Kolonics IstvánKolonics IstvánKolonics István, művésznevén Yliaster Daleth Alattyán község közkedvelt személyisége. Tíz éve költözött a zsúfolt nagyvárosból a Jászság szívében lévő falucskába. Fest, ír, filozofál tizenhat éves kora óta.

 

Kolonics IstvánKolonics IstvánKolonics István, művésznevén Yliaster Daleth Alattyán község közkedvelt személyisége. Tíz éve költözött a zsúfolt nagyvárosból a Jászság szívében lévő falucskába. Fest, ír, filozofál tizenhat éves kora óta.

A kilencvenes években kezdett rendszeresen publikálni különböző ezoterikus témájú folyóiratokban, Angliában és Amerikában is megjelentek grafikái és festményei, könyvek és magazinok címoldalán. Úttörője volt hazánkban a neopogány kultúra meghonosításának az 1994-ben megjelent Wicca,a tündérek hagyatéka című könyvével, mely minden tévhitet elűzött e hitvilággal kapcsolatban. Ma már több könyvéből okulhatnak a mágia tudományát elsajátítani igyekvő tanoncok.

A nemrégiben megjelenő Demonomicon az okkult tudományok mélyebb értelmezéseit kutató érdeklődök kézikönyvének bizonyul.

– Mi késztetett arra, hogy a démonhittel kapcsolatos fogalmakból enciklopédiát írj?

– Sok ilyen jellegű könyv jelent már meg világszerte, de magyarul még egy sem. Ráadásul az én könyvem nem csak az európai démonológiával foglalkozik, mint a hasonló művek legtöbbje, hanem az egyetemes démonhittel. Ami azt jelenti, hogy a világ minden nagyobb és számos kisebb hitrendszerét áttanulmányoztam anyaggyűjtés céljából. Ebből persze nem következik, hogy a világ minden démona, illetve „rosszindulatú" vagy legalábbis ambivalens megítélésű természetfeletti lénye megtalálható benne, mert ahhoz számos vaskos kötetre lenne szükség, ráadásul összegyűjtésük és leírásuk egy életre szóló feladatot jelentene.

A démonok rosszindulatú lények? Kik ők valójában?

Az Éjszaka úrnőjeAz Éjszaka úrnője– A nyugati kultúrkörben a démonok azonosak a lázadó, illetve bukott angyalokkal. Ezeket a pokolba száműzött égi lényeket, legalábbis a rangosabbakat név szerint is ismerjük. Ezek a nevek gyakran ókori közel-keleti vagy görög-római istenek neveinek többé-kevésbé eltorzult formái. Ez igazolni látszik azt a közhelyszerű vallástörténeti megállapítást, miszerint a régi vallások isteneiből lesznek az új vallások démonai. Egyébként a démonok és más természetfeletti, illetve köztes lények (törpék, tündérek, természetszellemek, alakváltók, elementálok stb.) osztályozása, meghatározása és megítélése kultúrkörönként annyira eltérő, hogy nem lehet egységesen definiálni őket. Mindenesetre a démonokhoz, a szervetlen lényekhez, legyenek akár rosszindulatúak, akár nem, csak kellő felkészültséggel, nagy óvatossággal ajánlatos közelíteni, mert ha tetszik, ha nem, egy ragadozó természetű univerzumban élünk, ahol minden és mindenki energiára, életerőre, táplálékra vadászik.

– Miért tartod fontosnak, hogy megjelenjen egy ilyen mű, hasznát tudjuk-e venni a hétköznapi életünkben?

– Egyrészt az emberek olvasmányaik során, de manapság inkább már a filmekben számtalanszor találkozhatnak különféle démonok, ördögök, bukott angyalok, rosszindulatú természetfeletti lények neveivel, amelyekhez néha fűznek némi kommentárt máskor nem. A magyarázat is gyakran téves, pontatlan, szándékosan félrevezető vagy túlságosan leegyszerűsítő, vulgarizáló, ezért nem árt, ha van kéznél egy ilyen típusú kézikönyv. Másrészt soha nem volt ennyire divatos az ezoteriával való foglalatoskodás, mint napjainkban, és sokakat ez a terület is érdekel, ezért úgy gondoltam, meglepem őket ezzel a könyvvel.

– Találkoztál már démonokkal?

– Már voltak olyan élményeim, tapasztalataim, amelyek démonok vagy más természetfeletti lények jelenlétére utaltak, de olyan formában, ahogy a grimoire-okban, azaz a varázskönyvekben le vannak írva, még nem találkoztam velük. Persze valószínű, hogy ezeket a leírásokat nem kell szó szerint vennünk. Ezek egyrészt lehet, hogy a szerzők élénk fantáziájának a termékei, másrészt talán szimbolikus leírások, és az illető démon karakterére, jellemére, természetére, tulajdonságaira vagy képességeire, illetve „köztes" világban elfoglalt helyzetére utaltak.

– Ha mi magunk úgy érezzük, hogy démonok vesznek körül minket, mit tehetünk?

– Ha valaki hisz a létezésükben, hinnie kell az elűzésükre alkalmas módszerek, eszközök hatékonyságában is, ezért a legjobb, ha ezekhez folyamodik. A könyv egyik címszava (Démonűző anyagok és tárgyak) egyébként ezzel foglalkozik, és számos gyakorlati útmutatást tartalmaz.

– A mágikus hitvilág sötét oldalát mutatod be a könyvedben ?

– A mágiában mindig van valami sötét, alvilági elem, még akkor is, ha csakis pozitív céljai vannak, és mások javát szolgálja. A mágia útja az éjszakán, az alvilágon, a sötétség birodalmán át vezet, mint ahogy az alkímia „nagy művének" létrehozása és a hermetikus beavatás is a nigredóval, a feketedéssel kezdődik. Mielőtt Krisztus feltámadt, alászállt a pokolba, mint ahogy a beavatások pogány istenei és félisteni hősei (Orpheusz, Heraklész, Ozirisz, Istar stb.) is megjárták az alvilágot.

Bizonyos szempontból nincs olyan, hogy fehér mágia. Még a legpozitívabb célú varázslásban is van valami fekete. Nem véletlenül nevezik a mágiát fekete művészetnek, és nem ok nélkül hitték egykor, hogy a varázsló a fekete iskolában tanulja ki a mesterséget. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mágia gonosz. Egy igazi mágusból hiányzik minden rosszindulat vagy gyűlölet, mint ahogy ezek ellentéte is. Soha nem az érzelmek irányítják. Bár a mágus egy égbe nyúló toronyban lakik, amely az alvilág bejárata felett áll. A mágus a pokol tűzéből nyeri az energiát, ezt alakítja át isteni erővé.

Erről szól a kundalini jóga, ezt jelképezi a tigrislovaglás, a sárkány megzabolása, a démonok leigázása és néhány alkímiai művelet, de még a profán tudomány és technika is gyakran alkalmaz valami hasonlót.

– Az olvasók hogy fogadták a könyvedet?

– Ezek a kérdések teljesen hidegen hagynak, ha vannak is visszajelzések, csak ritkán érnek el hozzám. Ami pedig a kritikákat illeti: csak az kritizálhat aki felettem áll, ilyen lényről pedig nem tudok. A legtöbb kritikai megjegyzés egyébként technikai jellegű, és a szerkesztésre, külalakra vonatkozik.

– Milyen kultúrkörökből merítettél?

– Elsősorban a nyugati kultúra démonhitére, démonológiájára koncentráltam, mert az innen származó nevekkel, fogalmakkal találkozhatunk a leggyakrabban.

– Vannak még démonidéző és -űző szokások a néphagyományban?

– A természeti népek körében találkozhatunk még ilyen jellegű rituálékkal, szertartásokkal, mágikus cselekedetekkel, és a katolikus egyháznak is megvannak a maga ördögűző rituáléi.

– Szerinted a keresztény kultúra mennyire hagy teret az embereknek, hogy más, természeti vallásokkal is megismerkedjenek, s kedvükre gyakorolják azt? Hiszen ez a hitvilág inkább a természethez kötődik, mint templomokhoz.

– Ha valaki teljes szívvel keresztény, az biztos, hogy nem kacsingat más vallások, hitrendszerek felé.

– A nyitottság az egyfajta szkepszis és egyfajta hitetlenség eredménye. Ez vezethet ateizmushoz vagy valamiféle vallási szinkretizmushoz (és még sok minden máshoz). Kétségtelen, hogy a mai neopogány „természetvallások" erős hasonlóságot mutatnak a hanyatló antikvitás szinkretisztikus vallásaival, amelyeket szintén erősen áthatott a mágia.

– Amúgy a természetvallás elnevezés eléggé megtévesztő, mert követőik közel sem a természetet imádják, hanem a látható természet mögött és felett álló szellemi entitásokat, numeneket, isteneket, „akik" a természeten keresztül nyilvánulnak meg.

– Vannak példaképeid a mágikus hittörténetből, akikre könyveidben hivatkozol?

– Nagyon sok példaképem van, akikre utalok írásaimban és akiket előszeretettel idézek. Ez amúgy meglehetősen heterogén társaság. Hogy csak néhány nevet említsek: Julius Evola, Mircea Eliade, G.B. Gardne, Cornelius Agrippa, Eliphas Lévi, Paracelsus, Aleister Crowley, Szerb Antal.

– A közvélemény utóbbi időben a kereszténység előtti pogány hitet sátánizmusnak véli; mi a véleményed erről?

– Vannak, akik tájékozatlanságból keverik össze a sátánizmust a neopogánysággal, és vannak, akik puszta rosszindulatból. A jóhiszemű tájékozatlanokon némi felvilágosítással talán lehet segíteni (de vajon érdemes-e?). A rosszhiszemű félremagyarázókat viszont jobb elkerülni. Ez utóbbiakkal kapcsolatban csak örülhetünk, hogy már nem áll módjukban máglyát gyújtani, mert ha megtehetnék, nyilván meg is tennék.

– Most milyen témán dolgozol, megjelenik esetleg a közeljövőben könyved?

– A következő könyvem egy vegyes felvágott lesz, különféle témájú és terjedelmű írásokkal megtöltve. Jelenlegi munkacíme: Egy mágus feljegyzései. Ezzel párhuzamosan a hagyományos cigány kártya egy sajátos, rám jellemző változatán dolgozom, amelynek lapjai nem sokban fognak hasonlítani az eredeti lapokra, mert különféle ezoterikus szimbólumokkal, történelmi, kultúrtörténeti és mitológiai utalásokkal lesznek színesítve.

– Végezetül üzensz az olvasóidnak, mire érdemes figyelniük a mágikus rítusok gyakorlása közben?

– A rituáléknak sokféle módja van és sok minden megengedett, viszont legyenek óvatosak, ha bármilyen természetfeletti lényt táncba hívnak, a szellemeket ne nagyon engedjék ki a palackból, mert utólag nehéz visszaparancsolni őket!

                                                                                                            -Kis Judit-

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük