Iskolanap száz év után

Annak idején alighanem sokan választották a szélesebb értelemben vehető mezőgazdasági pályát azon megfontolásból, hogy biztos kenyér, hiszen enni márpedig szükséges. Ahogy tartósan szolgálhatja az emberek, különösen a városi emberek, épülését az épített környezetbe becsempészett élővilág. De a dísznövénykertészet sem az új kor találmánya, mert múltjával kapcsolatban akár a kastélyparkok, akár a falusi portálok virágai is eszünkbe juthatnak.

Annak idején alighanem sokan választották a szélesebb értelemben vehető mezőgazdasági pályát azon megfontolásból, hogy biztos kenyér, hiszen enni márpedig szükséges. Ahogy tartósan szolgálhatja az emberek, különösen a városi emberek, épülését az épített környezetbe becsempészett élővilág. De a dísznövénykertészet sem az új kor találmánya, mert múltjával kapcsolatban akár a kastélyparkok, akár a falusi portálok virágai is eszünkbe juthatnak.

Hazánkban a mezőgazdasági szakemberek képzése is jelentős múltra tekinthet vissza, és a vonatkozó történelmi munkákban nem egyszer hivatkoznak olyan patinás intézményekre, mint amilyen a Georgikon is. S ezen iskolák jelentőségét hiba lenne kétségbe vonni, és az értelmiségképzésben még manapság, a magyar felsőoktatáson átsöpört megannyi tájfun után is komoly szerepet kaphat. Társaival, a mezőgazdasági felsőfokú szakemberképzést szolgáló többi intézménnyel, egyetemben.

A viharok azonban nem csak a felsőoktatást rázták meg. Az iskolarendszert az alacsonyabb szinten érintő változások a középszintű szakemberképzést sem hagyták érintetlenül. Ez általánosságban is igaz, és nem teljesen választható el a hatékonyság körfátyolába bóduló általános oktatáspolitikától sem (http://www.euroastra.info/node/13755 ). Ahogy attól sem, hogy valamiért a „csak" profi szakembereket képző intézmények általános presztízse is csökkenni látszik. Nem teljesen függetlenül attól a jelenségtől, mely az érettségi bizonyítvány fétisként való kezeléséhez vezetett, s amelyet korábban az érettségi bukások kapcsán érintettünk itt az euroASTRA-n (http://www.euroastra.info/node/22367 ).

Márpedig a főiskolai képzések mellett a középfokú képzéseknek is jelentős múltja van, akár Budapesten is. Itt működik a ma Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskolaként ismert „szakközép", mely 1926-ban Magyarország első Kertésztanonc Iskolája volt (http://vmszki.hu/ ). Már ez az idén 83 éves múlt sem lenne lebecsülendő, de a képzés története nem itt indult. A főváros  az 55.434/1909. számú határozatával állította fel annak idején az önálló Gazdasági Ismétlő Népiskolát, s így az iskola múltja egy évszázados lett az idén. Így az eddig rendszeresen megrendezett, és néhány éve az iskola névadó igazgatójához kötődő Márton-nap körül rendezett iskolanap óhatatlanul emlékezés a száz évre is.

Még akkor is, ha maga a rendezvény nem hangsúlyosan erre lett „kihegyezve", és sokkal nagyobb teret kapott a jelen és közelmúlt bemutatása. Séta a Japán-kertben, koszorúzások, és ünnepi műsor. Mely utóbbi Galambos Zoltán fellépésével, az iskola dráma-szakkörének fellépésével is színesült. Gyarapítva azon esték sorát, melyre alighanem érdemes lesz éppen úgy emlékeznie a jelen és volt tanároknak, diákoknak, mint az itt töltött évekre. S mert az idő, ha el nem törli, akár szebbé is teheti a múltat, talán eljön az idő, amikor a jelen problémái is csak érdekes emlékek maradnak. Nem csak a tanulmányi problémák, hanem azok az oktatásszervezési és oktatásgazdasági problémák is, melyek nem az iskolában gyökeredzve növik be az iskolát. Nem egyedileg csak ezt a szakképző helyet, de sajnos ezt, az évtizedek óta a felsőfokú képzés gyakorlóiskolájaként működő, iskolát is.

Az pedig a jelen sorokat író személyes reménye is, hogy az említett emlék továbbra is az iskola falai között beszélgetve fog szavakat ölteni. A mai jelen köztartozásos, szerepkeresős, az iskola igazgatónőjét alighanem embert próbáló feladatokkal szembesítő napjaira emlékezve. Jelezve akkor, a majdani jövőben, hogy az iskolának akkor is lesz jelene, és nem csak múltja.

Simay Endre István