Szepesi Sándor a húszas években tehetséges futballkapusnak indult, a legenda szerint egyszer egy felette átrepült labda ívét oly pontosan becsülte meg, hogy az a felső lécről épp a kezébe pattant. Nem volt profi, ezért a temesvári Isla textilgyár irodistájaként volt kénytelen kenyerét keresni. Szerencséjére a gyár tulajdonosánál gyakran vendégeskedett bártfai unokahúga, a huszonéves Gerényi Klára is.

Szepesi Sándor a húszas években tehetséges futballkapusnak indult, a legenda szerint egyszer egy felette átrepült labda ívét oly pontosan becsülte meg, hogy az a felső lécről épp a kezébe pattant. Nem volt profi, ezért a temesvári Isla textilgyár irodistájaként volt kénytelen kenyerét keresni. Szerencséjére a gyár tulajdonosánál gyakran vendégeskedett bártfai unokahúga, a huszonéves Gerényi Klára is.

A fiatalok '31-ben a gyárban találkoztak, s a gyáros, Viktor bácsi óvó pillantásai mellett találtak egymásra. A fiatalok sorsát szívén viselő nagybácsi Sándor-t azonmód Bukarestbe küldte kereskedelmi képviselőnek, s ott a kapcsolat leánygyermeket hozott a házhoz, ki majd a sportkarriert folytatva egészen román válogatottságig vitte egy másik labdajátékban. Egy év múlva beütött a krach, így a képviseletet Temesvárott textil nagykereskedésre váltották. A nagyker jól ment, a háború kevésbé.

 

A munkaszolgálatot Sándor s a család is túlélte, miközben a bártfaiak útja Auschwitzba vezetett. A gyár, a nagyker a háború után az államé lett, s a család inkább Svédország felé vette volna útját. '61-ben a bedobozolt lakásban készülődtek a nagy útra. Sándor – humoros ember lévén – fityiszt mutatott a rendszernek, s még egy utolsó sört ivott rég nem látott barátjával, az akkori bukaresti izraeli követtel. A sör s a fityisz drágának bizonyult, a titkosrendőrség még aznap éjjel elvette a kivándorlási engedélyt s a svéd reményt.
 

A sors nem várt fordulata okán az elkövetkezendő két, Romániában töltött esztendő lehetőséget teremtett az akkor már nagylánnyá cseperedett kosaras hölgynek, hogy megismerkedjen jövendőbelijével, akivel majd Magyarországon találják meg régi-új hazájukat. De ez egy másik történet. Sándor és Klára pár évre rá Németországban kezdett új életet. Sándor rajztehetsége banktisztviselői állást hozott, Klára Frankfurtban ruhaszalonban dolgozott. A '74-es németországi focivébé döntőjét – Gerd Müller eldőlős góljával – Pesten szurkolta végig. Teste Palma de Mallorca temetőjében, sírja Pesten, a Kozma utcában van, egyik helyen sem élt, oda a halál, ide az élők kötik.

 

Robert Braun

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük