Az Aulich Art Galériában a 2010. november 8-i megnyitó után (megnyitja Szemző Tibor) november 9-től – 2011. január 31-ig látogatható Kalmár János szobrászművész kiállítása. Wehner Tibor gondolataival és a művész vallomásával szeretném figyelmükbe ajánlani a tárlatot.

 

Az Aulich Art Galériában a 2010. november 8-i megnyitó után (megnyitja Szemző Tibor) november 9-től – 2011. január 31-ig látogatható Kalmár János szobrászművész kiállítása. Wehner Tibor gondolataival és a művész vallomásával szeretném figyelmükbe ajánlani a tárlatot.

„Kalmár János szobrászművész hosszú évtizedek óta kizárólagosan plasztikai problémákat felvető, a térbe helyezett tömeg, a térbe illesztett forma létezésmódjával és hatásvilágával, a test-más, a szobrászati tárgy alakításával foglalatoskodó alkotó. Ez a művész – aki lassan harmincöt éve jelentkezik munkáival a kortárs magyar művészetben és a nemzetközi művészeti porondon – egyáltalán nem, vagy csak elvétve, mintegy véletlenszerűen készít monumentumokat, mellékesen teljesít megrendeléseket: nem avatja alkalmazottá mestersége fogásait, nem hajt fejet kívánalmaknak, nem teljesít mások által megfogalmazott programokat. A Kalmár-mű: az eleven szellemiséggel, a gondolattal áthatott különös forma, a metaforikus magasságokba emelt, az emlékszerűségekben hol szétfoszló, hol kikristályosodó valóság-hivatkozás. De mindig új minőség, mindig új gondolat izgalmas, feszült, ismeretlen formavilágban testet öltő plasztikai vetülete. A plasztikai Kalmár kompozíció a költőiségek kényszerének engedelmeskedő test-redukció: a felesleget, a részleteket nemcsak a felületről lehántó, hanem a szerkezetből, a konstrukcióból is száműző, a lényegre koncentráló, a lényegit kiemelő, a szűkszavúságok, a lecsupaszítottságok kifejezése. Kalmár János művei tulajdonképpen a szobrászat klasszikus tradícióival összecsengő alkotások: e művészeti ág tárgya és hivatása ugyanis eredetileg legelsősorban az emberi alak megformálása, illetve megjelenítése, a megjelenítés általi átlényegítése volt.

A klasszikummal teremt kapcsolatot a tárgyszerűség, a térbe helyezés mivolta és a kivitelezés: a bronzba öntött anyagi objektivizáció is.

A Kalmár által teremtett formációk is álló, ülő, fekvő alakok, amelyek egyszersmind pengeélek, vékony, hosszan futó síkok lapszerű elemeinek kapcsolódása, metszéspontokat kijelölő, megtörő tengely-meghatározások A figurára és részeire jelzésszerűen hivatkozó, a fej, a test és a láb elemeit csak a sejtetések síkján hordozó alak-alakzatok azonban értelmezhetők, illetve felfoghatók elvont konstrukciókként is. A kettősség mélyén az e szobrászatot éltető konkrét-elvont dilemma húzódik meg: hogyan lehet az organikust konstrukciót sugalló, az élő pulzálást kizáró, már-már mesterségessé és geometrikussá alakított, rideg elemekkel megjeleníteni, illetve hogy a finom, érzékeny, fizikai kiterjedésükbe testekké alig-alig formálódó síkok, lapszerkezetek hogyan avathatók szerves organizmusok tükröztetőivé illetve éltetőivé? Ennél az elsődlegesen formai dilemmánál még rejtelmesebben vetődnek fel a tartalmi-gondolati vonatkozások és mozzanatok. A csaknem két és fél méter magas Nagy ülő forma egy ülő alakot jelenít meg, de nem mondható ki egyértelműen, hogy ez ülő figura szobra: olyannyira az általánosítások síkjára merészkedett a szobrász. E műben a figura és az ülés testhelyzete mintegy eggyé válik, olyannyira, hogy magára az ülőalkalmatosságra már nincs is szükség. Vessük össze ezt az ülő-szobrot a művészettörténet évezredeinek megszámlálhatatlan élő testhelyzetben megragadott szoboralak-idézésével, és levonhatjuk konzekvenciánkat: ez már nemcsak egy ülő figura-megjelenítés, hanem magának az ülésnek a szobra; az ülő testhelyzetbe helyezkedés állapotának emlékműve.

A meditatív árnyaltságé, ebben az ülésben a megelőző testhelyzetet, illetve állapotot és az e testhelyzetet megszüntető, majdani helyzetet (felállást vagy lefekvést) is feltételező mű a megállított idő, a feszült nyugalom, az akcióra kész megpihenés szobra: arra kényszeríti a szemlélőt, hogy számba vegye a testhelyzethez köthető szituációkat és jelentésköröket. És ugyanígy: a Kalmár János által megformált álló és fekvő alak szobra is az állás- és fekvés-jelenésre csupaszított, a fogalmak jelentésköreit kibontó plasztikai összegzések, amelyekben magára a figurára tulajdonképpen már nincs is szükség. Kalmár ülés-‚ állás- és fekvés-szobrai a meditációba oldódó várakozás, a kivárás, az időtlenségbe
utalt létezés, a készenlét helyzet végtelenbe merevítettségének fenséges plasztikai tükröztetései, megtestesítései. Nincsenek egyénítő jegyek, a korszakra és a helyre, a körülményekre vonatkozó utalások, mindentől megfosztottan csak a test, mindig csak a test: az alak és a tárgy teste van jelen. Szigorú, kemény líra ez: csend, mozdulatlanság, állandóság. Valóban, mintha megtorpanna itt az idő." (Wehner Tibor)

„A szobor számomra emberi jelenlétet, alakot jelent. Formarendjében arányt, változásaiban mértéket, történéseiben pedig etikát. Emberi jelet testesít meg, mely hitét hordozó ember tartalmával szakrális térré változtatja semleges környezetét.

A szobor megalkotása nem teremtés. Születésünkkor mindent megkapunk tárgyi világunk építéséhez. Ebből gazdálkodunk, és itt is hagyjuk amikor továbbmegyünk. Ez csak szemlélődésre, tanulásra elég. Életem fizikai történéseinek megértéséhez elsősorban nem körülményeimmel és azok következményeivel, hanem mindezek lelki okainak megismerésével kell foglalkoznom. Ezért a szobor számomra lelki folyamatoknak fizikai történések által láthatóvá és tapinthatóvá váló gyümölcse. A lélek jelenlétének számomra fontos, sorsát meghatározó helyzeteinek olyan fizikai jelképeit keresem, melyek képesek azt a lélekállapotot közvetíteni, megidézni. Megközelítés vagy elvontság mértékétől függetlenül szobraim csak az emberről, életét meghatározó döntéseiről szólnak. A szobor fizika jelenléte megtévesztő, mert csak eszköz. Annak ad testet, ami természeténél fogva láthatatlan. Amit megidéz, amire utal, amiről az élet szól, rejtve marad. A szobor életem megértésének eredménye és lenyomata, ugyanakkor meghatározója is, mely arról az életről és térről beszél, amelyben élek." (Kalmár János)

A kiállítás megtekinthető: Aulich Art Galéria, 1054 Budapest, Aulich u. 5.

Összeállította: Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük