A 2008-ban 60 éves Reneszánsz Zrt. – kilépve állami monopolhelyzetéből – az utóbbi években rendkívül változatos struktúrájú céggé alakult. Az évek során egymásra épülő tevékenységek és olyan, ezekhez tartozó szakmai tudás halmozódott fel, amellyel Magyarországon konkurencia nélkül állva piacvezető a cég – megjegyzendő, hogy bár Nyugat-Európában, Amerikában hasonló struktúrák léteznek, ezek száma alig néhány tucat. A szervezet lelke a szakmunkás és mérnöki munka, valamint képzés szoros összefonódása.

A 2008-ban 60 éves Reneszánsz Zrt. – kilépve állami monopolhelyzetéből – az utóbbi években rendkívül változatos struktúrájú céggé alakult. Az évek során egymásra épülő tevékenységek és olyan, ezekhez tartozó szakmai tudás halmozódott fel, amellyel Magyarországon konkurencia nélkül állva piacvezető a cég – megjegyzendő, hogy bár Nyugat-Európában, Amerikában hasonló struktúrák léteznek, ezek száma alig néhány tucat. A szervezet lelke a szakmunkás és mérnöki munka, valamint képzés szoros összefonódása.

Az 1997-ben újjászületett vállalkozás azon felismerés jegyében kezdte el tevékenységét, hogy a világ építőiparában már a nyolcvanas években végbement egy trendváltás, mely lényegében leszámolt az addig uralkodó, üvegbe és gránitba merevedett rideg, technokrata szemlélettel és a természetesebb hatású anyagok és megjelenés, valamint a kézműves megmunkálás felé fordult. Ennek kiszolgálására a meglévő, kiváló minőségű hazai mészkő és márvány alapanyagok mellé azonban szükség volt az elvándorolt, jól képzett szakemberek visszacsábítására – nem egyszer éppen azon nyugat-európai országokból, ahol az ilyenfajta képzés már rég megszűnt.

Itthon hiányzott az ez irányú mérnökképzés, s ma is csupán kétéves speciális másoddiplomás képzések indulnak – például műemlékvédelmi, illetve köves szakmérnökök képzésére -, ezeket a továbbképzéseket természetesen a Reneszánsz Zrt. anyagilag is támogatja, akár a Műegyetemről, akár más intézményekről legyen is szó. A jelenleg majd félezer embert foglalkoztató Reneszánsz Rt-nél több mint száz kőfaragó és kőszobrász mester dolgozik, mi több a cég ezt a létszámot saját képzésben még növelni is tudja.

A cég szakképzési hely is, hiszen a szakirányú iskolák ide küldhetik a tanulókat gyakorlati tudás elsajátítására, ennek megfelelően a vállalat tanműhelyeiben folyik a gyakorlati oktatás. A színvonalat jól jellemzi, hogy a „műfaj" egyik fellegvárának számító Franciaországból is érkeznek ide végzett tanulók, akik – mint a régi céhes legények – egy-két éves gyakorlati munka során képzik tovább magukat.

A világban többféle szakképzési modell létezik – talán nem meglepő, hogy a magyarországi modellt Balogh Miklós elnök nem tartja eredményesnek. Vannak persze szélsőséges esetek is: akadnak országok, ahol a szakképzéssel egyáltalán nem foglalkozik az állam, azt teljes egészében az adott terület cégeire bízza – akik nyilván birtokában vannak mindazon információnak, melyek alapján megtervezik, hogy mely szakterületen hány szakmunkásra lesz szükség egy adott idő intervallumban. (Megjegyzendő, itthon a szocialista tervgazdálkodás idején is hasonló metódus alapján terveztek.) Balogh bár nem tartja követendőnek ezt a fajta állami kivonulást a szakképzésből, ugyanakkor a jelenlegi hazai gyakorlattal szemben szakmai szervezetekre bízná a tervezést, a válogatást, a minősítést. A jó külföldi példák is ezt igazolják, ahol is az állam által beszedett szakképzési alap pénzeit a szakmai szervezetek juttatják el oda, ahol azokra a legnagyobb szükség van, illetve ahol azok a leghatékonyabb szakmai munkát generálják. A nálunk működő régiós oktatási központok és a fejkvóta rendszer azt eredményezi, hogy a tíz végzősből mindössze két-három gyerek marad meg a szakmában. A Reneszánsz tanműhelyeiben a szakemberek ezt jelzik is az oktatási központok felé, sajnos eredménytelenül. Egy szakmai szervezetek által irányított felvételi rendszer – állítja Balogh Miklós belgiumi és hollandiai példákat említve – csak azokat a jelentkezőket engedné tovább, akik nem csak egy bizonyítványt, hanem valóban kőfaragó képesítést szeretnének szerezni. „Elég keményen lobbizunk különféle szakmai szervezetekben, de csak lassan haladunk" – teszi hozzá.

Sajnos a hazai szakmai szervezetekben nagyon sok érdekellentét van, ami sokszor abból is adódik, hogy egyes résztvevő cégek éppen forráshiányosak, s ez nagyban befolyásolja a viselkedésüket, mondjuk egy szavazásnál. Egy jó szabályozás mindenképpen szükséges a piac tisztulásához – vélekedik a Reneszánsz Zrt. vezetője.

A Le Monde nemrég egy féloldalas cikket szentelt annak a francia szakmunkásnak, aki holmi modern céhes legényként egy évet dolgozott a kölni dómon, aztán a Reneszánsz alkalmazásában a budapesti Szent István bazilikán, majd  Egyiptomban folytatta a tanuló éveit. A francia napilap korunk gyors karrier-sztorijaival szemben épp azt emelte ki, hogy egy fiatalember – hasonlóan a régiekhez – vállalta, hogy lépésről lépésre sajátítja el egy szakma fortélyait – Balogh Miklós szerint épp ez az, amitől az illető néhány éven belül megkérdőjelezhetetlen szaktekintély lesz a „köves" bizniszben. A Reneszánsz Zrt. vezetője ezt a szakmai alázatot, ezt az alaposságot hiányolja mind megrendelői, mind szakmai oldalról, illetve azt a médiakíváncsiságot, ami a munkássorsok iránt – úgy tűnik – immáron végérvényesen kiveszett a magyar sajtóból.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük