Augusztus közepén a keresztény világ Jézus Krisztus anyját, Máriát ünnepli. A magyarság ősi ünnepe szerint Nagyboldogasszony napja az, amikor a magyarok Nagyasszonya, Mária testestől-lelkestől a Mennyországba távozott.

Augusztus közepén a keresztény világ Jézus Krisztus anyját, Máriát ünnepli. A magyarság ősi ünnepe szerint Nagyboldogasszony napja az, amikor a magyarok Nagyasszonya, Mária testestől-lelkestől a Mennyországba távozott.

A Katolikus Egyház augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján Szűz Mária mennybevételét ünnepli. Az ősegyházig visszanyúló hagyomány úgy tartja, hogy a Megváltó édesanyjának – hite jutalmaként – nem kellett a sírban várnia Jézus világ végi eljöveteléig, hanem halála után Isten rögtön föltámasztotta, és magához emelte a mennybe.

Az egyház Krisztus első és legbuzgóbb követőjének megdicsőülését bemutatva jelet ad a világnak, hogy megéri Isten közelségében élni.

A népi jámborságban is évszázadokon át öröklődő nézetet XII. Pius pápa emelte dogmai rangra 1951-ben a Fulgens corona kezdetű bullájában. Jeruzsálemben már az V. század elején ünnepelték Mária halálának napját, amelyet átmenetelnek, születésnapnak vagy elszenderedésnek (dormitio) neveztek. A VI. században az ünnep a keleti egyházban mint Mária mennybevitele vált általánossá Dormitio sanctae Mariae (Szűz Mária elszenderedése) néven. Nyugaton egy századdal később terjedt el, a VIII. századtól Mária mennybevitele, Assumptio beatae Mariae elnevezéssel szerepel a kalendáriumokban. Rómában I. Sergius tette hivatalos ünneppé. Hamarosan vigíliát csatoltak hozzá, később, egészen a múlt század közepéig oktáva, nyolcnapos ünnep is kapcsolódott hozzá.

Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt ünnep Magyarországon (ezeken a hitüket gyakorló katolikusoknak az Egyház szentmisehallgatást ír elő), amely nem szükségszerűen vasárnapra esik.

A Nagyboldogasszony Szűz Máriának kifejezetten a magyarok által használt neve, amely a nagy, azaz felnőtt Mária feltámadására és megdicsőülésére utal.

Augusztus 15-e, Jézus szülőanyjának mennybemenetele olyan kiemelt ünnepe a keresztényeknek, mint a karácsony, vagy mint a húsvét. Az esemény pontos történéséről nem maradtak fenn írásos bizonyítékok, de a keresztény hit szerint ez a néphagyomány az ősegyházig nyúlik vissza, és mely szerint Krisztus anyja: Mária, halálával osztozott szent fia dicsőséges feltámadásában. Vagyis testben és lélekben egyaránt a Mennyországba jutott, mert holttestét angyalok kara emelte a mennyekbe. Egy népi találós kérdés így szól erről: "Hol magasabb a Föld az Égnél?" -Ahol Máriát eltemették. Ugyanis az nem lehetséges, hogy Mária teste – mely magában hordozta Istennek a fiát – elporladjon. A keresztény hit része, hogy hisznek a test föltámadásában, ami egykor majd minden kereszténnyel meg fog történni. A népszokásban az ünnep előestéjén (vigíliáján) az emberek virrasztással várták a hajnalt, és Nagyboldogasszonyhoz ekképpen imádkoztak:

"Nyújts kezet Mária
nyiccs kaput angyal,
hogy mehessünk a kerek ég alatt,
lobogó csillag felett az örök életre
!"

  A régiek szerint "fűbe, fába hagyta Isten az orvosságát". Éppen ezért Nagyboldogasszony ünnepén virágokat, gyógyfüveket volt szokás szentelni, miket az épülő házak alapjába, ifjú párak ágyába, a csecsemők bölcsőjébe, majd a haldoklók párnájára tettek azért, hogy őket Mária, "Halottaknak megszabadítója, szomorúak megvigasztalója, gondban lévők jó tanácsadója, magyaroknak megoltalmazója" sose hagyja el.

Magyarországon az egyetlen olyan nagy egyházi ünnep, mely ha hétköznapra esik, minden keresztény katolikus ember úgy ünnepli, hogy templomban szentmisén vesz részt. Az Érdy kódex szerint Szent Gellért is beszélt a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről. "Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István király es ez szegény országát Bódogasszony országának nevezé."

Ugyanis a hagyomány szerint Szent István király halála előtt Mária kegyelmébe ajánlotta fel Magyarországot, és őt így a Magyarok Nagyasszonyává tette. Egy olyan hagyomány szerint pedig az ősmagyarságban volt egy női Istennő, akit Nagyboldogasszonynak hívtak. Szent István, amikor fölvette a kereszténységet, ezt a kifejezést az Isten-anyára, Máriára, Jézus édesanyjára ruházta át, ezért szólítjuk a magyar nyelvben már ezer éve így Jézus édesanyját.

Mária országa és gyermekei vagyunk!

Manapság sokszor és sokan beszélnek arról, hogy Szűz Mária népünk királynője, Magyarország Mária országa. Ha azonban felvetjük a kérdést: Mária ­miért hazánk királynője, s nemcsak oltalmazója, akkor elhalkul a beszéd, mert a választ kevesen ismerik. Válságos korszakban élünk, ezért időszerű röviden áttekintenünk, valójában mi zajlott le történelmünk legmagasztosabb pillanatában, amikor első királyunk, Szent István, a koronázási jelvényeket és ezzel együtt magyar hazánkat a Boldogasszony szent kezébe helyezte.

István nem világi hatalomtól, hanem Krisztus helytartójától, II. Szilveszter pápától kért királyi koronát. Már uralkodásának kezdetén Mária oltalmába ajánlotta magát és országát, királyi székhelyének városában, Székesfehérvárban (Alba Regia-ban) pedig csodálatos szépségű bazilikát építtetett a Szent Szűz tiszteletére.

Amikor meghaltak gyermekei és utolsó reménysége, Imre herceg is, felmerült benne az a kérdés, hogy mi lesz hazájával, ki lesz népének uralkodója? Viszálykodó népében senkit sem talált erre méltónak. Érezve közeledő halálát, sürgősen döntött. Behívatta a főpapokat, a tanácsosokat és az országot a Szent Koronával együtt a Boldogasszonyra hagyományozta. Nagyboldogasszony ünnepe volt. E napon szabályos jogutódlás történt, s az örökös Mária, Jézus Krisztus édesanyja lett. A Hartvik-féle megfogalmazásban az ország Regnum Marianum, azaz Mária Országa lett.

Kétségtelenül igaz, hogy a Szent Szűz sok ország patrónája, védelmezője, hiszen jó néhány országot, népet ajánlottak oltalmába, csakhogy itt nem odaadásról, nem imádságos felajánlásról, hanem sokkal többről: törvényes jogutódlásról van szó. A Boldogasszony, karján a kis Jézussal, Magyarország trónjára került, kezében a jogar, s fején az uralkodás záloga, a magyar Szent Korona, mely örök időkre szóló státuszt nyert Magyarország állami jogrendjében.

Mária tehát nekünk, magyaroknak nem csupán oltalmazónk, védőszentünk, égi Édesanyánk, hanem törvényes királynőnk, akár elfogadjuk őt, akár megtagadjuk. Ebben a kizárólagos, különös helyzetben nem számít az sem, hogy országunkban ki milyen vallású, mert Mária a magyar emberek Királynője, ő a Magyarok Nagyasszonya. Ő tehát mindnyájunké. Megfoghatatlan, rendkívüli jogi esettel állunk szemben: van egy törvényes uralkodónőnk, akit nem láthatunk, aki egyenesen a mennyek országából irányít bennünket. Mivel Királynőnk, mi, magyarok kiváltságos helyzetbe kerültünk.

Amikor Szent István hazánkat neki hagyományozta, tudta, hogy a magyar népnek komoly nevelőre van szüksége ahhoz, hogy igazán Krisztushoz térjen. Miként a Szent Szűz Jézust nevelte fel a mi számunkra, úgy nevel most minket, magyarokat, hogy amikor elérkezik az idő, átnyújthasson Fiának, mondván: íme, felnőttek küldetésükhöz, ők a tieid! Addig azonban még hosszú út áll előttünk. Ezen az úton válunk majd felnőtté, igazán magyarrá, igazán egymás testvéreivé, krisztusivá, hogy példaként állhassunk minden nemzet előtt.

Számtalan történelmi esemény igazolta, hogy a múltban nemzetünk a bűn, a vérveszteség, a súlyos végveszély ellenére is fennmaradt, holott jó néhányszor elpusztulhatott, vagy megsemmisülhetett volna. De nem így történt. Az égből felénk nyújtott anyai kéz akkor is munkálkodott érdekünkben, amikor hibáztunk.

Szűz Mária országunk törvényes királynője, az ő segítségével juthatunk el szent Fiához. Ha az említett történelmi tények ismeretében végre mindnyájan képesek lennénk köszönetünket kifejezve, hálás lélekkel fejet, térdet hajtani a Magyarok Nagyasszonya előtt, ő jóval kevesebb akadály és küzdelem nélkül tudna minket minden támadás ellen megvédeni és Istenhez vezetni.

Boldogasszony anyánk

Boldogasszony anyánk
régi nagy pátrónánk,
Nagy ínségben lévén
így szólít meg hazánk:
Magyarországról édes hazánkról
ne felejtkezzél el
szegény magyarokról.

Ó Atyaistennek
kedves szép leánya
Krisztus Jézus anyja
Szentlélek mátkája:
nyisd fel az egeket
sok kiáltásunkra,
anyai palástod
fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról édes hazánkról
ne felejtkezzél el
szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel
tekintsd meg népedet
segítsd meg áldással
Magyar nemzetedet.
Sírnak és zokognak
árváknak szívei
hazánk pusztulásán
összetört lelkei.
Magyarországról
édes hazánkról
ne felejtkezzél el
szegény magyarokról!

Jézus fiad előtt
hajts térdet érettünk,
mert ha nem cselekszel
egy lábig elveszünk!
Dicséret dicsőség
legyen az atyának
a te Szent fiadnak
s Szentlélek mátkádnak.
Magyarországról
édes hazánkról
ne felejtkezzél el
szegény magyarokról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük