Aranymosók

–         Fel vagyok háborodva, el vagyok keseredve, kikérem magamnak!

–         Fel vagyok háborodva, el vagyok keseredve, kikérem magamnak!

–         Nem hiszem el. Hát már az aranymosók is panaszkodnak?

–         Minden okunk meg van rá. Nézze, az én családom egy aranymosó dinasztia. Már a dédapám is aranymosó volt. Évekig tanultam, gyakoroltam a szakmát. És mire  jutottam? Társadalmi megbecsülésünk a nullával egyenlő.

–         Ez valóban felháborító, ha belegondol az ember. De a munkája minden bizonnyal gyönyörű.

–         Épp ellenkezőleg, ocsmány. És irdatlanul nehéz. Látja ezt a kúpos szerszámot? Tökhéjból készítettem. Megtöltöm földdel, keresek egy gyors folyású partszakaszt. A víz kimossa a földet és az aranypor bennragad a tökhéjban.

–         Elég egyszerűnek tűnik.

–         Igen ám! De naponta több ezerszer kell mártogatni. Szélviharban, esőben, hóban, fagyban, tűző napon. Aztán ki kell szűrni a tökbe ragadt iszapból a bizmut, arzén, ólom, réz, cink, nikkel és antimon porát. Ezeket még szét kell választani az aranyportól. Az is bolond, aki hazánkban erre vállalkozik. Képtelenség ennyit robotolni azért a néhány gramm aranyért. Ráadásul az most az arany tőzsdei ára alacsonyabb, mint három évvel ezelőtt. Minden mással szívesebben foglalkoznék, mint ezzel.

–         Máshoz is ért?

–         Na hallja. Műszerész vagyok, géplakatos, precíziós öntőmester, hivatásos gépkocsivezető, vetőmagszakértő. Ja, és jogot is végeztem. Minden aranymosónak négy-öt szakmája van. Két kézzel kapkodnának utánunk a munkaadók.

–         Biztos jól jövedelmez az aranymosás.

–         Szégyen-gyalázat uram, ahogy velünk bánnak. Nettó kilencven ezret viszek haza havonta. Játszva keresném meg bárhol ennek két-háromszorosát.

–         Most hová készül?

–         Demonstrálni megyek. Az Aranymosó Kft. tulajdonosai fel akarják számolni a céget. Kiváló szakembereket akarnak szélnek ereszteni ezek a kontárok, akik állítólag pár évvel ezelőtt még a papírszakmában voltak érdekeltek. Mit képzelnek ezek? Ősszel felmondanak a létszám harminc százalékának, jövőre pedig a többinek. Gazemberek!

–         Mégis, mit szándékoznak tenni?

–         Minden létező államhatalmi és államigazgatási, érdekvédő és civil szervezetet megkeresünk a panaszunkkal. És persze az újságokat, rádiót, televíziót, internetet. Ezt a szemétséget nem tűrjük el. Nem húzhatják ki a talajt a lábunk alól. És ha kell, az érdekérvényesítés legkeményebb eszközeitől sem riadunk vissza.

 Láng Róbert