Ferenc pápa megválasztásának első évfordulója kapcsán nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak Federico Lombardi SJ, a Szentszék sajtóirodájának igazgatója. A programokban és újdonságokban rendkívül gazdag év a világ közvéleményének figyelmét ismét a Vatikánra irányította.

Ferenc pápa megválasztásának első évfordulója kapcsán nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak Federico Lombardi SJ, a Szentszék sajtóirodájának igazgatója. A programokban és újdonságokban rendkívül gazdag év a világ közvéleményének figyelmét ismét a Vatikánra irányította.

„Ennek az első évnek a legfontosabb jellemzője minden bizonnyal a nagy figyelem: az emberek nagy figyelme e pápa és üzenete iránt – szándékosan mondok embereket és nem gyakorló katolikusokat, mert a világ minden emberére gondolok" – mondta a rádiónak Lombardi, hozzátéve: „Azt gondolom és remélem, hogy olyan dologról van szó, amely mélyen gyökeret vert az emberek szívében, akiket megérintett a szeretet, a figyelmesség, az irgalmasság, a közelség, az együttérzés szava, amely nem más, mint Isten szeretete egy ember, a pápa révén."

A szóvivő visszaemlékezett néhány epizódra, amely különösen meghatotta az elmúlt évben. Természetesen ezek közé tartozott a pápa első megjelenése a Szent Péter-bazilika erkélyén, amely felejthetetlen maradt mindenki számára. Azután az első nagycsütörtöki lábmosás szertartását idézte fel, amelyet a fiatalok börtönében végzett el. A lampedusai utazással kapcsolatban arra a rendkívüli együttérzésre emlékezett vissza Lombardi, amellyel a Szentatya kimutatta közelségét a leginkább elfelejtett, magukra hagyott személyek iránt, valamint gyászát azok iránt, akik meghaltak a remény és a fájdalom útja közben, amelyről azt hitték, hogy jobb jövő felé vezeti őket. Visszaemlékezett a riói Ifjúsági Világnapra, a világ ifjúságának nagy találkozójára, köztük a latin-amerikai fiatalokra, akik a pápával saját földrészükön találkozhattak. A pápa járt Assisiben, azután kiadta az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás programdokumentumát, amelyben valóban nagyon világosan és részletesen kifejti pápaságának legfőbb pontjait. Februárban pedig a konzisztóriumra került sor. "Ezek az állomások mutatják, milyen intenzív volt ez az év és milyen sok aspektust érintett, hány és hány találkozóra került sor" – nyilatkozta a szentszéki szóvivő.

Azon kérdésre, hogy miként változik az egyház a pápa kívánságának megfelelően – hiszen Ferenc pápa a zártságból kilépő egyházat akar, amelyhez megfelelő strukturális reformokra van szükség -, a szentszéki szóvivő a következőket válaszolta:

– Az egyház valóban olyannak tűnik számomra, mint egy úton haladó nép. A legjellemzőbb vonása, hogy nagy dinamizmussal rendelkezik. A pápa nagy lendületet adott, és egy olyan egyházzal halad előre, amely keresi Isten akaratát, keresi a mai világnak szóló küldetését mindenki javára, valóban eljut a perifériákig, a világ határaiig. A pápa gyakran szólt azokról a pásztorokról, akik a nyáj előtt, a nyáj közepén és a nyáj végén haladnak, hogy segítsék előbbre jutását, az út megtalálását. Ő maga valóban ilyen, és arra szólítja fel az egész egyházat, hogy mozgásban lévő, előre haladó egyház legyen. Erőteljes dinamizmus érezhető, amely különösen megmutatkozik a szinódusi útvonalon, ez egy pár éves utat jelent, amely során az egyház megfontolásai az emberi és keresztény tapasztalat középpontját képező családra vonatkoznak.

– Ferenc pápa a távol állókra tekint, és felrázza a közel állókat…

– Természetesen, mivel Isten mindenkire rátekint. Ferenc pápának tehát sikerült megértetnie, hogy Isten érdeklődése, tekintete minden teremtményére vonatkozik, a világ minden személyét érinti, Isten senkiről sem feledkezik meg. Ez rendkívül fontos, és nyilvánvalóan nem Ferenc pápa találta ki. Neki azonban sikerült erőteljesen hangsúlyozni ezt, és nagyon sok ember megértette. Olyan központok, sajtóorgánumok mutatnak érdeklődést, amelyekre ez nem jellemző, tehát ez azt jelenti, hogy a pápa üzenete eljutott a címzettekhez. Természetesen mindnyájunk feladata, hogy előrehaladjunk. Azok a személyek, akik talán nyugodtnak, stabilnak érezték magukat álláspontjukat illetően, most úgy érzik, hogy ők is részesei ennek a nagy küldetésnek. Ez is természetesen pozitív aspektus – nyilatkozta P. Lombardi.

Hozzátette: elsősorban a szerdai általános kihallgatások képsorai jutnak eszébe: a pápa, amint áthalad a tömegen. Köszönti a híveket, mosolyog, külön megáll a betegek mellett. Ez az ő kifejezett választása: miután befejezte katekézisét, a bazilika lépcsőin lemegy a térre, és elsőként a betegekhez fordul. Ez rendkívül jelentős. Aki szenved, aki gyenge, az elsőbbséget élvez a pápa és az egyház szívében, mivel elsőbbsége van az evangéliumban.

Mit jelent Ferenc pápa szóvivőjének lenni? – a Vatikáni Rádió kérdésére Lombardi atya így válaszolt:

– Azt hiszem, nagyon szép az a tény, hogy maga a pápa a főszereplő, vagyis ő az, aki beszél, aki felkelti az emberek érdeklődését szavaival, aki felráz mondanivalójának megfogalmazásával, nincs szüksége közvetítőkre. Számomra ez egy nagyon pozitív tapasztalatnak tűnik. Megvalósult, amit kissé mindig vártam: hogy a pápa közvetlenül, távolságok, akadályok nélkül eljusson az emberek szívéhez szavaival. A szóvivő, a Sajtóterem igazgatója tájékoztat, de inkább csak a szervezési kérdésekről, döntésekről, amelyek szintén nagyon fontosak, de a pápa emberekhez, világhoz, egyházhoz szóló szava közvetlenül érkezik meg hozzájuk. Számomra ez nagyon szép és alapvetően fontos.

Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük