Erdő Péter bíborosErdő Péter bíboros

2011. január 24-én került átadásra a budapesti Központi Papnevelő intézet dísztermében a Szalézi Ferencről elnevezett kítűntetés. Az ünnepség után Erdő Péter biboros válaszolt lapunk kérdéseire.

 

Erdő Péter bíborosErdő Péter bíboros

2011. január 24-én került átadásra a budapesti Központi Papnevelő intézet dísztermében a Szalézi Ferencről elnevezett kítűntetés. Az ünnepség után Erdő Péter biboros válaszolt lapunk kérdéseire.

 

– Eminenciás uram, ön 2010. október 13-án Rómában, a Santa Balbina-templomban volt. Milyen érzésekkel lépett be ebbe a templomba?

 

– Nagy örömmel, s mint aki haza megy. Az embernek a címtemploma az sok szempontból nagyon fontos. Aztán ott rendszeresen szoktunk imádkozni is. Ha ott vagyok, akkor azok a munkatársak, akik minden nap délben odamennek imádkozni. közben Magyarországért is imádkoznak, akkor azokkal együtt végezzük az imát, és azért külön jó érzés találkozni velük.

 

Ez az év a családok éve. Mit jelent ez önnek?

 

– A Püspöki Kar azért minősítette az idei esztendőt a család évének, mert úgy látjuk, hogy Magyarországon még az európai átlagnál is nagyobb a demográfiai válság és probléma. És a családoknak a szétzilálódása igen előrehaladott folyamat. Tehát mindenkinek, minden jó akaratú embernek össze kell fogni, hogy ezt a folyamatot megfordítsuk. Mert a család az nemcsak a gyerek születésének, a fizikai növekedésének a helyszíne, hanem ott tanuljuk meg az emberi szeretetnek a viselkedésmintáit, ott válunk a társadalom számára hasznos, közösségi, szolidáris emberekké, ott adjuk át a nyelvünket, a kultúránkat. Tehát, ha tetszik, lehet, hogy nyelvében él a nemzet, de ez a családokon keresztül hagyományozódik át. Tehát, valóban kritikus és nagyon fontos, hogy a családoknak a vállalása és nevelése az ne egy félelmetes feladatként jelentkezzen a fiatalok előtt, hanem lássák meg a szépségét, és érezzék meg, hogy az egész társadalom szolidáris velük, amikor családot alapítanak és meglettek.

– Ön beszédében mondott több nagyon érdekes gondolatot, amire különösképpen fölfigyeltem. Mert most van, u, a magyar EU-elnökség. Ebben is van az egyháznak komoly szerepe. Ugyanakkor komoly problémák is vannak. Épp olvastam az egyik egyházi újságban, hogy probléma van az EU-val. Kiadtak egy olyan naptárt, amiben nincsenek benne a keresztény ünnepek. A francia püspökség föl is emelte a szavát.  Most mi mit tudunk csinálni az EU-elnökség során, hogy a kereszténység nagyobb súlyt kapjon az EU területén?

 

– Igen, az első kérdés az, hogy miért muszáj ilyen naptárakat kiadni? Másodszor, ha adnak ki naptárt, és abban a vallási ünnepeket felsorolják, tudniillik más vallásoknak az ünnepei benne voltak, csak pont a keresztényekét hagyták ki. Na, ez nem felel meg az Európai Unió kulturális azonosságának. Ez semmiképpen nem elfogadható. Adhatnak ki olyan civil naptárt, amiben semmi vallási ünnepet nem említenek. Volt erre példa Magyarországon is. Ez évben is jelentek meg ilyen naptárak. Aki ezt óhajtja, az ezt használhatja, dehogy az unió nevében, és a pénzéből egy olyan naptárat adjanak ki és terjesszenek, amiben sok vallásnak az ünnepei föl vannak tüntetve, csak a keresztény ünnepek maradnak ki, ez semmiképpen nem elfogadható.

 

– A következő kérdésem Őszentségével kapcsolatban két könyv is meg fog jelenni.  Az egyik könyv az A világ világossága.(A pápa az egyház az idők jelei XV. Benedek pápa beszélgetése Peter Seewalddal) Egy interjúkötet.  A másik pedig  Názáreti Jézusnak a második kötete, amit Ő írt. Az első kötet az már megjelent. Kérdésem hogy ez a két kötet meg fog jelenni magyarul is?

 

– Természetesen igyekszünk minél hamarabb lefordítani ezeket. Az interjúkötetet én még csak németül kaptam meg, de hát, az is nagyon érdekes, mert az eredeti nyelvnek a frissessége. A szentatyának nagyon gazdag és szép stílusa van az anyanyelvén.  Ezért is élvezet őt olvasni. De hamarosan meglesz magyarul is. A Názáreti Jézusnak az első kötete pedig már korábban megjelent. Remélem, mielőbb megjelenik a második is majd.

 

 

– Ezzel az interjú kötettel kapcsolatos, Semjén  miniszterelnök-helyettes úrral, beszéltem. Van nekem egy  álmom. Azt mondta, hogy beszéljem meg önnel is. Ez pedig az lenne, hogy szeretnék itt két-három kérdést őszentségének elküldeni a Vatikánba. Mit tetszik ehhez szólni? Elképzelhető-e ez?

 

– Attól függ. Hogyha ezek milyen jelegűek, mert a szentatya azért igen ritkán ad interjút, és most is olyan újságíróval készült ez a kötet, akit ő nagyon régóta ismer, tehát messze azelőtt, hogy pápává választották, már találkoztak a nyolc-tizedik kötete. Tehát, Nem tudok jóslásba bocsátkozni, hogy ennek mi lesz az eredménye.

 

Tetszene tudni segíteni?

 

–  Az, hogy eljusson, az nem probléma. Csak a kérdés az, hogy vállalja-e a szentatya, vagy nem.  Mert két-három kérdést akkor el fogok juttatni.  Még ha egy-két év múlva kapok választ rá az sem gond.  Az a fontos, hogy jöjjön valami válasz rá – hogyha ezt nem tetszik badarságnak tartani.

Szarvas István

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük