A Rátz Tanár Úr Életműdíjas tanárok szerint az utóbbi idők reformlépései végképp kilátástalan helyzetbe hozták a reáloktatást. Egyöntetű a véleményük abban, hogy a kémia, a biológia és a fizika tantárgyak tanításának összevonása, valamint a tagozatos osztályok felszámolása katasztrofális következményekkel jár majd a természettudományos képzésben. Az intézkedések következményként a tehetséges gyerekek elkallódnak, a diákok reáltárgyak iránti érdeklődése és tudása még a mainál is mélyebbre zuhan.

A Rátz Tanár Úr Életműdíjas tanárok szerint az utóbbi idők reformlépései végképp kilátástalan helyzetbe hozták a reáloktatást. Egyöntetű a véleményük abban, hogy a kémia, a biológia és a fizika tantárgyak tanításának összevonása, valamint a tagozatos osztályok felszámolása katasztrofális következményekkel jár majd a természettudományos képzésben. Az intézkedések következményként a tehetséges gyerekek elkallódnak, a diákok reáltárgyak iránti érdeklődése és tudása még a mainál is mélyebbre zuhan.

Aggasztónak találják a reáloktatás jelenét és jövőjét a Rátz Tanár Úr Életműdíjjal jutalmazott pedagógusok. Véleményük szerint az már önmagában is szomorú, hogy napjainkra a látványos és szerethető, szemléltető oktatási módszereket szinte teljes egészében felváltotta a tiszta elmélet. Így még azok sem kedvelhetik meg a reáltárgyakat, akiknek lenne hozzá affinitása. Ezt tetézi, hogy a tagozatos oktatás egy-két kivételtől eltekintve megszűnt, és ezt a még meglévő fakultációk nem pótolhatják.

A díjazottak véleménye abban is egységes, hogy a természettudományos tárgyak összevont tanítását nem tartják járható útnak, mert az óhatatlanul az egy-egy tárgyban átadható tudás csökkenésével járna. Figyelembe kellene venni a nyugat-európai országok ebbéli tapasztalatait. Például Svájc 1995-ben a középfokú iskolákban bevezette az integrált természettudományos oktatást, amit egy 2007-es, egyhangúlag meghozott törvénnyel az eredeti állapotra állítottak vissza 2011-es határidővel.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a tanárképzés klasszikus terepei, a négyéves főiskolák a bolognai rendszerben már nem kaptak helyet. A jelen helyzetben viszont a hároméves, úgynevezett bachelor képesítéssel még nem lehet tanítani; az öt-, vagy hatéves, master fokozatú diplomával azonban már bármit lehet, nemcsak tanítani, és a végzősök félő, hogy mindent meg is tesznek, csak tanítaniuk ne kelljen. A pedagógusképzésben a bolognai szisztéma bevezetése hibás lépés volt, ezért a képzés minőségének javításával egyidejűleg sürgősen korrigálni kellene.

Írországban, Finnországban vagy Dél-Koreában hasonló gondokkal küzdöttek, de képesek és hajlamosak voltak növelni az oktatásra fordított pénzt és energiát – mondta Kroó Norbert akadémikus, az MTA elnökhelyettese, aki egyben a Rátz Tanár Úr Életműdíj kuratóriumának elnöke. Magyarországon csökken a gyerekek száma, de erre nem az iskolák összevonása és az elbocsátások lenne a jó válasz, amivel a megmaradt tanárokra még több teher hárul. Vagy ha igen, akkor az így megmaradt összeget legalább benn kellene hagyni az oktatási költségvetésben. A professzor hozzátette: egy-egy ilyen félresikerült politikai lépés hamar nagyon sokat ronthat az oktatás amúgy is bizonytalan jövőjén, míg a javulás mindig csak hosszabb távon várható, ha volna rá szándék.

Az Ericsson Magyarország Kft., a Graphisoft R&D Zrt. és a Richter által létrehozott Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért célja, hogy ösztönözze a hazai képzést, ezen belül támogassa a középiskolák oktatással kapcsolatos személyi feltételeinek alakítását. A személyenként egymillió forint jutalommal járó Rátz Tanár Úr Életműdíjat minden évben a középiskolai reáloktatás azon pedagógusai kapják, akik életművükkel, kiemelkedő munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a hazai középiskolai természettudományos képzés színvonalának emeléséhez. Az elismeréseket az alapító cégek vezetői november 18-án, a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében adták át az idei nyolc díjazottnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük