Ducan Shelley (Tőke Péter): Párbeszéd a tudományról és arról, hogy a mai tudomány miért nem tudomány, hanem ipari vallás

 Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor…

Ducan Shelley (Tőke Péter) Végső Háború cimű scifijében egy párbeszéd nagyon jól összefoglalja azt, hogy hogy miért nem hiszünk, és joggal a tudománynak, és miért fordulunk el tőle szintén joggal. Mert ami van az nem tudomány, hanem egy ipari érdekek által irányított vallás. Olyan vallás, mely élet és halál felett dönt, ugyanakkor a tényleges megismerét saját érdekében akadályozza. Ez magyarázata is lehet a céhen kivüli, de mégoly kiváló elmék sikertelenségére. Nézzük mit is ir a szerző:

 Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor…

Ducan Shelley (Tőke Péter) Végső Háború cimű scifijében egy párbeszéd nagyon jól összefoglalja azt, hogy hogy miért nem hiszünk, és joggal a tudománynak, és miért fordulunk el tőle szintén joggal. Mert ami van az nem tudomány, hanem egy ipari érdekek által irányított vallás. Olyan vallás, mely élet és halál felett dönt, ugyanakkor a tényleges megismerét saját érdekében akadályozza. Ez magyarázata is lehet a céhen kivüli, de mégoly kiváló elmék sikertelenségére. Nézzük mit is ir a szerző:

Andan vitapartnere Ábrahám Arlington professzor volt, aki tudományfilozófiát tanított vendégelőadóként több neves egyetemen is, könyvei pedig jelentős példányszámban keltek el, két tucat nyelven. Arlington megjelenésében volt valami, ami emlékeztetett egy szumó birkózóra. Olyan volt a testalkata, az arcában is volt valami keleties, ősz haját négy varkocsba fogva hordta, ősz körszakálla gondosan rövidre nyírva. Ennek a hatalmas termetű, hetvenéves embernek igen tekintélyt parancsoló megjelenése volt, lénye rendkívüli nyugalmat és bölcsességet árasztott.

Miután Truman bemutatta Andan újvitapartnerét, Andan a következő szerény megjegyzéssel indított:

– A tudomány időszámításunk előtt 500-ban született, és egy indiai herceg alkotta meg, és a tudomány körülbelül ötven évvel később meg is halt. És azóta nem létezik.

Arlington professzor az elkövetkező mintegy másfél percben sem bölcsnek, sem nyugodtan nem tűnt, ahogyan ült ott némán, elkerekedett szemekkel. Ennél súlyosabb szentségtörést el sem tudott képzelni. Truman kifejezetten szerencsétlennek érezte magát. Erre a bejelentésre nem volt felkészülve.

– Ööö… ööö… ööö… – mondta Truman nyolcvanhét másodperccel később. – Ezt… ezt meg hogy érti?

– Nos, nagyon egyszerű – jelentette ki Andan szelíd hangon, majd belekezdett a magyarázatba. – A tudomány 2500 évvel ezelőtt jött létre. Ez azt jelenti, hogy akkor megszületett valami, ami azt megelőzően nem létezett. Hogy soha nem létezett korábban, ezt nem lehet tudni, de az írott történelem tanúsága szerint, korábban nem volt nyoma.

Pontosabban, ha voltak olyan emberek, akik felfedezték a tudományt, a nevük nem maradt fenn. Akár mágiáról, akár alkímiáról, akár vallásról, akár tudományról beszélünk, mind a filozófián alapszik, és mindnek megvan a maga filozófiája. A tudomány filozófiáját jelenleg tudományfilozófiának nevezik, és a filozófiának ez az ága, vagy inkább ez a fajta filozófia hivatott azt megállapítani, hogy mi is valójában a tudomány, mitől tudomány a tudomány, mivel foglalkozik a tudomány és mivel nem, és mi a haszna, mi az értelme.

– Ez korrekt megállapítás – tért magához Arlington professzor. – És ezek bizony igencsak nehéz kérdések, melyekre a tudományfilozófia igen-igen régóta keresi a választ. A tudomány nem egy statikus valami, a tudomány élő, folyamatosan változik, alakul, nem lehet olyan kijelentést tenni, hogy ekkor jött létre, és akkor ért véget.

– Dehogynem – mondta Andan még mindig igen szelíd hangon. – Azért nevezzük ezt a filozófiát, amiről beszélünk, tudományfilozófiának, és nem valami másnak, mert ez a filozófia MÁS, mint a többi. Ha nem lenne más, akkor miért neveznénk másként? Ha ugyanolyan, mint akereszténység, akkor miért ne neveznénk kereszténységnek? Ha ugyanolyan, mint a jóga, akkor miért ne neveznénk jógának? Ha nincs különbség, minek az új szó? A tudományfilozófia egy új irányzat. És mivel új, vagyis mivel más, különböznie kell az összes többitől. Tehát valamikor valaki kijelentette, hogy ennek a filozófiának ezek és ezek a tételek az alapjai, és mivel ezek a tételek egyetlen más filozófia alapjait sem képezték, egy új, az eddigiektől eltérő filozófiát hozott létre.

– Várjunk csak! – emelte fel a bal kezét Arlington. – Ön azt állítja, hogy a tudomány 2500 évvel ezelőtt jött létre, és hogy egy indiai herceg alkotta meg, jól mondom? – Andan bólintott. – Tehát ön azt állítja, hogy a tudományt maga Sziddhártha herceg, vagyis Buddha hozta létre? Azt állítja, hogy a buddhizmus volt a tudomány?

– Nem egészen. Azt állítom, hogy a tudományt megalapozó filozófiát Buddha teremtette meg. Ez az, amit állítok. Azt állítom, hogy Buddha alapvető tanítása maga a tudományfilozófia. Buddha megalkotta a tudományfilozófiát. Mindösz-szesen három tételről van szó, ez a teljes tudományfilozófia. Első tétel: a tudomány nem abból indul ki, hogy eleve megvannak a válaszok. Ez teljesen új, mert korábban ilyen megfontolás nem létezett. Minden filozófia adott hittételekből indul ki, mondván, hogy azok igazak, és kész. Például: Isten teremtette az univerzumot. A tudományfilozófia erre azt mondja, hogy fogalmunk sincs, hogy mi az univerzum, vagy hogyan keletkezett, meghogy mi tartja fenn és mi a sorsa, de kezdjünk el kutatni, és majd meglátjuk! Páratlan kiindulópont! Második tétel: a kíváncsiságnak semmi sem szabhat határt. Ismételten páratlan kiindulópont! Nincs még egy filozófia, amelynek ne lennének tabui, amely ne állítaná azt, hogy ezt szabad kutatni, azt meg nem, ezt eddig szabad kutatni, és tovább már nem szabad. És harmadik tétel: a tudomány semmit sem fogad el végső válasznak. Óriási! Óriási különbség! A többi filozófia nem csak hogy elfogad végső válaszokat, hanem eleve ezekből indul ki!

– Igen… igen. Azt gondolom, hogy ez a tudomány – mondta Truman. – És azt gondolom, hogy mindenki ezt gondolja. Ez a tudomány, nem igaz? Miért szűnt volna meg?

Ma is ugyanezek a tudomány filozófiai alapjai, nem?

– Azért ez nem ennyire egyszerű – szólt közbe Arlington professzor, és simogatni kezdte a szakállát. – A mai napig nincs egyértelmű meghatározása a tudománynak. Ez egy igen bonyolult kérdés. Sokan próbáltak választ adni, de egyelőre még senki válaszát nem fogadta el a szakma egyöntetűen.

– De… ez a tudomány, vagy nem? Mi ebben a bonyolult? – kérdezte Truman. Nem akart Andan mellé állni, csak nem értette.

– Ez egy nagyon bonyolult kérdéskör! – jelentette ki a professzor.

Andan elmosolyodott.

– Elnézést kérek, de Truman úrnak van igaza! Ez egyáltalán nem bonyolult. Nagyon is egyszerű.

Arlington professzor felemelte a kezét.

– Elnézést, de ellent kell mondanom! És emlékeztetnem kell arra, hogy ez az én szakterületem, nem a magáé!

– Nos, talán menjünk sorjában, és majd meglátjuk, hová jutunk – mondta Andan. – Buddha halálával az elvek elvesztek. Ha nem is mindenki számára, de a többség, még a követőinek többsége számára is. Az a tan, amit tudománynak neveztek a Buddha utáni időkben, nem volt tudomány az eredeti definíció szerint. És csak az eredeti definíció számít, mivel az eredeti tudományfilozófia olyan tételeken állt, amelyek páratlanok voltak. A tudományfilozófia tehát megszűnt létezni, és így a tudomány is. Az „úgynevezett tudomány" mindig is az adott korszak, az adott földrajzi terület általánosan elfogadottfilozófiája szerint próbált kutatásokat végezni. Az 1200-as évek elején ismét ébredezni kezdett a tudományfilozófia. 1215-ben, a IV. lateráni zsinaton III. Ince pápa kihirdeti az inkvizíciót. Az inkvizíció egyedüli funkciója a tudományfilozófia visszatérésének megakadályozása volt. Az inkvizíció évszázadaiban mindenkit felkoncoltak, aki nem abból indult ki, hogy minden válasz megvan minden kérdésre. És hogy az emberek ezt folyamatosan észben tudják tartani, rengeteg kínzás és kivégzés nyilvános volt, amelyekre ildomos volt eljárni. Az 1500-as évek végén és az 1600-as évek elején egy bátor ember, akit Francis Baconnak hívtak, megkísérelte feltámasztani a tudományt, de nem járt sok sikerrel. Kis híján belehalt, és idővel köznevetség tárgyává tették nézetei miatt, melyek azon az elven alapultak, hogy amit nem lehet megfigyelni, azt nem lehet igaznak elfogadni. A tudomány tehát Buddha halála óta nem létezik.

– Azt akarja mondani, hogy Buddha óta nem folyik tudományos kutatás, és hogy nincsenek igazi tudósok? – kérdezte Truman csodálkozva.

– Vannak emberek, akik számára a tudomány létezik. Egyes emberek, akiket nem sokan kedvelnek. És folynak igazi tudományos kutatások. Házak garázsában. Dolgozószobákban. Műhelyekben. Magán laboratóriumokban. És sehol máshol.

Természetesen, azóta, hogy Buddha meghalt, folyamatosan beszélnek valamiféle tudományról, de ez a tudomány nem igazi tudomány, mert nem egy olyan filozófiánalapszik, amely különbözik a többi filozófiától. Amikor valaki, aki magát tudósnak tartja, hisz abban, hogy az univerzum az ősrobbanással keletkezett, vagy hogy Isten teremtette, ha hisz bármilyen tanítás bármelyik részében, akkor ő nem tudós. A szó eredeti értelmében nem az. És csak az eredeti értelmében jelentett valamit. Egy igazi tudós abból indul ki, hogy fogalmam sincs, hogy mi a válasz, de kutatok, és akkor majd egyszer megtudom! Arlington professzor a fejét ingatta.

– Ismételten ki kell jelentenem, hogy a szakma egyöntetűen egyetlen filozófiai tételt sem fogad el! Tehát ön sem tehet olyan kijelentéseket, hogy a tudomány az ez vagy az, és hogy a tudományfilozófia ez vagy az! Ez ennél sokkal, sokkal bonyolultabb kérdés!Sokkalta bonyolultabb, mint azt ön el tudná képzelni, kedves uram! Sokkal bonyolultabb!

Mivel Andan egy kicsit már kezdte unni a professzor viselkedését, odavágott egy nagyot. Még mindig szelíd hangon.

– Igen, igen, ismerem ezt az egész sztorit! – legyintett Andan. – Nagyon is jól ismerem. Ezek a fickók, a… „tudományfilozófusok", pár ezer éven keresztül elvitázgattak arról, hogy mit is jelent a tudomány szó, de nem tudtak dűlőre jutni. Több ezer év alatt sem sikerült nekik meghatározniuk szakterületük legalapvetőbb szavát, vagyis azt, hogy mi is a szakterületük. Az idők folyamán létrejött két tábor. Az egyik táborba tartozó „tudományfilozófusok" megegyeztek abban, hogy a tudománynak empirikusnak, objektívnek és racionálisnak kell lennie,abban viszont nem tudtak megegyezni, hogy mit jelent az, hogy empirikus, objektív és racionális. A másik táborba tartozó „tudományfilozófusok" pedig abban egyeztek meg, hogy a tudománynak nem előfeltétele, hogy empirikus, objektív és racionális legyen, ám képtelenek voltak azt eldönteni, hogy ez esetben mi az előfeltétele – Andan elnevette magát. – Komolyan mondom, mintha gyogyósok gyülekezetéről lenne szó!

Arlington professzor kezdte elveszíteni legendás nyugalmát.

– Már elnézést, kedves uram! – szólt erélyesen. – Ön nem tehet ilyen kijelentéseket, sem rólam, sem pedig tudóstársaimról! A tudományfilozófusok bizony komoly és nehéz munkát végeznek!

Ha hiszi, ha nem, kedves uram! Nagyon nehéz dolgunk van!

– Igaz az, hogy a mai napig sem létezik pontos és elfogadott definíciója a következő szavaknak: tudomány, elmélet, bizonyítás, bizonyíték, igazolás, kísérlet, tény, igazság, természeti törvény, univerzum… Hogy csak néhányat említsek. Igaz ez?

– Igaz! – mondta Arlington. – Mert ezeknél nehezebben meghatározható szavak egyetlen nyelvben sincsenek! Ez az oka! És nem az, hogy gyogyósok gyülekezete vagyunk!

Andan nézte egy darabig Arlingtont, majd Trumanhoz fordult.

– Ha nehézségekbe ütközik egy szó definiálása, annak három oka lehet – mondta. – Az egyik, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit jelent az, hogydefiníció, és hogy mit is csinálunk akkor, amikor egy szót vagy kifejezést definiálunk. A másik, hogy nem tudunk eleget ahhoz, hogy definíciót alkothassunk. És a harmadik, hogy valamilyen oda nem illő megfontolástól vezérelve, túl sok mindent próbálunk belezsúfolni abba az egyetlen kis szegény definícióba. A definíció szó azt jelenti: meghatározás. Amikor definiálunk egy szót, akkor meghatározzuk, körülhatároljuk, elhatároljuk más dolgoktól, hogy meg tudjuk különböztetni minden mástól. Ha nem tudjuk megkülönböztetni, nem tudjuk felismerni sem. Ha én nem tudnám önt megkülönböztetni az összes többi embertől, akkor nem ismerném fel. Ha nem tudnám definiálni az asztal szót, akkor összetéveszthetném egy fagylalttal, vagy egy fürdőkáddal, vagy egy ejtőernyővel. Ha a tudomány szónak nincs definíciója, hogyan különböztetjük meg a tudományt más dolgoktól? Hogyan ismerjük fel, ha látjuk?

A professzorban kezdett felmenni a pumpa. Truman észrevette, és mivel nem akarta, hogy a prof valamilyen nem igazán szimpatikus cselekedetre ragadtassa magát, kérdésekkel kezdte bombázni Andant.

– És mivel magyarázza, hogy a tudománynak ilyen fantasztikus eredményei vannak? Vagy azt akarja mondani, hogy nincsenek?

– Mondjon egy példát! – kérte Andan.

– Például az űrutazás! Vagy a mindennapi repülőjáratok! Vagy a televízió! Vagy… ott vannak a… a… a tengeralattjárók! Rengeteg fantasztikus gyógyszer! Filmtrükkök! Na és a számítógépek csodái! Ezekre mi a magyarázat,ha nincs igazi tudomány?

– Mi a hagyományos filozófia célja? – kérdezte Andan. – A megismerés, ugye?

Truman elgondolkodott egy kicsit, majd rábólintott.

– Igen.

– És a vallásé?

– Elvileg… ööö… bizonyos kérdések megválaszolása -mondta Truman.

– És az okkultizmus célja?

– Hát… nem is tudom… Szintén valamiféle válaszokat próbált megadni.

– Tehát a hagyományos filozófia, a vallások és az okkultizmus célja, megtalálni a válaszokat a legnagyobb kérdésekre. Egyetért velem?

– Igen.

– És mi volna a tudomány célja? – kérdezte Andan. – A légi közlekedés kifejlesztése? Azablaküveg előállítása? Netán a hűtőszekrény feltalálása? Ingyenes orvosi ellátás? Magas házak építése? Mi volna a tudomány célja? Mind a filozófia, mind a vallás, mind az okkultizmus, mind pedig a tudomány módszerek, irányzatok, melyeknek a valóság megismerése a céha. Mivel a tudomány kivételével valamennyi hittételekből indul ki, és a kutatást tabuk közé szorítja, vagy egyenesen megtiltja, elég nyilvánvaló, hogy a tudomány az egyetlen, amelynek esélye van a valóság megismerésére. Ez természetesen csak az igazi tudományra vonatkozik, mert

Buddha óta a tudomány nem más, mint egyfajta vallás, amely hol egyik, hol másik vallás alapvető tanításaiból indult ki, mígnem összehoztak egy saját vallást, amelyet materializmusnak neveztek el.materializmus egy vallás. Éppen olyan, mint a legrosszabb értelemben vett vallás. Olyan tételekből indul ki, melyek létét csak feltételezi, azt állítja, hogy minden létező végső választ ismer, és a kutatást behatárolja. A materializmus egy vallás. És papjai, akik tudósnak nevezik magukat, ennek a vallásnak az inkvizítorai. Ha nem is kivégzés vagy kínzás vár azokra, akik kétségbe merészelik vonni a hittételeket, de a nyilvános megszégyenítés még ma is mindennapos, akárcsak a középkorban.

– Ön azt állítja, hogy a tudomány… hmm… Buddha… óta tévúton jár – foglalta össze a professzor, némi gúnnyal a hangjában. – Mi lenne ön szerint a tudomány helyes útja?

– Buddha a semmiből indult ki, abból, hogy nem tud semmit semmiről. Ez az egyedülielfogadható kiindulópont a tudomány számára – magyarázta Andan. – A Buddha utáni tudomány nem a semmiből indul ki, hanem egy feltevésből, melyet bizonyíték nélkül igaznak fogad el. Ez a feltevés egy paradigma, egy világkép, melynek igaz voltát csak feltételezi, és azt állítja, hogy ezen világkép tételeit sohasem lehet sem megcáfolni, sem pedig igazolni. Jól mondom?

Arlington rábólintott.

– Jól mondja. A tudomány kénytelen ezt tenni.

– Akkor folytatom. És nyugodtan szóljon, ha tévednék. A kiindulópont Buddha óta mindig is egy bizonyos világkép volt, amely néha változott, de lényegét tekintve, változatlan maradt. Lényege pedig az, hogy csupán feltevés, és nem tény. A tudomány tehát mindent kutat és mindennel foglalkozik, kivéve az alapjával nem, azzal az elképzeléssel, azzal a világképpel nem, amelyből kiindul, és amelyet bizonyíték nélkül igaznak fogad el.

– Ez így igaz! – helyeselt Arlington professzor. – Ezt tekintheti csapdának, ha akarja, de ezen nem lehet változtatni.

– A tudomány nem kutatja saját alapvető kiindulópontját – folytatta Andan. – A tudomány nem kutatja a végső válaszokat, és azt állítja, hogy azokat sohasem lehet megismerni. A tudomány csak feltételezi, hogy minden végső választ ismer, és tudja, hogy ezt csupán feltételezi. A Buddha utáni tudomány legfőbb tabuja a végső válaszok kutatása, márpedig a tudománynak a végső válaszok megismerése az egyedüli valódi célja.

Az úgynevezett tudomány mindennel foglalkozik, csak és kizárólag a saját céljával nem, amely nélkül viszont nincs létjogosultsága.

Arlington professzor mondani akart valamit, de rájött, hogy azt már mondta. Valami újat kellett kitalálnia, hogy megtörje Andan logikáját.

– Truman úr az imént említette a tudomány vívmányait, amelyek megcáfolják azt az elképzelését, hogy a tudomány… nem létezik. Mi erről a véleménye?

– Az, hogy nem cáfolja meg! – felelte Andan. – A technika és a tudomány nem egy és ugyanaz! Ezt önnek kell a legjobban tudnia! A technika piszlicsáré dolog. A tudomány célja a valóság megismerése, és nem gépek létrehozása, vagy más, használati tárgyakgyártása. A technika legfeljebb melléktermék. És sohasem cél. Mert a technika nem vezet sehová.

– A technika hozzájárulhat a valóság megismeréséhez – jegyezte meg Truman.

– Igaz. A technika eszköz, és csak az, nem cél. Egyszerű melléktermék.

– A technikai fejlesztés is korlátok közé van szorítva, ön szerint? – kérdezte a professzor.

– Ó, hogyne! – vágta rá Andan. – Nézze meg, hogy a legmagasabb szintű, rendelkezésre álló technikával mit lehet elérni! Semmi fontosat! Még véletlenül sem! Nemrég olvastam egy definíciót arról, hogy mi az élet. „Az élet egyik jellemzője az anyagcsere. Mindennek, ami él, van anyagcseréje." És akkor mi lenne a fejlődés? Egyre jobb anyagcsere? Nevetséges! A technikai fejlesztés kizárólag olyan irányokban mozog, amelyeknek nincs közük a valóság megismeréséhez.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a tudomány dolga, hogy mértékegységeket találjon ki, és mérési adatokat jegyezzen le – Andan nevetni kezdett. – Lenyűgöző, hogy az emberi faj állítólagos legnagyobb intellektusai ezt el tudták hinni! Szóval, a technika adott nekünk mikroszkópot, meg részecskegyorsítót, meg röntgenkészüléket, meg Geiger-Müller-számlálót, meg más efféle hasznos eszközöket. És mire mentünk vele? A technika kizárólag olyan eszközöket adott nekünk, amelyek vagy arra jók, hogy elüssük az időt, vagy arra, hogy elpusztítsuk magunkat, vagy arra, hogy a materialista vallás hittételei által megszabott keretek közt végezzünk gyermeteg kutatásokat, és számadatokkal írjunk tele vaskos könyveket. Mondok egy példát. Alkothatunk ezer különféle mértékegységet és kaphatunk egymilliárd mérési eredményt egy fáról, és még mindig halvány lila gőzünk sem lesz arról, hogy mi az isten az a fa! Mi egy fa? – Andan felhúzta a vállát, és széttárta a karjait. – Ki tudja, hogy mi egy fa?

Erre a kérdésre sem Arlington, sem Truman nem tudott felelni.

– De… ez már filozófia – mondta Truman bizonytalanul.

– Miért lenne? A fa a valóság része! A fa valóság! A tudomány célja a valóság megismerése. Mi egy fa? – Andan megint széttárta a karjait. – Nos? Mi a válasz? A mérési adatok útbaigazíthatnak. A mérési adatok csak eszközök, és nem az a cél, hogy mérési adatokat kapjunk, mert akkor menthetetlenül eltévedünk. Nincs semmi baj a számadatokkal, de milyen céllal szereztük őket? Mire megyünk velük? Mire használjuk ezeket az adatokat?

Andan elhallgatott, hagyta, hogy más is szóhoz jusson.

– Az, hogy Sziddhártha herceg bármi fontosat elért volna, csak mítosz – szólalt meg Arlington professzor. – Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy létezne valamiféle „buddha" állapot, vagy hogy Sziddhártha ezt elérte volna. Ezek… legendák! Vallási legendák! Buddhának nincs köze a tudományhoz, Buddha nem volt tudós! Egy misztikus volt és nem több, aki meditált egész életében. A meditálással nem lehet megtudni semmiről semmit. Lehet, hogy ad némi önismeretet, de közel sem annyit, mint egy modern pszichológiai teszt – Andannak a szeme sem rebbent, pedig a prof arra számított, hogy ezzel kihozza a sodrából. – Amit Buddha mondott… amit állítólag mondott… azok csupán erkölcsi tételek voltak, és semmilyen fontos felfedezést nem tett semmiről. Buddha misztikus volt, vagy ha úgy tetszik filozófus, és nem volt köze semmilyen tudományhoz! Francis Bacon valóban hozzájárult egy kicsivel a tudományfilozófiához, de már réges-régen túlhaladtuk a nézeteit. Bacon nézetei hibásak voltak! Valóban azt állította, hogy amit nem lehet megfigyelni, vagyis empirikus úton bizonyítani, azt nem lehet létezőnek tekinteni. Ez egy ősrégi vita a tudományfilozófiában, sőt bármilyen filozófiában, hogy mit lehet valósnak tekinteni és mit nem. És máig nincs erre kielégítő válasz! Egyetlen tudományos elméletet sem lehet sem bebizonyítani, sem megcáfolni. Ez az igazság! Bármilyen különösen is hangozzék ez az átlagember számára! A tudomány kénytelen olyan kiindulópontok alapján működni, amelyeket nem figyelt meg senki, de amelyek valószínűek. Ha nem tenné, nem lenne más, csak a káosz. Andan Trumanhez fordult, és cinkosán megjegyezte.

– Figyelte? Egyetlen elméletet sem lehet sem bebizonyítani, sem megcáfolni…

– Persze hogy nem! – emelte fel a hangját Arlington professzor, amin maga is meglepődött. – Azt hiszi, hogy amit évezredek filozófiai vitái sem voltak képesek megoldani,azt majd maga megoldja?! Ezt képzeli magáról? Semmit sem lehet sem bebizonyítani, sem megcáfolni! Hiába reprodukál egy kísérletet azonos eredménnyel egymilliószor, semmilyen biztosíték nincs arra, hogy a következő alkalommal is ugyanaz lesz az eredmény! És hiába cáfol meg valamit egymilliószor, még mindig van rá valamennyi esély, hogy mégis igaz! Ez az igazság! Azt maga csak hiszi, hogy könnyű meghatározni, hogy mi a valóság és mi nem! A tudomány valószínűségekkel foglalkozik, mert nem tehet mást! És valami attól tudományos, hogy valószínű! Ettől tudományos valami!

Truman kissé furcsán érezte magát.

– Elnézést… ez… ez azt jelenti, hogy… hogy nem léteznek tudományos tények? – kérdezte.

– Már hogyne léteznének! – üvöltötte a profmajd visszavett a hangerőből, és úgy folytatta. – Azt az állítást nevezzük tudományos ténynek, amely valószínűleg igaz! Számtalan megfigyelés, kísérlet, és az ezeken alapuló logikai megfontolások arra engednek következtetni, hogy az adott állítás valószínűleg igaz! És senki nem tehet ennél többet! Emberek vagyunk, nem istenek.

– Arlington professzor úr azt állítja, hogy a tudományos tény az, amit a tudósok valószínűnek tartanak – mondta Andan. – Valószínűség. Ez a tény a tudományban. És mindaz, amit a professzor úr mondott a tudományról, teljesen igaz. Arról a tudományról, amit ma annak neveznek. Arról a tudományról igaz. Ha valami, adott viszonylatban valószínűnek látszik, akkor a tudomány azt mondja rá, hogy ez „tudományos tény". A filozófia pontosan ugyanezt teszi: ha valamit adott viszonylatban valószínűnek gondol, akkor azt igazságnak nevezi. A vallás is ugyanezt teszi. És az okkultizmus is. És ha elfogadjuk, hogy a tudomány is ugyanezt teszi, akkor a tudomány az egy filozófia, akkor a tudomány egy vallás, akkor a tudomány okkultizmus. Hiszen nincs semmi különbség, mindegyik valószínűségekkel dolgozik. Nem igaz? Ez esetben minek ez az új szó, hogy tudomány? Semmi haszna. Ez egy ősrégi dolog, új köntösben.

Már csak néhány perc volt hátra az egyórás műsoridőből. Truman először Arlingtonhoz fordult.

– Professzor úr, az időnk letelt, meg kell, hogy kérdezzem, mit mondana zárszóként a maga részéről?

– Csak annyit jegyeznék meg a végére, hogy gúnyt űzni a tudományból nagyon veszélyes. A tudomány nélkül még mindig a sötét középkor lenne.

– Köszönöm – Truman Andan felé fordult. – Andan úr?

– Nagyon szeretném megköszönni önnek és Arlington professzornak is a közreműködést! – kezdte Andan. – Hálás vagyok önöknek! Köszönöm! Végszóként pedig annyit, hogy a sötét középkor az igazi tudomány tiltása miatt volt sötét. Ez a mai kor pedig még sokkal sötétebb, mint amilyen a középkor valaha is volt. Viszontlátásra! Aludjanak jól