Hozsanna, Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! – Máté evangélista tanúsága szerint e szavakkal köszöntötték a pászka ünnepére Jeruzsálembe érkező Jézust a városban egybegyűltek, s ezt a felkiáltást ismételjük virágvasárnap a jeruzsálemi bevonulásra emlékezve. Ezen a napon kezdetét veszi a nagyhét, amikor az Egyház alapítását, Jézus kínszenvedését, kereszthalálát és feltámadását ünnepli a keresztény világ.

Hozsanna, Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! – Máté evangélista tanúsága szerint e szavakkal köszöntötték a pászka ünnepére Jeruzsálembe érkező Jézust a városban egybegyűltek, s ezt a felkiáltást ismételjük virágvasárnap a jeruzsálemi bevonulásra emlékezve. Ezen a napon kezdetét veszi a nagyhét, amikor az Egyház alapítását, Jézus kínszenvedését, kereszthalálát és feltámadását ünnepli a keresztény világ.

A szentföldi hívek már a IV. században összegyűltek a húsvét előtti vasárnapon az Olajfák hegyén, felolvasták a vonatkozó szentírási szakaszokat, majd a püspök vezetésével körmenetben vonultak végig Jeruzsálem utcáin. A gyermekek olajfa- és pálmaágakat tartottak a kezükben.

Nagy Szent Leó pápa idejében (440-461) Rómában már Jézus szenvedése állt a liturgia középpontjában. A századok folyamán ötvöződött a két hagyomány, ezért a virágvasárnapi liturgiában ma az ünnepi mise elején van a barkaszentelés (amely nálunk a pálma- és olajfaágakat pótolja), és az evangélium helyén Jézus szenvedéstörténete.

A liturgikus reform előtt a nagyhét elején, kedden és szerdán olvasták Jézus szenvedéstörténetét Márk és Lukács szerint. A hároméves olvasmányos rend ezeket vasárnapra helyezte, így virágvasárnap a Jézus kínszenvedéséről és kereszthaláláról szóló evangéliumi szakaszok hangzanak el a szentmiséken.

(MKPK)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük