Két évvel ezelőtt egy bodrogközi látogatás után, a gyorsabb visszatérés reményében a határ túlsó oldalán autóztunk vissza Sátoraljaújhelyre. Útközben nem lehetett nem megállni Borsiban (Borsa) nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén. Akkor még lázas építkezések folytak, valamikor a kiterjedt Rákóczi birtokokhoz tartozó várkastély renoválását illetően, amelyet Magyarország és az EU is nagy összegekkel támogatott.

Nejemmel megfogadtuk, hogy a tervezett 2020-as nyitás után visszatérünk. Aztán közbeszólt a világjárvány. Bár a munkák tovább folytatódtak, a kastély építkezésének befejezése, a nagyközönség részére történő átadása jó egy évvel csúszott.

A járvány szorítása után, idén, június 19-n Áder János köztársasági elnök és szlovák partnere Zuzana Caputova elnök asszony együtt nyitották meg a teljesen helyreállított kastélyt és a Rákóczi életét és a kort bemutató igényes kiállítást.

Innen már csak az alkalmat vártuk, mikor kereshetjük fel a nevezetes helyet.  A felkészülés során utánanéztem miként is történhetett, hogy nagyfejedelmünk egy ilyen kis, mára Trianon miatt a határ túloldalára került kis zempléni falucska határában lévő kastélyban látta meg a 1676 március 27-n a napvilágot. Minden jel arra mutatott, hogy a hiedelmek szerint édesanyja, I. Rákóczi Ferenc felesége, a híres horvát-magyar család Jelena Zrinska néven született történelmünk hősévé vált Zrínyi Ilona, birtokukról a jelentős erősség Munkács várából tarthatott másik kedvelt birtokukra a Zemplén hegyei között megbúvó, ma szintén helyreállítás alatt lévő Regéc várába, amikor jó félúton rájöttek a szülési fájdalmak.. Ez az információ még érdekesebbé tette a tervezett látogatást.

Aztán északi szomszédunknál a járvány miatt szigorodni kezdtek a dolgok. Európai oltási igazolvány, határátlépés előtt regisztráció és FFP2 maszk volt a követelmény, hogy átmehessünk a Sátoraljaújhelytől mindössze öt kilométerre lévő Borsiba.  Egy szép, napos október végi napra összejöttek a dolgok és nekivágtunk a kirándulásnak. A nagy meglepetés a Sátoraljaújhelyt kétfelé vágó határon ért bennünket. A kutya sem állított meg bennünket. Se EU-s oltási igazolványt, sem az országba belépést engedélyező regisztrációt nem kellett felmutatni. Leginkább azért, mert a határ egyik oldalán sem láttunk senkit. Így a különben kényelmetlen FFP2-es maszkot sem kellett (kocsiban) felvenni. Pár perc múlva a két évvel ezelőtt már megjárt utat követve érkeztünk meg a település szélén lévő szépen újjáépített kastély bejáratához.

Egészen más kép fogadott minket, mint két évvel ezelőtt. A kastély csinosan rendbe téve.

Parkoló, ahol a kocsinkat hagytuk, majd Rákóczi szobránál tisztelegve az egykori felvonóhíd helyén épült hídon keresztül beléptünk a kastély udvarába, ahol rögtön az információhoz-kasszához siettünk.

Normális áron sikerült jegyet, szuvenírként hűtőmatricát vásárolnunk, miközben  természetesen magyarul érdekes információkat kaptunk. A legfontosabb, hogy szó sincs romantikus útközben szülésről. Zrínyi Ilona, a nem túl távoli sárospataki várból a birtokok központjából jött jóval a szülés előtt Borsiba. Ennek kettős oka volt. Egyrészt Ilonának kényelmetlen volt a császári seregek által megszállt Sárospatakon tartózkodni (csak néhány évvel korábban számoltak le a Wesselényi féle összeesküvés főrendi résztvevőivel!)

 

 

De valószínűleg  nyomós ok lehetett, hogy  Borsiban működött cserépkályha, amely kellemes meleget biztosított a szülés előtt álló nagyasszonynak.

 

 

 

A kastélynak funkcionálisan is érdekes kialakítása volt. Mint a mellékelt kép is bizonyítja, a földszint és padlástér a kiszolgáló személyzet birodalma volt.Értelemszerűen a melegebb középső szint szolgált a főúri vendégek elhelyezésére, életvitelére.

A középső szint bejárása volt a legérdekesebb. Interaktív bemutatók tették színesebbé a látnivalókat.

 

Érdekes volt, ahogy az egyik helyiségben körben, ablakokon keresztül megfigyelhetően patacsattogás-szekérzörgés közepette végig döcög egy szekér, míg legvégül utasával bebocsátást nyer a kastélyba.

Bár bizonyossággal nem állapítható meg, hol, melyik helyiségben született Rákóczi, de a kor pólyálási szokásainak bemutatásától a bölcsőn keresztül, sok érdekes dolog látható.

              

Különösen megkapó volt  különböző korban a  gyerek Rákócziról készült képek megtekintése. Köztudott, hogy korai gyermekéveit nem itt, hanem Regéc várában töltötte. Végül az emlékszoba, ahol szobránál rengeteg koszorú, emlékszalag van elhelyezve. Mint látható a nagyfejedelemnek máig tartó kultusza van.

A kiállítás végén újból a földszintre leereszkedve először egy rövid, Rákóczi életét bemutató panoráma filmet tekintettünk meg.

Búcsúzóul gyönyörködtünk a szép kilátást nyújtó a Bodrog felé ereszkedő parkban.

Hazafelé a határnál ugyanaz a kép fogadott minket. Határellenőrzés egyik oldalon sincs. Lassítva suhantunk át a közúti átkelőn. Ennyit a nagy nekikészülésről. De alakulhatott volna ez másként is. Mindenesetre mi minden feltételt teljesítettünk. Szép élmény volt. Megérte.

One Comment on “Dr. Hautzinger Gyula: Pandémia idején októberi kirándulás Szlovákiába, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyére – Borsiba”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük