"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj...""Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…" 

Lassan nem hivatalos nemzeti ünnepeink rangjára emelkedett ez a nap. 2004. december 5-én történt, hogyaz ország lakosainak nagy része – megijedve a nyugdijas románok betelepülését hirdető álságos propagandától – megszavazta, hogy a történelmi folyamatok során elszakadt területeken élő magyarok ne kaphassanak magyar állampolgárságot.

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj...""Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…" 

Lassan nem hivatalos nemzeti ünnepeink rangjára emelkedett ez a nap. 2004. december 5-én történt, hogyaz ország lakosainak nagy része – megijedve a nyugdijas románok betelepülését hirdető álságos propagandától – megszavazta, hogy a történelmi folyamatok során elszakadt területeken élő magyarok ne kaphassanak magyar állampolgárságot.

Mai napig nyomasztja – és logikusan – ez a döntés sok magyar polgárt. Hiszen az egy egyszeri, éa a jelenlegi politika (v)iszonyai miatt megismételhetelen alkalom lett volna arra, hogy a nemzet legalább virtuálisan egyesüljön. Az akkori döntés szelleme ma is kísért. Van olyan ország, ahol annak a földrajzi kifejezésnek a használata, hogy Kárpát medence, már bűn.

A Kárpát-medence magyar nemzetiságű lakosságának megoszlásaA Kárpát-medence magyar nemzetiségű lakosságának megoszlásaMint a történelem során annyiszor, rosszul döntöttünk. De kaptunk még egy esélyt. Tavasszal kerül az Alkotmánybíróság elé az az állampolgári kezdemányezés, amely újra népszavazásra bocsátaná a kérdést. Már csak az a kérdés, hogy ez valódi esély-e, azaz az Alkotmánybíróság hogyan dönt, és annak esetleges kedvező döntése után az istenadta nép hogyan végzi el feladatát.

Dobszay Károly: Ne féljetek, nem megyünk haza!

(A nemmel szavazók és a távol maradók táborához…)

Ne féljetek, nem megyünk haza
Minket már régen nem hív a Haza
Mely álmaink bölcsője, sírja volt
Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Ott a házaknak már nincsen ablaka
Mely múltba néz s jövőbe lát
Nincs, ki megfújná a trombitát
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Az már oly régen a másság temploma
És te is csak szolga, rab vagy ott
Bár zsebedben útlevél ragyog
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Irigység népe, te céda, te buta
A mi kincsünk nem lopott kacat
Lelkünkben hordjuk: hit és akarat
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hazugság népe, te gyáva, ostoba
Ahol mi élünk, az mind magyar sziget
Koromsötétben virrasztó tüzek
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya
Sorsunk már régen nem sorsotok
Árulók, latrok, újgazdagok
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hol testvér a testvérnek farkasa
Ki hajnalig háromszor megtagad
Légy átkozott, légy gazdagabb
Ne féljetek, többé nem megyünk haza

Dortmund, 2004. december 5.

"Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekedtek!"

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük