészet eszközeivel, zenével, képpel, mozgással, színházzal.

Számos elismert pszichoterápiás módszer él a katarzis eszközével, melyet az ókori görög drámák hatástárából ismerhetünk. A katarzist eredetileg mûvészi eszközökkel érték el, bár a ma elfogadott pszichoterápiák más módszerekkel váltják ki ezt a hatást.  A mai mûvészetterápiák különböznek ezektõl a módszerektõl, a mûalkotások révén befolyásolják a beteg és nem beteg lélek mûködéseit.

A mûvészetterápia ugyan önálló gyógyeljárásként a legtöbb mentális zavar esetén nem elegendõ, de kiegészítõ kezelésként a gyógyszeres, pszicho- és egyéb szocioterápiás beavatkozások mellett elemi hatású lehet. Speciális kommunikációs csatornákat nyit és a szokványos terápiák hatástalansága esetén is áttörést hozhat az önmagukba zárt, a külvilágtól saját lelki világukba zárkózó, különös élményekre különös viselkedésformákkal reagáló páciensek kezelése során.

A krónikus pszichiátriai zavarok legtöbbjére jellemzõ a környezettel való kommunikációs anomália, a visszahúzódás, a realitással való harmonikus kapcsolat megbomlása, a kezdeményezõkészség és szociális aktivitás markáns lecsökkenése. Gyakran olyan bizarr észlelések és belsõ élmények következményei ezek, melyek hozzájárulnak a pácienseknek a környezõ világtól és emberektõl való elszigetelõdéséhez.  

A pszichiátriai betegekrõl kialakult kép változásához szükség van a pszichés zavarban szenvedõk és a többségi társadalom közötti kapcsolatépítésre.  A párbeszéd, a kommunikáció nehéz. Itt lép be lehetséges csatornaként a mûvészet és a mûvészetterápia, mely nem-verbális úton, a minden emberben mélyen élõ tudattalan tartalmak által létesíthet kapcsolatot a kétfajta világlátás, érzékelés között. Vagyis a beteg ember kifejezheti önmagát az átlagember számára megfogható, átélhetõ módon anélkül, hogy az elrettentõ lenne.  A társadalmi elszigetelõdés feloldása azonban csak egy, de igen fontos része a pszichiátriai zavarban szenvedõk kezelési célkitûzéseinek.

A másik, alapvetõ terápiás feladat a páciensek belsõ élményvilágának és viselkedésének megváltoztatása, a kevesebb szenvedés és a jobb funkcionálás irányába. Ehhez elengedhetetlen a komplex kezelés, azaz gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiák alkalmazása.  A mûvészetterápiák én-védõ mechanizmusokat mozgósítva jelentõsen csökkenthetik a betegek szorongását és visszaszoríthatják a valóság torzult érzékelését. Az alkotás folyamata, a sikerélmények, az elért eredménnyel párhuzamosan haladó személyiségfejlõdés a sikeres rehabilitáció egyik katalizátora lehet.

A 20. század elejéig a pszichiátriai betegek mûalkotásairól, mûveirõl a világ csak szórványosan értesülhetett, a közvélemény igazán pedig csak Prinzhorn 1922-ben kiadott könyvébõl, illetve az 1950-es világkongresszus alkalmából ismerkedhetett meg a mûvészetterápiák eredményeivel és magukkal a mûvekkel. Azóta egyre több intézet, egyesület, szövetség alakult világszerte, melyek a pszichés zavarral élõk alkotásait, a mûvészetterápiákat állították tevékenységük középpontjába. Újságokat adtak ki, galériák létesültek, illetve a meglévõ galériák helyet adtak a betegek mûveinek is.

Számos folyóirat indult, mint pl. az  American Journal of Art Therapy, Bulletin of Psychology and the Arts, International Networking Group of Art Therapists  és sok más, melyek széles körben ismertté tették a pszichiátriai betegek alkotásait.

Néhány híres mûvész (Van Gogh, Soutine és mások)  pszichiátriai betegsége felhívta a figyelmet a mûvészet és a mentális betegségek kapcsolatára.  Mára az ?outsider art"  bevonult a világhírû európai és amerikai múzeumok falai közé, a galériák tárlataira, az aukciók listáira, a nagy mûvészeti vásárokra és a kortárs mûvészeti publikációkba.

A galéria elmúlt három éve

Az OPNI Gyógyító Célú Foglalkoztatójának mûvészetterápiás munkaközössége idehaza is a pszichiátriai rehabilitáció szolgálatába állította ezt a terápiás formát. Jelentõs rangú, itthon és nemzetközileg is ismert képzõ- és iparmûvészek kapcsolódtak a munkába, segítették át a betegeket a technikai nehézségeken. Grafika, olaj és akvarell festmények, kisplasztikai alkotások, hímzések és textilmunkák dicsérik a betegek alkotókedvét, tehetségét. Az alkotó folyamat, az elkészült mûvek olyan értéket képviselnek, amivel a Tárt Kapu Galéria méltán sorakozhat fel Európa nagy pszichiátriai intézményeiben mûködõ mûvészetterápiás gyûjtemények sorába.

A hetente megrendezésre kerülõ mûhelyek két lépcsõben fogadnak betegeket. A ?kezdõ" csoportoknál az együttlét örömét, az alkotáshoz való kedvet igyekeznek felkelteni, a már kimagasló teljesítményt nyújtók pedig ?alkotói közösségbe" szervezõdve hoznak létre mûvészi színvonalú alkotásokat.

A kiállítóhely megnyitása Magyarországon egyedülálló kezdeményezés volt: állandó bemutatkozási lehetõséget teremtett az OPNI közel 200 betege számára. A galériába kerülõ mûveket a mûvészetterápiás foglalkozásokat vezetõ képzõmûvészekbõl álló mûvészeti tanács választotta ki, az üzemeltetésben pedig a terápiában elõrehaladott  betegek is részt vettek. Az értékesített alkotások után befolyt összegeket a pszichiátriai rehabilitáció körülményeinek javítására használják fel. Az elmúlt években a 721 munkanapon keresztül nyitva tartó galériában 1200-nál több festményt és kisplasztikát lehetett megtekinteni. A mûveket 15 kiállításon, több mint 15 000 látogató nézte meg ebben az idõszakban.

Az OPNI fõbejárata melletti épületben található Tárt Kapu Galéria 2004. szeptember 30-án Mádl Dalma asszony jelenlétében nyitott meg. A Tárt Kapu Galéria elsõ idõszakos kiállítása 2004 szeptemberében a ?Gyógyító Mûvészet" címû tárlat volt. Ezt még további 14,  többek között a GELI lakberendezési központban és az V. Ráday Könyvfesztivál keretében a Ráday utcában tartott kiállítás követte az elmúlt majd 3 évben.

A 2006. májusában megrendezett francia-magyar nap keretében francia mûvészetterápiás alkotások is megtekinthetõk voltak a galériában.

Hagyománnyá vált a jótékony célú árverések szervezése a galéria kiállítási anyagából, valamint az Intézet több alkalommal tartott nyílt napot, ahol a betegek és a látogatók közösen vehettek részt képzõ- és iparmûvészeti foglalkozásokon.

A Galéria második születésnapján, 2006. szeptember 27-én Sólyom László köztársasági elnököt látták vendégül.

A második születésnapon a résztvevõkkel együtt ünnepelt  Havas Henrik, Albert Györgyi, Gál Csaba Boogie, Tóth Vera és Soma is.

2006 augusztusában a Sziget Civil Sziget elnevezésû programsorozatának részeként elõször mutatkozott be a Tárt Kapu Galéria a Lelki Oázis – Lelki Betérõ sátorban. A Sziget ideje alatt tanácsadással, pszichológiai tesztekkel, hennafestéssel, kézmûves foglalkozással és filmvetítéssel várta a szervezet a látogatókat.

Mindezen rendezvények célja az volt, hogy elinduljon a párbeszéd a pszichiátriai betegek és a társadalom között, valamint hogy csökkenjen a társadalmi elõítélet a pszichiátriai betegségekkel szemben.

A Galéria kiállításai érdeklõdést keltenek a kortárs mûvészek, mûgyûjtõk és a mûkereskedõk körében is, egyre inkább érezhetõ a 70-es években Nyugat-Európában és Amerikában indult, a mûvészet fogalmi határait tágító szemléletváltás nálunk is. A folyamat során a nem tradicionális mûfajok is elnyerték a hivatalos elismerést, néhány alkotó mûveinek értéke a mûvészeti piacokon már vetekszik a hivatásos mûvészekével.

Ezek a határ-törekvések mára ?outsider art" elnevezés alatt vonultak be a világhírû múzeumok falai közé, a galériák tárlataira és a nagy mûvészeti vásárokra. Számosan megkapták az ?outsider" besorolást: a naiv, a primitív és a vízionárius mûvészek, a transzban alkotó médiumok csakúgy ide sorolódtak, mint az autodidakta festõk, a grafiti falkép készítõk vagy a kreatív terápiák résztvevõi.

Az Intézet fõigazgatója a mûvészetterápia lényegét, a szavakon túli világ jelentõségét József Attila vers-idézettel foglalta össze, a verset a költõ Freud 80. születésnapjára írta;

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

…….
(Amit szívedbe rejtesz,  1936.)

A Tárt Kapu Galéria tevékenységét a Lilly Hungária Kft. folyamatos szponzorációval támogatta.  Dr. Szabó László, a Lilly Hungária Kft. ügyvezetõ igazgató is búcsúbeszédben méltatta az elért eredményeket.

A gyógyintézmény megszûnésével zárja kapuit a Tárt Kapu Galéria is,  a Magyarországon egyedülálló kezdeményezésnek számító, a pszichiátriai betegek társadalmi kirekesztettségének enyhítésére, a mûvészetterápia eredményeinek bemutatására szolgáló kiállítóhely.  Az Intézet megszûnését követõen saját szakmai tevékenysége 9 másik intézmény keretén belül folytatódik. Elhangzott; a Tárt Kapu Galéria tovább él, a helyszín kiválasztása még folyamatban van.

Az Intézetrõl, mely mûvészi tevékenységet inspirált

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet mûemléki védettséget élvezõ, eklektikus épületegyüttese 1860-68 között épült, központi részében található az Intézet katolikus kápolnája.  1912-13-ban a Budapesti-Lipótmezei Magyar Királyi Állami Elmegyógyintézet felújítása és rekonstrukciója nyomán került sor a katolikus kápolna festészeti és üvegablak dekorációinak elkészítésére.  A kápolna hat méter magas szecessziós üvegablakait a gödöllõi mûvésztelep alapítójának, Nagy Sándor (1869-1950) festõ- és iparmûvésznek tervei alapján a híres üvegmûvész, Róth Miksa kivitelezte.  A szecessziós virágornamentikával keretezett, összetett vallási szimbolikájú üvegtáblákon a Bûnbeesés, a Feltámadás és az Utolsó ítélet jelenetei, a Madonna valamint a Krisztusra utaló jelképek láthatók.

Az üvegablakokkal annak idején szoros formai és tematikai egységben készült a festészeti dekoráció is, de

a falképeket 1972-ben az átalakításakor lemázolták, így ma már csak az üvegtáblák és a Magyar Iparmûvészet címû folyóirat 1912-es számának reprodukciói adhatnak némi támpontot a festmények nagyszerûségérõl.

A falképek is Jézus alakját állították a középpontba, a szentély és a hajó kupolája, a gótikus templomok dekorációját idézve, a csillagos égboltot imitálta.  A szentélyben és a kápolna hajójában szárnyas angyalok tartották a mennyboltot. A lábazatot és az oszlopokat a Mátyás templom díszítését idézõ dekoratív, ornamentális mustra borította mindenütt.

1993-94 között az üvegablakok Mester Éva üvegmûvész-restaurátor szakszerû munkájával visszanyerték régi fényüket.  A magyar szecesszió egyik legjelentõsebb összmûvészeti együttesét jelentõ falképek feltárása 2004-ben indult Bóna István restaurátor vezetésével, majd megkezdõdött a jelenleg is folyó restauráció.

A Pszichiátriai Múzeum – Selig Múzeum

Különös, orvos- és mûvészettörténeti szempontból egyaránt jelentõs gyûjtemény is található az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet falai között.  

Magyarországon a XX. század elején, a pécsi elmeklinikán és a lipótmezei intézetben jött létre kollekció a betegek alkotásaiból.  Pécsett Reuter Camillo, Budapesten Selig Árpád elmeorvosok szereztek elévülhetetlen érdemeket a gyûjtési munkákban. A Selig anyagból 1930-ban, a pszichés betegek alkotásait bemutató állandó kiállítás nyílt ?Selig-Múzeum" néven, mely már 1932-ben bekerült a múzeumok hivatalos lajstromába. A hasonló profilú európai gyûjtemények sorában, elmekórtani és kultúrtörténeti egyedisége révén, elismert helyet kapott a ?Selig-Múzeum", mely a jelenlegi Pszichiátriai Múzeum magját is képezi. A Múzeum nevében ma is megemlékezik Selig Árpád orvos alapítói munkásságáról. 

1988.december 9-én a "Lipót" fennállásának 120. évfordulójához kapcsolódva nyílt meg ismét, mai formájában a Múzeum állandó kiállítása. Ezután került sor az anyag tudományos, muzeológiai feldolgozására és a kutatóhellyé történõ kiépítésre. A kollekció jelentõségének elismeréseként a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 1990-ben védetté nyilvánította a Múzeumot, majd a Kulturális Örökség Minisztériuma 2002-ben muzeális gyûjteményként vette nyilvántartásba.

A Múzeumban az Intézet alapításától eltelt több mint egy évszázad során itt ápolt képzõmûvészek alkotásai, pszichotikus betegek mûvei és más értékes dokumentumok kaptak helyet. A 130 festményt és grafikát, valamint számos írásos anyagot bemutató állandó kiállítás reprezentatív válogatást ad a több száz mûtárgyat felölelõ gyûjteménybõl. Az OPNI Múzeumában õrzött mûvek alkotóinak többsége nem hivatásos mûvész. A képek kiválasztásakor azonban évtizedekre visszamenõen mindig elsõrendû szempont volt az esztétikai értékek figyelembe vétele. A megéltség hitelessége révén, a modern gyógyszerek elterjedése elõtti idõkbõl, megdöbbentõ erejû képek sorával találkozhatunk. A beteg-képek mellett a gyûjtemény kiemelt helyet biztosít az itt ápolt hivatásos képzõmûvészek alkotásainak is, többek között Nemes Lampérth József, Bártfay József Árpád, Pál István, Zórád Géza és Áronson Gábor mûveinek.

A Pszichiátriai Múzeumban, a kezdetben tág gyûjtési körbõl adódóan, olyan régi írásokat is õríz, mint Báthori Erzsébet perének latin nyelvû jegyzõkönyve,  a ?Matuska-ügy" sajtóvisszhangja,  a Szálasi Ferenc elmeállapotát vizsgáló, 1939-ben kelt m. kir. törvényszéki elmeorvosi szakvélemény,   Dr. Havas Gyula lajstroma az elmebetegségben szenvedett képzõmûvészekrõl az ókortól az 1940-es évekig.

A szakmai munkát segítõ, tudományos igényû gyûjtemény feltételezi a képek mellé csatolható kórrajzok fellelhetõségét is.  A régi dokumentumok között található például Madách Borbála, Vörösmarty Erzsébet, Nemes Lampérth József és Gulácsy Lajos kórlapja is.  A pszichiátriai betegek gyógyításában az 1960-as évektõl egyre nagyobb szerepet kapott a vizuális kifejezések támogatása. A kreatív terápiák gyógyító hatású foglalkozásai, a festés, a rajzolás, a mintázás eszközt adnak a betegeknek szavakkal már nem megfogalmazható élményeik kifejezésére. A foglalkozások jelesebb darabjai napjainkban is folyamatosan gyarapítják a Pszichiátriai Múzeum anyagát.

A gyûjtemény a látogatók figyelmének felkeltése mellett, a toleranciára való nevelésen túl lehetõséget ad arra, hogy a mûvészettörténész kutatók sok esetben ma már csak itt fellelhetõ mûvek, dokumentumok alapján elinduljanak egy-egy alkotói pálya feltérképezésénél, a pszichológus, pszichiáter szakemberek számára pedig hozzáférhetõvé válnak a különbözõ kórformák képi, vizuális lenyomatai.  Az egymástól távol esõ diszciplínák képviselõi egyaránt feldolgozásra érdemes anyagra lelhetnek a Pszichiátriai Múzeum falai között.

Helyszín:   OPNI 1021 Budapest, Hûvösvölgyi út 116.

http://www.opni.hu/

http://www.lilly.hu/

Harmat Lajos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük