Furcsa darabot mutatott be az Orlai Produkció a Belvárosiban: Goldonit angol kiadásban, az 1960-as évek rock-divatjával, Pelsőczy Réka rendezésében.  A dolog egyrészt azért különös, mert a Belvárosi Színház produkcióinak sorából meglehetősen kilóg, másrészt túl harsányra sikerült az előadás. Humora kimerül a szereplők csetlés-botlásában, csak most éppen nem a habos torta dobálásától várja el a nézők szórakozását. A Belvárosi Színház hívei ezúttal kicsit csalódtak, pedig Goldoni ötlete többre érdemes. Természetesen előfordulhat, hogy a legújabb nemzedéknek tetszeni fog, ha van valami viszonya ezekhez az évekhez.

 

Furcsa darabot mutatott be az Orlai Produkció a Belvárosiban: Goldonit angol kiadásban, az 1960-as évek rock-divatjával, Pelsőczy Réka rendezésében.  A dolog egyrészt azért különös, mert a Belvárosi Színház produkcióinak sorából meglehetősen kilóg, másrészt túl harsányra sikerült az előadás. Humora kimerül a szereplők csetlés-botlásában, csak most éppen nem a habos torta dobálásától várja el a nézők szórakozását. A Belvárosi Színház hívei ezúttal kicsit csalódtak, pedig Goldoni ötlete többre érdemes. Természetesen előfordulhat, hogy a legújabb nemzedéknek tetszeni fog, ha van valami viszonya ezekhez az évekhez.

 

Carlo Goldoni (1707-1793), egyébként neves ügyvéd, kora legdivatosabb olasz színműírója is, a commedia dell'arte (olasz népi vagy polgári színjáték, az operett elődje) megteremtője, mintegy 150 darabot írt, jórészt vígjátékokat. Köztük az egyik leghíresebb a Két úr szolgája. A zenés műfajban olyan ritka segítsége akadt, mint Vivaldi mester. Goldoni a saját életéből is vehette témáit: csalás, szerelem, menekülés, üldözés, álruha. A műfaj sikerét bizonyítja, hogy Európa-szerte játszották a darabjait, és vagy fél tucatot ma is műsoron tartanak a színházak.

 

Richard Bean 2011-ben új fordítást, inkább átiratot készített az említett régi polgári vígjátékból, új címet is adott neki: Egy fenékkel két lovat. Továbbá áthelyezte a már kiszolgált cselekményt az 1960-as évek angol városkájába, Brightonba. Nosztalgiázásra legfeljebb a beatzene adhat okot. Már aki kedveli a műfajt, és elnézi, hogy a mikrofon szájba emelése miatt az üvöltő zene szövegéből egy szót sem ért, hiába fordította le a dalszövegeket Máthé Zsolt. A zenefelelős itt a BEKVART, azaz a Bánfalvi Eszter Kvartett és Szabó G. Hunor.

 

Az önmagában is bonyolult Goldoni-féle történetet az angol átíró, Richard Bean a helyszín és a szereplők 20. századba helyezésével váltja fel. Az alap változatlan: férfiruhába öltözött nő, mindenki hazudik, álcát vesz fel, a szerencsétlen szolga kezén sok pénz megfordul, de enni nem kap. A színen többször áthalad egy tipikus angol hölgy a kis retiküljével (lehet II. Erzsébet királynő vagy Margaret Thatcher paródiája), megfordul egy rémesen ostoba lány, két szerelmes bűnöző és az éhező beatzenész. Átejtések és olcsó, sokszor kipróbált poénok sorozata közben több szereplő ugyanabban a lépcsőben megbotlik – a kelleténél gyakrabban. A dél-angliai környezetben pálmafák virítanak Kálmán Eszter díszlet- és jelmeztervező jóvoltából, a forgóajtó mögül váratlan figurák lépnek elő, de az öltözékük tökéletesen elénk hozzák az 1960-as évek divatját.

 

A gengszterkomédia szereplői azonban szédületes mutatványra képes, zseniális színészek! A szolgát alakító Nagy Dániel Viktor énekes-táncos, olykor akrobatikus teljesítménye bámulatos, akárcsak Lovas Rozié a férfiszerepben. Lukáts Andor két alakban bukkan fel, ragyogóan mozog. Friedenthal Zoltán, Rujder Vivien, Dékány Barnabás és a többiek szintén kiválóak a darabban. A koreográfiát Duda Éva segítette. Önfeledt bohóckodás lett a darabból, amit a színészek sokkal jobban élveznek, mint a nézők.

 

Végül a színészi teljesítmény miatt nem bánjuk az egészet, bár a rendező jobban ügyelhetett volna a túlzásba vitt, rég elhasznált trükkök bevetésére.

 

DOBI ILDIKÓ

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük