Révay András: Visztulai csoda

Rendkívül hatásos filmmel zárult a XVIII. budapesti Lengyel Filmtavasz. A vetítéssorozat záró rendezvényére a Corvin moziban került sor és jelen volt a rendező Jerzy Hoffman is.

Rendkívül hatásos filmmel zárult a XVIII. budapesti Lengyel Filmtavasz. A vetítéssorozat záró rendezvényére a Corvin moziban került sor és jelen volt a rendező Jerzy Hoffman is.

Az eseményre meghívott vendégeket a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Roman Kowalski magyarul köszöntötte és néhány érdekes tényre hívta fel a figyelmet. „A varsói csata, 1920" az első európai 3D technológiával készült film. Az ütközet, melyet megelevenít, azon hét sorsdöntő csata közé tartozik, melyek megváltoztatták a világ történelmét. A lengyel hadseregnek Varsó alatt sikerült megállítani az előretörő Vörös Hadsereget és ezzel megakadályozta az orosz forradalom exportálást Nyugat-Európába. Ebben a háborúban a lengyeleknek csak Magyarország nyújtott segítséget, mintegy százmillió darab gépfegyver lőszert és rengeteg tüzérségi lövedéket küldött.

A film cselekménye 1920-ban Varsóban indul. Jan szakaszvezető szerelmes egy bár szép énekesnőjébe és amikor parancsot kap, hogy induljon a frontra, meg is kéri Ola kezét. Összeházasodnak és Jan, a lovas katona az esküvő után nyomban a harcmezőre megy. A sok ágon futó, változatos történetben a kitalált szereplők mellett létező történelmi személyiségek – Lenin, Sztálin, Tuhacsevszkíj, Pilsudszki marsall – is felbukkannak. Az emberi jellem fonákságait és a csataterek kegyetlenségét rendkívül élethűen ábrázoló film végül hatalmas csatajelentben csúcsosodik ki.

A rendező, Jerzy Hoffmann munkássága összeforrt a lengyel történelemmel. Filmjein nemzedékek nőttek fel a világ számos országában, így Magyarországon is. Fogadtatásukra jellemző, hogy például a Henryk Sienkiewicz világhírű regényéből készült „Tűzzel vassal" című film az utóbbi húsz év leglátogatottabb lengyel filmje, csak Lengyelországban tízmillió néző látta a mozikban! Szenvedélyes kötődését a lengyel történelem kitüntetett pillanataihoz a rendező a film végén tartott beszélgetés során azzal magyarázta, hogy az élet csak nagyon rövid gyermekkort engedélyezett számára. Mindössze hét éves volt, amikor elkezdődött a háború. A németek elöl menekülve, családjával együtt az oroszok kezébe került – Szibériába vitték őket. A lengyel történelmet édesanyjától tanulta, ő ültette el benne a történelem iránti rajongást.

A II: Világháború után nehéz volt kimondani az igazságot, amikor pedig már lehetett, pénz nem volt hozzá. A Tűzzel vassal forgatásakor a saját vagyonát is befektette, hitelt is felvett. Úgy tervezte: évekig fogja törleszteni, de a siker akkora volt, hogy a bemutató utáni harmadik héten már mindent ki tudott fizetni. Evvel a filmmel más volt a helyzet. Pilsudszki ellenfelei hosszú évekig azt terjesztették, hogy a csatában csoda történt és Szűz Mária segített a lengyeleknek. Az ütközetet „Visztulai csoda" néven emlegették. Mikor híre ment, hogy filmet készít belőle, egy üzletember adta az első tízmilliót és más támogatók is jelentkeztek. Operatőre, a korábban már Oscar-díjra is jelölt Slawomir Idziak javasolta: ezt a filmet háromdimenziósra készítsék el. Bár a 3D technológia még újabb ötmillió zlotyba került, megérte a vállalkozás. A sikert jelzi, hogy a bemutató után a fiatal színészek sorra kapták a külföldi fellépési ajánlatokat. A film sok várakozásnak kellett megfeleljen: mérnökök, orvosok, történészek, katonák segítették tanácsaikkal.

Jerzy Hoffmann rendezői felfogására jellemző, hogy fontosabbnak tartja az emberi szenvedély, a vágyak, konfliktusok ábrázolását a konkrét eseménynél. Véleménye szerint a film sokkal több kell legyen egy történelmi olvasókönyvnél. A néző azért megy a moziba, mert át akarja élni a hősök érzelmeit. Ugyanakkor a cselekmény a valóságnak sem fordíthat teljesen hátat. Ebben a filmben Trockíj távirata, Lenin, Sztálin, Pilsudszki szavai, mind hiteles dokumentumokból származnak, miközben más karakterek a számukra megírt életet élik. A Vörös Hadseregre vonatkozó epizódokhoz felhasználta Isaak Babel, Lovashadsereg és Szimonov, Csendes Don című regényét is azért, mert elhatározott szándéka volt, hogy nem akar oroszellenes filmet készíteni. Ezt olyannyira sikerült is teljesíteni, hogy a film néhány lírai jeleneténél Szimonov közismert „Várj reám!" verse biztosan sok nézőnek jutott eszébe. A rendező emlékeztetett arra is: 1920-ban a magyar lovasság segítséget akart nyújtani a lengyeleknek, de Csehszlovákia ezt megakadályozta. A 80 vagon lőszer viszont eljutott Varsóba.

A 3D technológia hatására egyes jelentekben valóban a történet középpontjában érezhette magát a néző. Különösen a „nagytotálok" a tágas panorámát nyitó felvételek voltak impozánsak hatásosak. A szemlélő képtelen volt tétlen maradni a székében, sokan mozdultak meg, húzódtak el egy-egy fenyegető jelenet láttán. Sajnos a közelképek némelyike nem volt ennyire jól élvezhető, akadt, amelyik zavarónak hatott. A rendező véleménye szerint, vannak ugyan, akik a 3D-t átmeneti divatnak tekintik, ez mégis olyan forradalmi változás, mint amikor a hang megjelent a némafilm után. Lehet, hogy már rövidesen komoly fejlődésen megy keresztül és a mozitermek átalakításával a különleges szemüveg sem kell majd hozzá.

A Lengyel Filmtavasz egy előre nem tervezett, megható epizóddal zárult. A vetítés után, a rendezővel történő beszélgetés végén a nézők közül felállt egy lengyel tiszti egyenruhát viselő férfi. Elmondta: nagy hatást tett rá ez a mű. Ő most 98 éves, a lengyel légierő kapitánya és 1939-ben Varsóban pont olyan kétségbeesett elszántsággal harcolt a németek ellen, mint a most látott film hősei.