A Szent Istvánra való emlékezésnek ugyan ezeréves hagyománya van, augusztus 20-a, mint nemzeti ünnep azonban mégis rövid múltra tekint vissza. Az államlapítás ünnepe a körmenetbõl nõtte ki magát a 20. században.

Körmenet kialakulása

A középkorban az egész Kárpát-medencében élt Szent István kultusza, amely a török hódoltság alatt eltûnt. A kultusz fontos eleme volt a búcsújárás és az Aranybullában (1222) is meghatározott „szent király ünnepe", amelyet Székesfehérváron tartottak, bár kezdetben nem augusztus 20-án.

A katolikus ünnep következõ fejezete Mária Terézia korához kötõdik, amikor uralkodói közbenjárással 1771-ben Raguzából (ma Dubrovnik, Horvátország) Bécsbe, majd Budára került a Szent Jobb ereklye. A királynõ rendelete értelmében az idõközben elpusztult Zsigmond-kápolnában õrzött ereklyét évente hat alkalommal lehetett közszemlére állítani, köztük augusztus 20-án. Rendelete egyben nemzeti ünnepnek minõsítette Szent István napját.

Az intézkedés ellenére az ünnep nem vált rögtön az ország egységét kifejezõ szimbólummá, ennek alapjait csak az 1818-ben elõször megtartott körmenet fektette le. A körmenetnek egészen a második világháború végéig a budai vár adott otthont, nem pedig a pesti belváros, ahogyan napjainkban.

A szokás történetében az 1848-49-es szabadságharc után több mint tíz éves kényszerszünet következett be, mivel a Bach-korszak betiltotta. Az enyhülés vetett véget a tilalomnak 1860-ban. Ezután augusztus 20-a egyre népszerûbbé vált, a körmenetet országos érdeklõdés kísérte.

Augusztus 20. a Monarchiában

Az Osztrák Magyar Monarchia egyesített címereA francia forradalom mintájára a 19. század végén igény merült fel magyar nemzeti ünnep megalkotására is. Hosszas parlamenti vita indult, amely március 15. és augusztus 20. körül forgott. Az utóbbit ellenzõi az esemény katolikus jellege miatt alkalmatlannak tartották a soknemzetiségû és vegyes felekezetû ország egységének kifejezésére. Végül 1891-ben mégiscsak nyertesként került ki augusztus 20-a, amit munkaszüneti napnak, korabeli elnevezéssel nomra-napnak minõsítették. A fent említett okok azonban megakadályozták, hogy általánosan elfogadott ünnep alakuljon ki, hiszen a körmenet elsõsorban a katolikusok körében volt népszerû.

A vasúthálózat bõvítésével párhuzamosan vidékrõl akár több százezren is a fõvárosba érkeztek, a budai várt ellepték az ünnepi viseletbe öltözött emberek. Hasonló azonban nem mondható el a Bécsben székelõ uralkodóról, aki nem vett részt a körmeneten, ez alól kivételt jelentett az 1917-es háborús év, amikor az utolsó magyar király, IV. Károly a menet élén vonult.

A körmenethez kapcsolódó új, érdekes jelenség is felütötte a fejét, mégpedig a budapesti vásárlás: a városba érkezõ tömeg a körmenet után az utcákat rótta, hogy különféle portékákat vásároljon. Az újságokban megjelentek a „Szent István-napi vásár" hirdetések, az üzletek pedig teli polcokkal várták a látogatókat. Ez a vásárlási láz egészen az 1940-es évek végéig kitartott, csak a Rákosi-rendszerben szûnt meg.

Ugyancsak a Monarchia végén bukkant fel újra egy elfelejtett szokás, az aratóünnep. Miniszteri kezdeményezésre elevenítették fel a néphagyományt, amely ekkor még nem kapcsolódott össze augusztus 20-val. Az új kenyér jelenléte csak fél évszázad múlva vált meghatározóvá.

Augusztus 20. a Horthy-rendszerben

Az angyalos Magyarország címerAz elsõ világháborúban és az azt követõ években a nagyszabású ünnepségek elmaradtak. Néhány évnek kellett eltelnie, hogy a kialakult új politikai rendszer megfogalmazza önmagát és ennek megfelelõen alakítsa az államiságot szimbolizáló ünnepet. A Horthy-rendszerben fektették le augusztus 20-nak, mint nemzeti ünnepnek az alapjait. A korábbi szokások közül megõrizték a Szent Jobb körmenetet, a lóversenyt, amelynek tétje a Szent István-díj volt és az ünnepi mulatságot, amelyet rengeteg programmal bõvítettek ki. Az új és a ma is létezõ szokások közé beemelték a tisztavatást, az ünnepélyes õrségváltást, a néphagyományok ápolását és a tûzijátékot. Csak a korszakra voltak jellemzõek és az idõ próbáját nem állták ki a sokgyermekes anyák kitüntetése, a Gyöngyösbokréta mûsora valamint az ünnep kiterjesztése egy teljes hétre.

A két világháború között a körmenet továbbra is a várban zajlott. A felekezeti hovatartozás jelentõségének eltörpülését jelzi, hogy Horthy Miklós kormányzó, - aki egyébként református volt, vallása pedig nem fogadja el a szentek létezését – maga is rendszeresen részt vett a Szent Jobb körmeneten.

Az ünnep újdonsült eleme a tisztavatás volt, amit aMonarchiában az uralkodó születésnapján tartottak. A Ludovika végzõs növendékeit az akadémia udvarán avatták tisztté, gyakran Horthy kormányzó jelenlétében. Szintén az államiságot szimbolizálta a budapesti Szabadság téren 1928-ban felavatott ereklyés országzászló, amely a megemlékezések központi helyszínévé vált. Talapzatát a történelmi Magyarország jelentõsebb pontjairól összegyûjtött földbõl építették. A következõ években több száz településen avattak országzászlókat, ezek a történelmi Magyarország egységét hirdették. Szent István ünnepe tehát a revíziót, a határok módosítását, a korszak legfontosabb követelését jelenítette meg.

Mindemellett fontos szerep jutott a szórakozásnak: dalnokverseny, öröksütés, táncmulatság, légi bemutató, sétahangverseny, sportesemény, virágkozró, cirkusz, tárogatókoncert. Röviden és a teljesség igénye nélkül évrõl évre bõséges program várta a több százezres nézõsereget. Két meghatározó eseményt érdemes kiemelni: a tûzijátékot és a Gyöngyösbokrétát. A 19. században már tartottak tûzijátékot Szent István napján, azonban a szokás 1927-tõl vált menetrendszerûvé. A Gellérhegyrõl kilõtt rakéták fényeit a rakpartról és sétahajókról csodálták. A Gyöngyösbokréta a népmûvészet beemelését biztosította. Az 1931-ben létrehozott szervezet táncokat és más népszokásokat mutatott be autentikus módon, vagyis nem mûvészek, hanem parasztemberek elõadásában.

Augusztus 20., mint nemzeti ünnep a Horthy-rendszerben vált a magyarság egyetemes ünnepévé. Nemcsak határon túl, hanem a kivándorolt magyarok is megemlékeztek az államalapító királyról. Az ünnep egyben turisztikai látványosságként is funkcionált, hiszen több ezer külföldi érkezett Magyarországra, hogy megcsodálja a látványos programokat.

Augusztus 20. a Rákosi-diktatúrában

A Rákosi féle címer 1949 -1957A második világháborút követõ években új arculatot kellett találni az ünnepnek, mivel a Horthy-korszak kiemelten kezelte a jeles napot, s a koalíciós kormány élesen elhatárolódott politikai elõdjétõl. Olyan hangok is megszólaltak, hogy az ünnep hagyományait nem érdemes folytatni, ennek ellenére a felújított Szabadság hidat 1946-ban augusztus 20-án adták át, s ezzel mégiscsak elkezdték „használni" az ünnepet. Kezdetben a körmenet is folytatódott, igaz az ország vezetõi már kevésbé képviseltették magukat, publicitása is kisebb volt, mint korábban.

Gyökeres váltás a diktatúra kiépülésével, 1948-ban következett be. Az ünnep ezen újabb fejezete csak részben jelentet törést, mert a régi elemek közül többet is felhasználtak, csak a külsõségeket alakították át. Megmaradt a tisztavatás, de a Ludovika Akadémia helyett a Honvéd Kossuth Akadémia növendékeit avatták fel. Megtartották a tûzijátékot is, ezen felül bábszínház, kultúrmûsor, díszelõadás és hasonló mulatság szórakoztatta a népet. A körmenet viszont a kommunizmus berendezkedése után a Bach-korszakhoz hasonlóan ismét tiltólistára került, ezúttal negyven évre.

Az ünnepnek természetesen új nevet adtak. Addig Szent István napnak hívták leggyakrabban augusztus 20-át. Elõször lekopott a szent kifejezés, majd 1948-ban megszületett az új kenyér ünnepe elnevezés, mint központilag elõírt szóhasználat. A kifejezést azonban hamar felváltotta egy újabb elnevezés, az alkotmány ünnepe. 1949. augusztus 20-án lépett életbe ugyanis az alkotmány, az elkövetkezõ években pedig ez a kifejezés dominált.

Az ötvenes évek elején a programok megrövidültek, csak termelési versenyekrõl és lelkes sztahanovistákról adott hírt a korabeli sajtó. A tûzijáték is elmaradt, helyette a Gellérthegyen csak tábortûz volt. Viszont a korszak vívmánya a kitüntetés-adományozás – mûvészeknek, népmûvelõknek -, amely ma is létezik. A kommunisták tehát szakítottak a múlttal, de az ünnep továbbra is a hatalom birtokosainak identitását szimbolizálta.

Augusztus 20. a Kádár-rendszerben

Kádár János Magyar Népköztársaságának címereAz ünnep új arculatot a munkás-paraszt szövetség megjelentével kapott. A Kádár-kormány 1956. november 4-én rádióban beolvasott közleményében Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányként definiálta önmagát, ennek megfelelõen minden évben munkás-paraszt találkozót tartottak.

Szintén lényeges elemként jelent meg az avatás: pályaudvart, iskolát, gyárat, üzemet, szállodát, lakótelepet, utat avattak, egy évfordulóra több meglepetés is jutott. Megtorpanás a nyolcvanas évek derekán rajzolódik ki, amikor a gazdasági helyzet csak kisebb költségvetésû újdonságok – játszótér, tornaterem – átadást engedte meg.

A szórakoztató mûsorok repertoárja a hatvanas évek közepén bõvültek látványosan, többek között újjáéledt a tûzijáték, egyre jelentõsebb lett a vízi és légi parádé, Debrecenben pedig megszületett a virágkarnevál. Folytatódtak az olyan hagyományok is, mint a zászlófelvonás és a tisztavatás a Kossuth téren, a néphagyományok bemutatása és a szórakoztatás.

A Rákosi-diktatúrához képest váltás, hogy – szigorúan a szent jelzõ említése nélkül – István király személye is felbukkant. Augusztus 20-át az államalapítás, az alkotmány és az új kenyér ünnepének tekintették. A körment továbbra is tabu volt, egészen 1989-ig, amikor hosszú évtizedek után a Bazilikánál megrendezték az „elsõt".

Augusztus 20. a rendszerváltás után

A választások után összeült parlament szembekerült azzal a dilemmával, hogy három nemzeti ünnepünk van (március 15., augusztus 20. és október 23.), viszont csak egy lehet hivatalos állami ünnep. A történelem ismétli önmagát, mert a választás, akárcsak száz évvel ezelõtt ismét augusztus 20-ra esett. A különbözõ politikai erõk persze más-más helyszínen ünnepelnek a rendszerváltás óta, azonban a fent említett három ünnep közül, még mindig Szent István ünnepe a legkevésbé megosztó.

Az ünnep menetrendje nagymértékben hasonlít a Kádár-rendszer forgatókönyvéhez, persze a külsõségek megváltoztak. A hivatalos program a zászlófelvonással indul, majd a tisztek felavatásával folytatódik a Kossuth téren, akik már nem ökölbe szorított kézzel, hanem két ujjukat feltartva tesznek esküt. A felavatott tisztek elvonulnak az országzászlók, köztük az 1956-os forradalom lobogója elõtt. Nem hiányozhat a hang- és fényeffektusokkal kiegészített tûzijáték, a vízi- és légi parádé valamint a nyolcvanas évek közepén megszületett mesterségek ünnepe a budai várban. A körmenet a Bazilikánál zajlik, a szertartásnak immáron kihagyhatatlan eleme a kenyérszentelés.

Jelentõs ünnepségek az ezredfordulón voltak, 2000-ban avatták ortodox szentté István királyt, bõvítették ki a körmenet útvonalát, valamint 2000. augusztus 20-án indult a millenniumi év és a következõ esztendõ ugyanazon napján ért véget.

Az ünnep fekete évének számít a 2006-os év, amikor rögtön a tûzijáték elkezdése után óriási szélvihar támadt Budapesten. A katasztófa felkészítetlélenül érte a szervezõket, a sajnálatos eseményben több ember életét vesztette.

Az ünnep nevének hivószavai így változtak a századok folyamán

AZ ünnep nevének hivószavai így változtak a századok folyamánAugusztus 20-ról eszünkbe jut Szent István, az államalapítás, az új kenyér, az alkotmány és a Szent Korona ünnepe. Ennek oka, hogy korántsem hosszú múltra visszatekintõ nemzeti ünnepünket a 20. században minden politikai rendszer a saját elképzelései szerint alakította.

Kevés ünnep van, amelynek annyi elnevezése alakult ki, mint augusztus 20-nak. A kifejezések szaporodása az elmúlt ötven év termése, a második világháború elõtt szinte egységesen a Szent István-nap szóhasználat dominált. Miután az ünnep a körmenetbõl nõtte ki magát, az elnevezés adta magát. A Horthy-rendszerben annyi változás történt, hogy kibõvítették az ünnepnapok számát és Szent István-hétnek nevezték a programdús megemlékezést.

1945 után már nem volt ennyire egyértelmû a helyzet. Kezdetben csak a szent jelzõ fogyott el István király neve elõtt, majd 1948-ban felütötte a fejét az új kenyér kifejezés, ezt pedig az alkotmány ünnepe követte. A jelenség magyarázata, hogy a kommunisták meg akarták fosztani az ünnepet katolikus múltjától és ettõl független, a többség számára elfogadható megnevezést kerestek. Elõször az új kenyér ünnepe bukkant fel. Az elfelejtett aratóünnepségek propagálása nem a kommunisták ötlete, már a 20. század legelején mozgalom indult a népszokás érdekében. Az új kenyér kifejezést a Horthy-rendszerben is használták, ez sem volt újdonság. Azonban akadt egy jelentõs különbség a korábbi és a kommunista gyakorlat között: míg az elõdök az új kenyér elnevezést kiegészítésnek szánták, addig a Rákosi-diktatúra az ünnep átformálására használta, az elnevezést kötelezõvé tette.

A diktatúra saját gyártású elnevezése az alkotmány ünnepe. 1949-ben lépett életben a legfõbb törvény, s mivel az elnevezés saját fejlesztés volt, a hatalom birtokosai elõnyben részesítették az új kenyérrel szemben. Többféle verziója alakult ki: az alkotmány évfordulója, az alkotmány napja vagy akár a népi hatalom ünnepe. A hetvenes években új divat ütötte fel a fejét: augusztus 20-át hármas ünnepként jellemezték, a fent említett két elnevezés mellett újból megjelent István király neve is. Elsõ királyunk és munkássága több formában köszönt vissza, a leggyakoribb az államalapítás kiemelése volt. A fenti sorokban viszont megbújik egy másik új szereplõ: a semleges augusztus 20. elnevezés.

A rendszerváltás után megmaradt a sokszínûség, az alkotmány ünnepe talán a legmegkopottabb a sorban, helyette Szent István személye kapott újból jelentõséget. Azért az ezredforduló vége is tartogatott egy – ez idáig utolsó – újítást, megszületett a Szent Korona ünnepe, bár használata nem tudott valódi gyökeret verni.

Augusztus 20. története évszámokban

A Szent Korona és a kornázási jelvényekÉvszámokkal nehéz lefesteni az ünnep történetét, a kronológiai összeállítás az átláthatóságot segíti. Közelebb juthat augusztus 20. megértésékez a középkortól napjainkig.

Középkor

1038. aug. 15. István király temetése

1222 Aranybulla rögzíti a szent király ünnepének (törvénynapok) megtartását

Újkor

1541 török támadás után tisztázatlan körülmények között eltûnik a Szent Jobb Székesfehérvárról

1590 Raguzában (ma Dubrovnik, Horvátország) tûnik fel a Szent Jobb

1686 XI. Ince pápa rendelkezik Szent István és Buda visszafoglalásának ünnepérõl

1771 XIV. Benedek pápa megszünteti Szent István augusztus 16-án tartott katolikus ünnepét

1771 Raguzából Mária Terézia közbenjárásával Budára kerül a Szent Jobb

1771 Mária Terézia elrendeli Szent István ünnepének megtartását augusztus 20-án, valamint rendelkezik arról, hogy az ereklyét évente hat alkalommal lehet közszemlére helyezni

1818 elsõ Szent Jobb körmenet a budai várban

1849-1859 Bach-rendszer alatt tilos a körmenet megtartása

1860 tíz éves szünet után ismét megtartják a Szent Jobb körmenetet

1891 munkaszüneti napnak nyilvánítják Szent István ünnepét

1900 évek eleje Darányi Ignác földmûvelési miniszter mozgalmat indít az aratóünnepségek újraélesztése érdekében

Rövid 20. század és ezredforduló

1919-1944 Horthy-rendszerben nemzeti ünneppé válik a korábban katolikus ünnep

1926 elõször rendezik meg a Szent István hetet

1927 elsõ tûzijáték a Gellérthegyrõl

1928 budapesti Szabadság téren felavatják az ereklyés országzászlót

1928 sokgyermekes anyák elsõ kitüntetése augusztus 20-án

1931 megalakul a Gyöngyösbokréta, a hivatalos ünnepség rendszeres fellépõje