Balatoni nyelvelés. I. rész.
2 perc olvasásBalatonakarattya. A XVIII. században még Akarattyai-puszta néven szerepelt a hivatalos okmányokban. A név az akarat szóból képződött, a terület használói a király akaratából bizonyos esetekben adómentességet, illetve szolgáltatási kötelezettségtől való felmentést kaptak letelepedéskor.
Balatonfőkajár. Eredetileg Balatonfő-Kajár, vagyis a Balaton fejénél (végénél) lévő Kajár nevű település. A szó török eredetű, jelentése egy ősi foglalkozást takar: kikiáltó, összehívó, vagyis olyan személy, aki a király rendelkezéseit hirdette ki hangos fennszóval. Olyasféle, mint nálunk hajdan a kisbíró.
Balatonvilágos. 1961-től önálló település, a korábbi Balatonaliga, Petőfi-major, Mathiász-telep beolvasztásával. (Emlékezünk még Németh László A Mathiász-panzió című színdarabjára?) Földje világos színű, erről ma is meggyőződhetünk. Az 1857-es kataszteri felmérésben a Világos-major megnevezés található.
Balatonszabadi. Talán a legrégebbi lakott település. A XIV. században Zabadi, majd Fokszabadi volt a neve a területnek. Régészeti emlékeket találtak a bronzkorból, a kelták és a rómaiak idejéből is. Régi középkori romok maradványai ma is láthatók a Pusztatoronynak nevezett helyen.
Balatonszentgyörgy. A név valószínűleg onnan ered, hogy a XV. században a Szentgyörgyí- családnak ott volt földesúri joga. Akkor Egyházas-szentgyörgynek hívták a helységet. A török hódoltság idején elpusztították, a lakosság a Balaton nádasába, a Diás-szigetre menekült. A török világ után egyházi iratokban található névsorok szerint nyolc jobbágytelekkel rendelkező család élt a környéken.
Balatonföldvár. Az elnevezés eredetét ebben az esetben volt a legegyszerűbb kideríteni. Régészeti leletek szerint már a kelta korban földvár állt a mai balatoni város területén. Nagy fellendülést a XIX. században az arisztokrácia hozott a település számára, főurak és magas katonai körök kedvelt üdülőhelyévé vált. A Kvassay-sétányt a füredi Tagore-sétány testvérének nevezik a helyiek.
Láng Róbert