Kincs, ami nincs

– Tiszteletem mester uram. Látásból már ismerjük egymást, a szemben lévő ház közös képviselője vagyok. Szeretnénk bevezettetni a lakásokba a kaputelefont. Nem vagyunk milliomosok, de az anyagi lehetőségeink most talán megengedik.

– Tiszteletem mester uram. Látásból már ismerjük egymást, a szemben lévő ház közös képviselője vagyok. Szeretnénk bevezettetni a lakásokba a kaputelefont. Nem vagyunk milliomosok, de az anyagi lehetőségeink most talán megengedik.

– Örülök, hogy hozzám fordultak. A szakma elismert cége vagyunk. Munkámért tízéves garanciát vállalok. Hány lakás van a házban?

– Húsz.

– Lakásonként ötvenezer, az ugyebár egy millió. A mágneses kapuzár, a kapcsolótábla, a lépcsőházi vezetékek ötszázezer. Vagyis másfél millió forint. Ennél kedvezőbb árajánlatot az egész Európai Unióban nem kaphat uram.

– Ennyi talán még ki tudunk gazdálkodni. De egyet le kell szögeznem. Tisztességes ember vagyok. Szigorú elszámolással tartozom a tulajdonosoknak, bérlőknek. Tehát szó sem lehet róla, hogy ön a vállalási összeg húsz százalékát, vagyis háromszázezer forintot visszaadja.

– Hogy is képzelheti ezt uram? Precíz könyvelésem meg sem engedné, hogy kétszázezret csak úgy visszaadjak. Magamra haragítanám a NAV-ot.

– Ezt furcsának tartom. Hát nem mindegy magának, hogy kétszázezret, vagy kétszázötvenezret nem ad vissza?

– Tulajdonképpen mindegy lenne. De a múlt hónapban egy ugyanekkora társasházban szereltem fel a kaputelefont teljes megelégedésre és kétszáztízezret nem adtam vissza.

– Ha kétszázhúszezret nem adna vissza, akkor azonnal átadnám a megrendelést.

– Meg is egyeztünk. Ezek szerint szó sem lehet róla, hogy ha a másfél millát megkapom, ugyanaz nap az ön postaládájába betegyem a kétszázhúszezret.

– Felháborodva küldeném vissza. Mert a mi házunkban szó sem lehet ilyesmiről.

– Ezt örömmel hallom! Holnap kezdem a munkát.

– Az jó lesz. A lakók már türelmetlenek. És a balról a második postaládáról hallani sem akarok. Ami nincs, az nincs.

Láng Róbert