Bizonyára tapasztalta már az Olvasó, hogy a szerelmesek a kriminalisztika szókincsét használják. Ezt legjobban a dalok, slágerek szövegéből, lehet nyomon követni, szeretett énekeseinktől tanulhatjuk meg. A „csókot csenni" kell (Cserháti Zsuzsa), illetve „csóktolvaj jár a ház körül" (Poór Péter). Persze „mindenki másképp csinálja." (Presser Gábor) A lány vádol: „ellopták a szívemet!" (Kovács Magda).

Bizonyára tapasztalta már az Olvasó, hogy a szerelmesek a kriminalisztika szókincsét használják. Ezt legjobban a dalok, slágerek szövegéből, lehet nyomon követni, szeretett énekeseinktől tanulhatjuk meg. A „csókot csenni" kell (Cserháti Zsuzsa), illetve „csóktolvaj jár a ház körül" (Poór Péter). Persze „mindenki másképp csinálja." (Presser Gábor) A lány vádol: „ellopták a szívemet!" (Kovács Magda).

  De ezek csak előzmények, a folytatásban: „ha bűn, hogy imádlak, én örökké bűnben élek." (Korda György). A szerelem fokozódásával előkerül a zsarolás is: „ha nem szeretsz, beugrom a Dunába" (Kazal László) és „lesz maga juszt is az enyém" (Eszenyi Enikő), amely nemi erőszakkal való fenyegetődzés, itt már rendőri beavatkozás lenne szükséges.

   Jönnek a kihallgatás szavai. „jaj, de jó szerelmet vallani" (Haraszti Éva), „én bevallom azt, hogy holtomig szeretlek téged." (Márkus László). Majd a letartóztatás: „Tiéd vagyok, rabod vagyok, megkötözött foglyod vagyok" (Harangozó Teri), „menekülni már, soha nem tudok, a rabod vagyok én" (Hegyi Barbara-Gergely Róbert), továbbá „bilincsben él, aki téged így szeret." (Marót Viki). A szerelmes áldozat vádol: „halálos méreg az ölelésed" (Záray Márta), vagy „darabokra törted a szívem" (Demjén Ferenc), nyilvánvalóan az emberölés minősített esetei. Nem beszélve a terrorfenyegetésről: „szívemben bomba van" (Vágó Bernadett-Nagy Sándor).

   De „nincs kegyelem" (Karády Katalin), következik a tárgyalás. A vádlott védekezik, „van, aki bevallja, van aki tagadja" (Berkes János), „nem loptam én életemben" (Melis Gyöegy) és „mások vittek rossz utakra engem." (Vadas Zsuzsa). Enyhítő körülmény a töredelmes beismerés: „én vagyok a falurossza egyedül." (Palló Imre).

   Az ítélet után „te sem vagy kedvesem börtönőr" (Zalatnay Sarolta), de azért „ott túl a rácson, egy más világ van." (Katona András). A hű szerelmes pedig elmondhatja a szabaduláskor: „vártam rád, hosszú éveken át." (Cserháti Zsuzsa). És végül: „hogy ha kell, ezer évig várok Rád" (Vámosi János), bár ezt némi túlzásnak tartom.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük