Ádám György professzor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem rektora 1978. november 17-én díszdoktorrá avatta Mohammed Reza Pahlavi iráni sahot és Farah Diba iráni császárnét. Losonczi Pál államfő, az Elnöki Tanács elnöke a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántokkal ékesített I. fokozatát adta át a sahnak és feleségének. A napi-és hetilapok dicsérő cikkekben méltatták életüket, tevékenységüket.

Irán nagyon gazdag ország volt. Az első olajárrobbanáskor 1973-ban az arab államok bojkottálták az Egyesült Államokat, a kőolaj ára közel tízszeresére emelkedett. Irán óriási hasznot húzott, mert olajkincsére jelentősen megnőtt a kereslet. Az elkövetkező években felfoghatatlanul nagy összegek érkeztek Iránba. Az iráni gazdasági növekedés a világon a legmagasabbak közé számított évi átlagos 13 százalékos ütemével. Az állami bevételek 80 százaléka az olajiparból származott. Iránba exportálni óriási üzlet volt, lehet hogy ezért is fogadtuk olyan nagy reverenciával az iráni uralkodó párt.

1979 januárjában „Szakszervezeti Beutaló”-t kaptunk Visegrádra, két hétig nyaraltunk, illetve teleltünk feleségemmel a Mókus-házban. Ott láttuk a televízióban január 16-án, hogy kitört az Iráni Iszlám forradalom, Ruholláh Khomeini ajatollah átvette a hatalmat. Reza Pahlavinak és Farah Dibának menekülniük kellett Iránból. Mindössze két hónap telt el magyarországi látogatásuk után. Sic transit gloria mundi.

A napi-és hetilapok megírták, hogy a véreskezű diktátor államát elsöpörte a forradalom Mit tehettünk? – tudomásul vettük, ilyen fordulatok is vannak az életben. Csak az Élet és Irodalomban írta meg egy fiatal szociológus, hogy ez a pálfordulás minden magyarázat nélkül azért mégis csak túlzás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük