Az új pápa megválasztásának hírét bejelentő formula rövid története és hogyan jön létre a pápát bejelentő fehér füst

„Habemus papam" – a jól ismert bejelentés szavai jelzik az egész világ előtt Péter új utódának megválasztását, amely mindig mély érzelmekkel és nagy örömmel tölti el a híveket. „Nagy örömmel jelentem be: van pápánk" – hangzik a nevezetes formula a vatikáni bazilika központi loggiájáról latin nyelven, amely Lukács evangéliumának szavait eleveníti fel.

„Habemus papam" – a jól ismert bejelentés szavai jelzik az egész világ előtt Péter új utódának megválasztását, amely mindig mély érzelmekkel és nagy örömmel tölti el a híveket. „Nagy örömmel jelentem be: van pápánk" – hangzik a nevezetes formula a vatikáni bazilika központi loggiájáról latin nyelven, amely Lukács evangéliumának szavait eleveníti fel.

A bibliai részlet utal arra a híradásra, amelyet az Úr angyala visz a pásztoroknak a Messiás megszületését követően. A formula 1417-re, a Konstanzi Zsinat és V. Márton pápa idejére nyúlik vissza, vagyis azokra az időkre, amikor három pápa (ún. ellenpápa) uralkodott egyszerre. XXIII. János és XIII. Benedek pápák trónfosztásával, 1417. november 11-én egyszerű diakónusból pápává választották V. Mártont. Ekkor a „Habemus Papam" kifejezéssel arra kívántak utalni, hogy végre eljött annak az ideje, hogy egyetlen pápa uralkodjon.

A bejelentést a protodiakónus bíboros végezte el, aki számára mindig nagy érzelmekkel teli eseményt jelentett ez a feladat. Idén a francia Jean-Louis Tauran bíboros lépett  fel elsőként a Szent Péter bazilika központi loggiájára, hogy kihirdesse az egész világ számára Péter 266. utódának személyét és nevét.

A szavazások eredményeit a hagyomány szerint a füst színe teszi láthatóvá, amely a Sixtus-kápolna tetejére felállított kéményből száll fel. Fekete füst a kétharmados többséget el nem ért eredmény esetén, fehér, ha megválasztották az új pápát. A füst a szavazócédulák és az egyes szavazások dokumentumainak elégetéséből keletkezik. Az erre használt kályhát először 1939-ben alkalmazták az akkori pápaválasztás idején.

A kályha öntöttvasból készült, henger alakú, közel egy méter magas és 45 cm átmérőjű. Alsó részén ajtó található a tűz meggyújtásához és kézzel szabályozható a szelelése. A felső részében helyezik el az elégetendő dokumentumokat.

A következő dátumok szerepelnek a kályha tetején évvel és hónap megjelöléssel:
1939/III. konklávé, amelyen XII. Piusz pápát választották meg
1958/X. konklávé, amelyen XXIII. János pápát választották meg
1963/VI. konklávé, amelyen VI. Pál pápát választották meg
1978/VIII. konklávé, amelyen I. János Pál pápát választották meg
1978/X. konklávé, amelyen II. János Pál pápát választották meg
2005/IV. konklávé, amelyen XVI. Benedek pápát választották meg
2005-ben először használtak egy második kályhát is, amelyet ez alkalommal is felállítottak a Sixtus-kápolnában. Ez a modern szerkezet rendelkezik egy füstképző berendezéssel, hogy még láthatóbbá tegye a felszálló füstöt. Amikor a szavazatokat elégetik a régebbi kályhában, az elektromos műszer a modern kályhában aktiválja azt a kémiai keveréket tartalmazó öt patront, amely egymás után betöltődik és kb. hét percig füstöl. A patronok 25x15x7cm nagyságúak.

A fekete füstöt kálium-perklorát, antracén és kén keverékéből állítják elő. A fehér füst pedig kálium-klorát, laktóz és fenyőgyanta keverékéből jön létre.

A régi és az új kályhák kivezető csövei egy csőben végződnek, hogy a Sixtus-kápolnából becsatlakozzanak a tetején levő kéménybe, ami a Szent Péter térről is látható. A levegőáramlás növelése érdekében a csöveket előre felmelegítik elektromos árammal és a szerkezetben van egy ventilátor is, ami szükség esetén aktiválható.

(hh) /VR/Romereports