Egy fénykép a múltból: Petőfi (Petrovics) Sándor

 1849. július 31-én tűnt el a segesvári csatában Petőfi Sándor. A Bem tábornok vezette magyar csapatokra megsemmisítő vereséget mért az Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok vezette orosz hadsereg. A 6000 fős magyar seregből körülbelül 1200 ember esett el és legalább 500 fő foglyul esett. Bem és csapata menekülni kényszerült. A menekülőket a kozák dzsidások üldözőbe vették és lekaszabolták, feltehetőleg ekkor esett el Petőfi is. Bem egy mocsár mellett rejtőzködve menekült meg.Egy seregben harcoló honvéd, Bader János takácsmester fél évvel később úgy emlékezett, hogy látta a még élő költőt az út mentén feküdni egy szúrt sebbel a mellkasán. Később az oroszok összeszedték a menthetőnek ítélt sebesülteket, a többiek ott haltak meg egy erdős területen, másnap pedig tömegsírba temették őket.

 1849. július 31-én tűnt el a segesvári csatában Petőfi Sándor. A Bem tábornok vezette magyar csapatokra megsemmisítő vereséget mért az Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok vezette orosz hadsereg. A 6000 fős magyar seregből körülbelül 1200 ember esett el és legalább 500 fő foglyul esett. Bem és csapata menekülni kényszerült. A menekülőket a kozák dzsidások üldözőbe vették és lekaszabolták, feltehetőleg ekkor esett el Petőfi is. Bem egy mocsár mellett rejtőzködve menekült meg.Egy seregben harcoló honvéd, Bader János takácsmester fél évvel később úgy emlékezett, hogy látta a még élő költőt az út mentén feküdni egy szúrt sebbel a mellkasán. Később az oroszok összeszedték a menthetőnek ítélt sebesülteket, a többiek ott haltak meg egy erdős területen, másnap pedig tömegsírba temették őket.

A csata előtt két nappal Petőfi levelet írt a Kolozsváron tartózkodó Júliának. Ebből az is kiderül, hogy a szabadságharc után Erdélyben kívánt letelepedni. Júlia minden valószínűség szerint a csata elvesztése, azaz férje halála után néhány órával kapta meg a levelet. Aznap este Ugron Sándor honvédtiszt személyesen hozta a hírt, hogy a csata elveszett, és Petőfi is minden bizonnyal elesett. Júlia nem hitt neki, még áprilisig kereste a férjét.

»Marosvásárhely, jul. 29. 1849.

Kedves édes Juliskám, e pillanatban értem ide vissza hat nap szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig birom a tollat. Megkaptad-e előbbeni két levelemet? egyiket innen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről irtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csik-Szereda, Kézdi-Vásárhely, Bereczk felé; ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázitó proclamatiókat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négy ezer oroszt egy zászlóaljjal. Bereczken jön hozzá a tudósitás, hogy Szász-Régennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdi-Vásárhelyen, Sepsi-Szentgyörgyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most vagy két napig itt leszünk, mig a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csík-Szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Bereczken találkoztam; megálltam hintaja mellett, s köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elkiáltja magát és kinyujtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borúltam, s összeöleltük és csókoltuk egymást: »mon fils, mon fils, mon fils!« szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egressi Gábortól, hogy »fia ez a generálisnak?« Most még sokkal nyájasabb, szivesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: »Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich: Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des General Klapka, ist wieder in Dienst getreten.« Szinte ma az utban mondta, hogy neked itt Maros-Vásárhelyt csináljunk szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mérföldnyire vannak innen, s az ide valók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves, édes imádott lelkeim? ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj ha csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam? válaszszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és sziveteket miljomszor számtalanszor

imádó férjed

Sándor«

 

Készítette: Nyáry Krisztián

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.