Déri János újságíró 20 éve halt meg

Húsz éve, 1992. április 29-én halt meg Déri János Táncsics-díjas újságíró, szerkesztő, riporter, akinek kapcsolatteremtő képessége, közvetlen humora és ötletei a legunalmasabb helyzeteket is szórakoztatóvá tudták tenni.

Húsz éve, 1992. április 29-én halt meg Déri János Táncsics-díjas újságíró, szerkesztő, riporter, akinek kapcsolatteremtő képessége, közvetlen humora és ötletei a legunalmasabb helyzeteket is szórakoztatóvá tudták tenni.

    Jóllehet Déri János halála előtt meg volt győződve arról, hogy "három év múlva már senki nem fog emlékezni rám", nem lett igaza. Az országos hírű televíziós személyiséget nem felejtette el sem a közönség, sem az újságíró szakma, a róla elnevezett, 1992-ben alapított Déri-János díj évente felidézi emlékét és sokrétű munkásságát. A díjat az újságírókból, humoristákból, rádiós és televíziós személyiségekből álló Április 14. Alapítvány ítéli oda évente olyan művészeknek, akiknek sikerült – Dérihez hasonlóan – több műfajban is maradandót alkotniuk.
    1951. április 14-én született Budapesten. Gépészmérnöki képzettséggel jelentkezett egy hirtelen ötlettől vezéreltetve 1975-ben a Riporter kerestetik című vetélkedőre, és a harmadik helyen végzett. A nézők azonnal szívükbe zárták a fiatal, laza, szellemes és mégis hiteles riportert. 1977-1983 között a Magyar Rádió ifjúsági osztályán dolgozott, 1983-tól a társadalompolitikai szerkesztőség munkatársa, majd a Hírháttér, az Ez+Az és az Ablak című szolgáltató műsor állandó műsorvezető-riportere lett. Az Ablakban hétről hétre segítette a kisembert közügyei intézésében, a hivatalokkal folytatott harcaiban. Szerette a népszerűséget, de nem felejtette el, hogy "az újságíró felelőssége nem az, amit mond, hanem az, ahogyan értik".
    Politikai és humoros műsorokban egyaránt otthon volt. Természetessége, szakmai tudása, felkészültsége és tisztessége méltán tette rokonszenvessé, bár "idillromboló" megszállott igazságkeresését, munkamániáját nem mindenki értékelte pozitívan. Már életében legendává vált, és csak "a Dériként" emlegették. Ha valamelyik műsora adásba került, az emberek siettek haza "Dérit nézni". Nagyon kedvelt volt a Nulladik típusú találkozások című műsora és annak paródiája, melyet Antal Imrével készített, a Pocsék Áruk Fórumával pedig új műfajt teremtett. Nélkülözhetetlen szóvivője, szólistája lett a Rádiókabaré havi adásainak, szilveszteri bemutatóinak is. Fanyar humorú publicisztikáit rendszeresen közölte a Hócipő című szatirikus lap, amelyben élete utolsó percéig publikált.
    "Valahogy minden jól állt neki"- mondta egyszer találóan róla Farkasházy Tivadar.
   Mindössze 41 éves volt, amikor reménykedéssel vegyes hosszú küzdelem után mégis legyőzte a tüdőrák. A betegséggel folytatott harcát egy egész ország kísérte visszafojtott lélegzettel. Népszerűségét mutatja, hogy szolidaritási mozgalom és gyűjtés indult megsegítésére. Déri, miután a magyar és az európai orvostudomány lemondott róla, utolsó reményként Mexikóba utazott, hogy ott szabaduljon meg betegségétől. A kór azonban már a szívét is megtámadta, és nem tudtak rajta segíteni: egy ország hallgatta megrendülten utolsó jelentkezését a messziségből.
    Eszméletlen állapotban érkezett haza, felesége, három gyermeke körében érte a halál 1992. április 19-én. A Dunaújvárosi Főiskola Kommunikációs Intézete és Médiacentruma Déri János nevét vette fel.

dwi \ dmi \ krp

MTI 2012. április 27., péntek 12:47