Itt nem láttunk szomorú embert. No de szomjasat sem. Mindenki mosolygott – néhányan már csak vigyorogtak, vihogtak – iszogatott, esetleg énekelt, de mindenképpen jól érezte magát. A Budavári Pálinka-, és Kolbászfesztivál idén is hozta a tőle elvárt hangulatot.

 

Itt nem láttunk szomorú embert. No de szomjasat sem. Mindenki mosolygott – néhányan már csak vigyorogtak, vihogtak – iszogatott, esetleg énekelt, de mindenképpen jól érezte magát. A Budavári Pálinka-, és Kolbászfesztivál idén is hozta a tőle elvárt hangulatot.

A fesztiválra érkezve rögtön raktározgatni kezdtem magamban, hogy mi az, amit feltétlenül le szeretnék írni. Egy darabig még követtem is az elfogyasztott remekek neveit. Még megvolt a grappa – amit olasz barátaink kávé mellé is isznak –  a grolla dell' amicizia – mint nálunk a forralt bor -, amit egy fából készül érdekességből kortyolgattam. Biztos vagyok a meggy-, a barack pálinkában, és a többi megkóstolt italban is. Emlékeimben már kevésbé. Félreértés ne essék: nem voltam berúgva! Egyszerűen annyi féle-fajta italt ízleltem meg, hogy képtelen voltam megjegyezni mindet.

Éhen szintén nem maradtunk. Gianni egy olyan sonka-sajt-szalámi tállal kínált meg, hogy elfogyasztása után percekig nem tértünk magunkhoz.

A zene szintén kellemes volt, főleg a fogadó zenekar. Jó volt a dallam, a hangszerelés, minden.

Összefoglalva: roppant jól éreztük magunkat:) Én például jobban, mint tavaly, pedig az sem volt kutya.  

Németh Krisztina

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük