Decemberben jelent meg a szerző kötete, mely a beharangozó szerint részben családtörténet, részben pályarajz, politikai publicisztika, ill. önreflexió.  A 2009. december 9-i nyilvános bemutatón a hallgatóság zsúfolásig megtöltötte az Alexandra Könyvesház Károly körúti Irodalmi Kávézóját, hogy meghallgassa Kéri László politológus és a szerző Aczél Endre beszélgetését a néhány nappal korábban megjelent műről.

 

Decemberben jelent meg a szerző kötete, mely a beharangozó szerint részben családtörténet, részben pályarajz, politikai publicisztika, ill. önreflexió.  A 2009. december 9-i nyilvános bemutatón a hallgatóság zsúfolásig megtöltötte az Alexandra Könyvesház Károly körúti Irodalmi Kávézóját, hogy meghallgassa Kéri László politológus és a szerző Aczél Endre beszélgetését a néhány nappal korábban megjelent műről.

Kéri László  índító megjegyzése szerint a kötet több könyvet, 4-5 regényt is tartalmaz. A kezdet az önéletrajzi rész, amelyet elmosódó családregénynek is lehet nevezni, igazi monarchia-háttérrel, a sokfelől érkező családdal. 

Következik utána az '50-es, 60-as évek társadalom története, mely más volt, mint a kor politikai élete.

A gondolatmenetet folytatva  a szerző  elmondta, nagyon megértő és humánus környezetben nőtt fel, kispolgári család vette körül, amely arra ösztönözte, ne különbözzön környezetétől, de álljon helyt mindig, hozzon jó jegyeket az iskolából. Sportolni és ötösöket hozni, ezt kellett szem előtt tartani.

A család felmenői között sváb, porosz, lengyel, német, s zsidó személyeket lehet találni. Anyja bíztatására az előírásszerűen megkeresztelt, római katolikus fiú az Anna templomban ministrált, bár a család nagy része csak húsvétkor és karácsonykor látogatta az isten házát, kivéve Molnár nagypapát, ő naponta megtette az utat oda-vissza, mivel útba esett a fröccsöt kiszolgáló intézmény…

Kéri emlékeztetett;  a '70-es években és a '80-as évek derekán kevesen élhették meg azt, amit Aczél, hogy az országhatáron túl jutva, nem könyvből ismerhette meg pl. Kínát, Londont, s szerezhetett egyedülálló tapasztalatokat és rálátást a világ dolgaira. 

A szerző szerint is rendkívül izgalmas volt ez az időszak. A kor embere mindezektől többnyire el volt zárva, nem úgy, mint a mai fiatalok, akik felülnek a repülőre és bárhova elmehetnek. Az elsajátított látásmód jelentett ezen időszakban sokat, ezzel mások is rendelkezhettek, de ami ezen felül még kialakult benne azt saját szerencsés, analizáló és szintetizáló képességének tudja be. Kilenc évet élt felváltva külföldön, s ennyi elég is volt, mondja, nem élt a többször is kínált újabb lehetőségekkel.  

Önmagáról szólva, a külpolitikai ügyekbe azért „ártotta" magát, mert mindig is izgatták azok a dolgok, melyek túlmutattak önmagukon. Ilyen pl. az egykor forró témának számító vízlépcső,  Bős-Gabcsikovó kérdése.

Mi ez a Gabcsikovó elnevezés, honnan adódik? Nos, a névadó Gabcsik (Gabčik), a náci megszállók helytartója, Heidrich elleni prágai merénylet egyik végrehajtója volt 1942-ben. Abban az időben Szlovákia fasiszta bábállam volt, Hitler támogatója, ahol elég jó életszínvonalon éltek, nem utolsó sorban az elkobzott zsidó vagyonokból.

A londoni emigrációban Beneš cseh miniszterelnök úgy szemelte ki a merénylők személyét, hogy az esemény közös, cseh-szlovák vonatkozását erősítse, így esett a választás a cseh Kubiš-ra és a szlovák Gabčik-ra, utóbbi soha nem járt szlovák területen, különösen nem a magyarlakta Bős vidékén.  Hasonló indíttatás, a szlovák nevek „történeti beágyazása" a korábban magyar vidékekbe, vezetett  Párkány szlovák elnevezésére (Šturovo), ahol Ludovit Štur  nevét plántálták a „történelmi köztudatba"  ily módon.  Ez a fajta szlovák indíttatás a ma napig működik…  (Nota bene, a szerzővel baráti viszonyban lévő, már elhúnyt Szabó Iván azért megjegyezte; „…egyszer majd duzzasztani kell…")

A moderátor úgy látja,  a könyv utolsó 20-30 oldala olyan rövid észrevételeket tartalmaz Orbánról, Grószról, Horn Gyuláról, melyek mitikus képeket foszlatnak, s mögöttük egy új könyv lehetősége sejlik fel.

A szerző szerint, ezek tulajdonképpen mini-esszék, olyan velős másfél oldal, amelyet mindenképpen el akart mondani. A közbeszédbe nyomorúságos panelek épültek be, olyan dolgok, amelyek nem jelentenek evidenciát, hanem hazugságok.

Kéri szerint a könyv legjobban megírt része a szerző tévés éveiről szóló írás. Ott érzelemdús és élettel teli hangon szól Aczél,  20 év múltán is érezni ezt a textuson.

A szerző erre utalva elmondta, néhány napja három DVD-t kapott összegyűjtött anyagaival. Érdekes volt önmagát látni, mert különben nem tárolja saját munkáit, az önmagáról szóló anyagokat…

Amióta, '90 januárjában kirúgták az MTV-ből, azóta kizárólag írásaiból és szerkesztésből él, s jónak tartja ma már, hogy így alakult a dolgok menete. Az írás az ami fontos a világon, nem büszke a tévés évekre, de azokra az emberekre igen, akikkel ezen évek alatt együtt dolgozhatott. Mindent élvezett az elektronikus médiában, de ma már, 65 éven felül, nem nagyon vállalkozna ilyenre, bár nem is keresték meg vele.   '86-'90-ben ott Magyarország legizgalmasabb történetét éltük.  Mostanában mondta az ellenzék vezetője; '88-'89-ben az MTV nagyon jól teljesített,  Aczél ezt nem így tapasztalta… 

Kéri: úgy tűnik, a rendszerváltozással speciális helyzet állt elő,  ha valaki meg akar maradni a sajtószabadság talaján, akkor le kell válnia az intézményi függésről.  Aczél ezt tette a Kurirtól való távozása után, a magyar újságírásban kevesen merik ezt megpróbálni. Tudás, rutin, önbizalom kell hozzá. Azt lehet mondani, a sajtószabadságot mindenkinek magának kell kiküzdenie.

A szerző szerint;  ezt nem akarta így kihangsúlyozni a könyvben, de nyilvánvaló, hogy az újságíró függése a szerkesztő-főszerkesztő  felfogásától is nagymértékben függ. Ő maga semmiféle párttól, az MSZP-től, de mástól sem kapott soha irányítást, vagy felkérést… Az MTV különben eklatáns példa rá, hogyan próbálták őt ellehetetleníteni.

Élete legsikeresebb részének az „Aczél-sodrony" c. rádiós műsor-sorozatot tekinti.

Kéri:  15 éve csinálja ezt Aczél, politika, zene, sport volt benne, s nagy munkát jelentett pl. a levéltárak és a sajtó kutatása hozzá.  Keretet talált hozzá.  Furcsa, hogy az adott időszak alatt működő felelős kulturális személyeknek nem tűnt fel az anyag rendkívüli értéke, hogy ezeknek, a korszakot sok oldalról körüljáró epizódoknak ott lenne a helye minden iskolában. Luxus, ha elhanyagolják.

Aczél Endre:  egyetlen magyar politikus, Navrasits Tibor (!) szólt a fentiek szerinti méltatással e-mail üzenetben az anyagról,  amire az ő válasza volt:  „mesélje ezt el Hillernek".

A jó hír viszont, hogy Aczél Endre egy hét múlva ír alá szerződést az anyag DVD-n való megjelentetéséről,  a (bonyolult jogi megközelítést kívánó) zenei részek nélkül.

A hallgatóságból érkező kérdés; 

miért '89-el fejezi be művét, a szerző válasza;  „mert a következő évekről már nincs mondanivalóm".

Mi az, mit nem írhat meg?  Válasz:  „az!", bővebben;  a közéletinek tekinthető dolgok teljessége szerepel a könyvben, s mindaz, amit a szerzőről tudni érdemes, amit nem, az nincs benne.

Aczél Endre

Amit megírhatok

Copyright © Aczél Endre, 2009

Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2009

http://www.alexandra.hu/

A kiadványt Bocz József tördelte

A borítót Szebeni András fotójának felhasználásával Müller Péter tervezte

ISBN 978 963 297 128 5

Nyomta a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen

Felelős vezető Bördős János igazgató

Megjelent 26,13 (A/5) ív terjedelemben

311 oldal

Ára:  3.690 Ft

HARMAT LAJOS

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük