A húszéves Éva és a huszonnégy éves Ádám házasságra készülődött. Külsejüket nem részletezem, Vénusz és Adonisz. Felkerestek egy ügyvédet, rövidesen egybekelünk, házassági szerződést szeretnénk kötni. Foglaljanak helyett, kérésüknek semmi akadálya, szólt a prókátor, először is összeírjuk a két család portfólióját.

A húszéves Éva és a huszonnégy éves Ádám házasságra készülődött. Külsejüket nem részletezem, Vénusz és Adonisz. Felkerestek egy ügyvédet, rövidesen egybekelünk, házassági szerződést szeretnénk kötni. Foglaljanak helyett, kérésüknek semmi akadálya, szólt a prókátor, először is összeírjuk a két család portfólióját.

   Ez valami tévedés lesz, komorodott el Ádám, mi csak egy közönséges házassági szerződést akarunk kötni. Nem ismerünk semmiféle portfóliót. Ugyan már, volt a válasz, itt egy papír, ennek bal oldalára felírjuk a menyasszony, jobb oldalára a vőlegény családjának a vagyonát. Semmi komplikáció. Földbirtok, lakóépület, üdülőingatlan, vállalkozás, tulajdonrész más cégekben, részvények, értékpapírok, bankbetétek, ékszerek, védett festmények………….

   Várjon csak ügyvéd úr, mosolygott Éva, családjaink nem szenvednek semmiben hiányt, a mai viszonyokhoz képest jól élnek, de vagyona nincsen senkinek. Hát akkor miről szóljon a házassági szerződés? –  álmélkodott az ügyvéd.

   Elmondjuk. Ádám legyen példás férj, beszéljük meg közösen a fontos dolgokat, ne igyon, ne dohányozzon, ne foglalkozzon semmilyen szerencsejátékkel, nézzük közösen a tévét, ne feledkezzen meg az ismerkedési, eljegyzési és házassági évfordulónkról, intézze ügyeinket a hivataloknál, kedvelje rokonaimat, ha gyermekeink lesznek, neveljük őket egyetértésben, legyen gyengéd és figyelmes hozzám, nemcsak a hálószobában.

   Éva legyen kitűnő háziasszony, ápolt, vidám, nevelje jóra és szépre jövendő gyermekeinket, ha én mosogatok, ő törülgessen, ha én mosom a csempét, ő porszívózzon és megfordítva. Kedvelje szüleimet, testvéremet, rendezzen időnként vasárnapi családi ebédet. Legyen hűséges, járjunk időnként színházba, moziba, hangversenyre, vendéglőbe, legyen fejlett kritikai érzéke, ha másokról van szó, viszont szeresse a rossz tulajdonságaimat is.

   Rendben van, ha így akarják megköthetik a házassági szerződést. Amíg elkészítem, rendezzék az anyagiakat a titkárnőmnél. Tessék, három példány, egy Éváé, egy Ádámé és egy letétben nálam.

*

–  Jó napot ügyvéd úr, emlékszik még rám?

–  Hogyne emlékeznék Éva. Pont olyan gyönyörű, mint tíz évvel ezelőtt. Miben segíthetek?

–  Válni akarok, képviselne engem ügyvéd úr? Két gyermekem is van, öt és hét évesek, természetesen szeretném, ha nálam maradnának.

–  Meg vagyok döbbenve. Mi történt magukkal tulajdonképpen?

–  Az első problémák a gyerekekkel adódtak. Ádámnak úgynevezett fejlett kritikai érzéke van, nem tűri az ellentmondást. Szigorú a gyerekekkel arra való hivatkozással, hogy nélküle meg sem születtek volna. Én el tudtam képzelni, hogy hébe-hóba egy kisgyereknek is lehet igaza. És más a munkarendünk. A pohár akkor csordult ki, amikor egyik este a következő levelet hagytam a konyhaasztalon. „Ádám, vasárnapra meghívtam a szüleimet és a nővéremet, férjével, gyerekeivel együtt ebédre. Holnap a kocsit viszem a szervizbe, nem érek rá, légy szíves vegyél három kiló marhalábszárat, sok zöldséget és tormát." Másnap délben a következő levelet találtam a konyhában. „Figyelj, Éva! Kérésedet igyekszem komolyan venni, már kinéztem a hentest is, ahol van szép marhalábszár. A rokonaid ellen személy szerint semmi kifogásom, de mintha egy kicsit túl sokan lennének az enyémekhez képest. Remélem a dolog nem sietős, hiszen nem írtad, melyik vasárnap jönnének."

–  De kedves Éva, ez a kis összetűzés nem lehet válóok.

–  Ügyvéd úr. Mond magának valamit az a név, hogy Körte, a Malaga Együttes frontembere.

–  Sajnos nem.

–  Halálosan szerelmesek lettünk egymásba.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük