1_sz_cimkep_4.JPG

Az ugyancsak a közelmúltban jubiláló, már félévszázados vásárváros, a HUNGEXPO területén február 15-18 között került idén 25. alkalommal megrendezésre a negyedszázad alatt méltán nemzetközileg is népszerűvé vált FeHoVa, az egyszerűség kedvéért a természetszeretők nagy találkozója.

A népszerűséget mi sem jellemzi jobban, hogy naponta már a reggeli nyitás után csak úgy özönlöttek a látogatók. Legtöbbje, az alkalomhoz illően az erdőt-mezőt járók zöld ruhájában, sokuknak  amely egyben a hívatásukat is jelenti , emblémával a karukon. Ezek a reggel érkezők sokszor elismerésre méltóan az ország távoli részeiből, kora hajnali indulással érkeztek, hogy újból részesei legyenek mind annak amit a kiállítás és tegyük gyorsan hozzá vásár évről-évre számunkra nyújtani tud.

2_sz_kep_2.JPG

 Vegyük sorjában, mit is láttunk idén a vásáron! Először is, elnézést kérek horgász barátaimtól, ha vadászember lévén kicsit többet tudósítok az „A” pavilonban megrendezett fegyver-vadász kiállítókról. Itt rögtön meg kell állnom. Maga a jeles esemény is első helyen hozza a kiállítás ”fegyver” megnevezését. Én vitába szállnék ennek a jogosságával. Tény, ami tény a világ szinte valamennyi fegyvergyártója hasonlóan a korábbiakhoz idén is felsorakozott, de lássuk be csak-csak valahol mellékszereplői (igaz, kereskedelmi szempontból nem utolsó sorban) ebben az üzenetét azért talán máshol keresendő expozénak. Szívem szerint, ha nem hagyomány őrzőként nézek erre a címre nekem jobban tetszene a népszerű TV csatorna után ”Fishing and Hunting” vagy magyarul ”Horgászat és vadászat” megnevezés.   De ha már a fegyvereknél kezdtem. Van itt az íjaktól kezdve az elöltöltős puskákon keresztül, a modern golyós fegyverekig minden, ami a szem-szájnak ingere, és pénztárcája megengedi. És minden, ami hozzájár, a pár tízezer forintos kereső-, és céltávcsövektől a sokszázezresig.

3_sz_kep_2.JPG

Magam nyilván jobbára a vadászat tartalmi részét bemutató standoknál időztem. Példaértékűen idén is itt voltak hazánk erdőgazdaságai, amelyek a vadászat mellett egyre inkább a természetszeretők-erdőjárók részére szeretnék mindjobban magukat bemutatni. Mi sem bizonyítja, ezt mint a tömeges túrizmust elősegítő un. jóléti szolgáltatásaik, mint az elmúlt években országosan gomba módra megszaporodott kilátók, esőbeállók, tűzrakhelyek építése, vagy a területeiken található menedékházak, turistaházak rendbehozatala.

De itt voltak a vadászok társadalmi szervezetei, könyvesei, a vadászsajtó képviselői is. Mégis számomra a legkedvesebbek azok, akik magánemberként jelentek meg és hozták magukkal a legjobbat, amelyet számunkra nyújthatnak.

4_sz_kep_3.JPG

Legelőször említem kedves vadászbarátomat, a szárnyas-, és szőrmés vadak az országban talán legkiválóbb „lépre csalóját”, Őrhalmi Csabát, aki a Magnum standjánál kapott kis asztalánál egy sor síppal a nyakában, már messziről hallhatóan tartotta a megszólalásig hasonló hangutánzásait.

Ebben az évben is a szokott helyén találtam Hídvégi Bélára, a magát világvadásznak nevező, szerintem mára minden eddigi nagyhírű magyar vadászt eredményeiben túlszárnyaló magyar vadászunkat, aki legutóbbi máris nagysikerű könyvét, ”Nagyszénástól a Pantheonig” dedikálta az őt látogatásukkal megtisztelőknek.

 

5_sz_kep_3.JPGVolt itt más is, ami a figyelmemet megragadta. És ez, az alapítványa segítségével bemutatott rendellenes őztrófea mustra, amelyen örömmel fedeztem fel Homonnay Zsombor fantasztikus közel harmincöt éve elejtett irigylésre méltó abnormálisát.

6_sz_kep_2.JPG7_sz_kep_1.JPG

De volt itt árusítással egybekötött könyvbemutató is.  Egyre inkább Magyarország vadász-nagyasszonya, a valóban gyönyörű Lipp Adrienn „Diana nyeregben” című könyvét mutatta be pénteken, a Vadász színpadon.

8_sz_kep.JPG

Ha valaki a vadászfelszerelését akarta kiegészíteni, arra is találhatott lehetőséget. A cipőktől a ruhákon keresztül a sapkákig, kalapokig igénye szerint mindent megkaphatott. De ha vadászautóra vágyott, arra is találhatott bőven választékot a tradicionális számba menő Nivától a legkorszerűbb Toyotákig.

9_sz_kep.JPG

Ha éppen megéhezett valaki arra is volt lehetősége, hogy a pavilonok közötti utcasoron lévő butikok valamelyikében a magyar gyomornak kívánatos falatokkal elégítse ki étvágyát. Sajnos, mint évről-évre megfigyeltem ez évben is horribilis árakon. Valahogy az ország ebben a sarkában ellentétben akár a főszezoni balatoni árakkal még mindig napok alatt akarnak a büfé jellegű étkezdék meggazdagodni? De az is lehet, hogy a kiállítás szervezői adják aranyárban a helybérletet. Jó lenne erre is egyszer végre odafigyelni. Még akkor is, ha a most is délben tömegesen ott étkezők, „egyszer, egy évben megengedhetjük magunknak” alapon ették a valóban finomságokat.

10_sz_kep.JPGVégezetül, mint a bevezetőben is említettem, vadász létemre nem azonos súllyal néztem meg a ”G” pavilonban lévő horgászati kiállítást. Igaz, valamikor magam is apámat követve ”ifjú horgászként” kezdtem, de kicsit nagyképűen azóta  – továbbfejlődtem. Tény, ami tény, úgy látszik sokan voltak hasonlóan, legalábbis a kiállítás látogatottságát figyelve. Horgászbarátaink vigasztalásául nincs két hét, és csak az övéké a terep. Mindenesetre, az akár a 25. évfordulóját ünneplő FeHoVa szimbólumaként is tekinthető, a huszonöt-éves, kétméteres és hatvankilós óriás harcsát megörökítettem a kedves olvasók számára.

 

 

(a képek a szerző felvételei)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük