2014. május 4-én a Concerto Russo sorozat keretében a Zeneakadémián koncertezik Beethoven és Prokofjev műveivel Szabó Ildikó, Szabadi Vilmos és Jandó Jenő a Concerto Budapest zenekarral.

 

Az est programja:

2014. május 4-én a Concerto Russo sorozat keretében a Zeneakadémián koncertezik Beethoven és Prokofjev műveivel Szabó Ildikó, Szabadi Vilmos és Jandó Jenő a Concerto Budapest zenekarral.

 

Az est programja:

Beethoven: C-dúr Hármasverseny op. 56

Prokofjev: V. szimfónia op.100

Beethoven hármasversenye, melyet legfontosabb és legtekintélyesebb növendékének, Rudolf főhercegnek komponált, három szólistát helyez a pódiumra, hogy aztán egymással való versengésükből a legcsodálatosabb harmónia bontakozzék ki. Ha másképp is, de ugyancsak a harmóniáról szól Prokofjev 5. szimfóniája. Az 1944-ben komponált mű, amelyet a normandiai partraszállás idején kezdett el írni, s amelynek bemutatójára a következő évben a szövetségesek győzelme előtt nem sokkal mutattak be, az optimizmus zenéje. Hogy szerzője Sztálin-díjat kapott érte, az mit sem von le rendkívüli zenei értékeiből.

 

Beethoven: C-dúr Hármasverseny op. 56

A zongorára, hegedűre és gordonkára írt hármasverseny abban az időben készült, amikor Rudolf főherceg Beethoven tanítványa lett. Az ő számára íródott a mű – viszonylag könnyen játszható -zongoraszólama, míg a vonósoktól lényegesen többet követelhetett a zeneszerző, ők ugyanis a főherceg udvartartásához tartozó jeles hangszervirtuózok voltak: a hegedűszólamot Seidler, a gordonkáét Kraft játszotta. A mű első vázlatai 1803-ban készültek, és a következő évben vélhetően be is fejezte azt Beethoven. Nyilvános bemutatóján, 1808 májusában a hármasverseny nem aratott jelentős sikert, és mindmáig a beethoveni alkotás perifériáján maradt.

A darab tematikájára mindvégig a pontozott ritmus jellemző: a nyitó tétel közkeletű induló-karakterére éppúgy, mint a lassú tétel meghitt kamaramuzsikájára és a záró Polacca bővérű, lovagi táncára. A koncertáló szimfónia műfaját Beethoven ezzel az egy művével próbálta ki, a továbbiakban azonban nem volt mondanivalója e műfaj számára.

 

Prokofjev V. szimfónia op.100

Az V. szimfónia 1944-ben, tizenöt évvel a IV. után keletkezett, mindössze egy hónap alatt. Az emberi szellem dicséretét zengi benne a komponista, a szellemét, amelyen nem lehet úrrá a háború embertelensége. Innen a mű – szerzőjénél szokatlan – komoly, sőt, emelkedett hangja. Ez a hang uralkodik a nagyszabású, méltóságteljes első tételen is, amely – a szimfóniák nyitó tételeitől eltérően, lassú zene. A második helyen álló scherzo bravúros fordulataival, fanyar hangzásával már közel áll Prokofjev ismert zeneszerzői énjéhez. Utána azonban ismét lassú tétel következik, s ez nem nélkülözi a tragikus hangulatot sem. Ennek a hangulatnak ünnepélyes feszültségét oldja fel a mozgalmas és vidám finálé, amelyben Prokofjev egy-egy pillanatra visszaidézi az előző tételek áradó líráját is.

Az V. szimfóniát maga Prokofjev vezényelte a moszkvai bemutatón, 1945-ben.

(Pándi Marianne Hangversenykalauz)

 

2014. május 4. 19:30

Concerto Russo

Közreműködik: Szabó Ildikó, Szabadi Vilmos, Jandó Jenő

Vezényel: Héja Domonkos

Zeneakadémia

 

http://hu.concertobudapest.hu/

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük