Egyház és Média - Beszélgetés Révész T. Mihállyal

Révész T. MihályA Református Közéleti és Kulturális Központ (RKKK) által szervezett: "Miért nem képes az áttörni az egyház a kommunikáció falait?" című beszélgetés után kerestem meg Révész T. Mihályt, az ORTT volt elnökét, a Károli Gáspár Református Egyetem médiajogi tanszékének vezetőjét.

Az RKKK-hoz egy olyan példát hozott, ahol az egyházat, igaz a katolikus egyházat egyoldalúan negatív színben tüntették fel, ahol isznak, dohányoznak a gyerekek összejövetelek címén. Ugyanilyen negatív híradás a református egyháznál is bármikor előfordulhat. Például a Magyar gárdával kapcsolatban hányszor szedték elő a református egyház felelősségét.

-Vajon miért akkor van hírértéke egy egyháznak, ha negatívan lehet megjeleníteni, és miért nem akkor, amikor jót cselekszik? Avagy miért csak a rossz hír a hír?

– Én nem azt mondanám, hogy csak a rossz hír a hír, hanem azt, hogy a szenzáció és bulvár hír lett az érdekes. A fogyasztói piac alakította ezt ilyenné, ez vált a tömegmédia sajátjává.
A közszolgálati szólhat csak egy rétegekhez, foglalkozhat oktatással, vagy egyházi műsorokat készíthet, igaz egyre csökkenő időtartamban. Ezzel szemben a kereskedelmitől nem lehet elvárni, hogy csak kis létszámú közönséghez szóljanak, ezzel sok reklámbevételt veszítve.
A másik gond, hogy a közszolgálati televíziónál a szakma nem tudott felnőni ahhoz, hogy csak az igazi színes műsorokat lehet eladni. Egyre kevesebben nézik. Amíg pl. egy nemzetiségi műsor, csak az adott nemzetiség nyelvén szól, addig nem fogja a nemzetiségin kívül más nézi. Az egyházi adásoknak is ez a nagy baja. Csak a saját közeghez szólnak, márpedig ilyen műsorral nem lehet a képernyő elé ültetni mást, csak a hívőt.

-Ha történik egy negatív eset az egyházon belül és azt a média felkapja, akkor mi a helyes magatartás? Megpróbálni azonnal válaszolni rá?

-Az lehet a jó megoldás, ha egy negatív téma után az egyház egy másik csatornán meg tud jelenni pozitívan. Például úgy, hogy az egyház gondozza a fiatalkorúakat, igazi értékes mintát ad és közösséget kínál. Nem alkohollal itatja őket, mint ahogy azt az egyik kereskedelmi csatorna egyoldalúan bemutatta a katolikusoknál a délutáni műsorában. Az is megoldás, ha ugyanazon csatornán mondja el ezeket a dolgokat, de nem abban a műsorban, ahol felhozták a témát. Szerintem az nem jó, ha azonnal direktben reagál a bántásra, mert az csak magyarázat lesz, és semmi más. Biztos nem éri el a célját.

-A digitális átállásáról megoszlanak a véleménye. Az egyik vélekedés szerint nem fog nagyobb teret kapni az egyház, a másik megítélés szerint többször szóhoz juthat majd. Ön ez utóbbit vallja. Kifejtené bővebben, miért ez az optimizmus?

-Ha nem is lesz az egyháznak saját csatornája, nem is jut el egy-egy adás több lakásba mint most, az egyháznak azáltal, hogy kétszer-háromszor annyi műsorszolgáltató lesz, kétszer-háromszor annyi esélye lesz a megjelenésre. Ha számítógépes hasonlattal akarok élni, nem a hardver, hanem szoftver az érdekes, az ami benne van.
A saját egyházi tévét én nem találom túl jó ötletnek, mert csak azok fogják nézni, akik eddig is nézték a Református Híradót. A többiek sajnos előítélettel fogják fogadni változatlanul.
Az internet adta lehetőségeket lehetne kihasználni. Én éppen azon dolgozom, hogy a Gödöllöi kastélynak legyen az interneten saját televíziója, ahol megnézhetik az oldalra látogatók azokat a színdarabokat, esteket, amiket ott adtak elő. Ebből már tudni fogják a webes televízióra klikkelők, mit várjanak, ha a Kastélyba jönnek. Az egyháznak is hasonló módon kell kommunikálni, nem direktben, hanem azt bemutatva, hogy ez és ez a rendezvény ezeknek és ezeknek a fiataloknak szól, és nem azzal kezdeni, hogy íme itt a református egyház rendezvénye Persze azt is el kell mondani, de ne ez legyen azt első. Valószínű többen fognak elmenni rá. Majd ott a helyszínen fog az emberekben tudatosodni, hogy jé ez egyházi rendezvény, és milyen jó.

– Most olvastam egy felmérést, ahol azt írták, hogy a gyerekek már 3 éves korban szörföznek a neten, és hat éves kortál szinte senki nem ellenőrzi őket, bármire rákersehetnek.

-Elég szörnyű adatok, de tényleg van ilyen. A gyerekeket meg kell tanítani a helyes média használatra. Ez ott kezdődik, hogy a szülő is megfelelő módon tudja használni a mostani modern eszközöket. De ez még messze van. Nagyon sok olyan példa van, hogy a gyerek, ha hagyják nem olyat néz, ami értéket ad neki, ami pozitív dologra tanítja. Sok negatív, kegyetlenséget, szörnyűséget is lát. Például sokan 16-18 óra között nézik a kereskedelmi adók show-műsorait, ahol arról van szó, hogy ki milyen nemi életet él. Egyébként ez ebben az idősávban jogellenes.
Azzal is gond van, hogy vannak olyan kicsiknek szóló rajzfilmek, filmek, amik szintén károsak, mert erőszakosak, csúnyák és így tovább. A gyerek mégis mindegyik esetben ott ül a képernyő előtt, mert anyuka nem figyel rá, az a kifogása, hogy fáradt. Ez olyan, mit anno volt a faluban a pálinkás kenyér, attól jól aludt a kisgyerek, elkábította. Most a tv kábítja el a gyermekeket méghozzá szellemi bódulatot okozva. És ez nagyon nem jó. Ezt valahogy a szülőkben tudatosítni kellene. Itt elsősorban övék a felelősség. Rajtuk múlik mit engednek és mit nem.

-Van, ahol a legkedvesebb, legaranyosabb filmen is kint van a 12-es karika, például nemrég a Hyppolit, a lakáj, eredeti verzióján láttam kint, de van amelyik csatornán meg a véres, erőszakos lövöldözésnél sincs kint. Hogy van ez? Ki dönti el, hogy ki mit nézhet?

-A műsorszolgáltató maga dönti el, hogy hova sorolja be az adást, kik nézhetik szerinte. A 12-es karika azt jelzi, hogy a műsorban olyan dolgok lehetnek, amit a gyerek nem érthet meg, vagy károsíthatja. Mindekét esetben ott kell ülnie mellette a szülőnek. Sajnos általában nem vagyunk tisztában a szabályokkal. Ha valaki lát egy olyan filmet, hol nincs kint a 12-es, és erőszakos jelenetek vannak benne, panasszal élhet, bejelentheti az ORTT-nél.