A távolság légvonalban valamivel több, mint 300 km, országúton pedig 385 km, hét órás út, amelynek végén úgy érzi az ember, hogy hazaérkezett, amikor Krakkóba ér.A gyönyörű város épületei a múltat idézik, és talán sehol nincs ilyen sok templom, mint éppen itt, Krakkóban. Múzeumok, színházak úgyszintén sok helyen hirdetik a kultúrát. Chopin zenéje valóban illik ehhez a városhoz, így aztán nem csoda, ha rendszeresen rendeznek koncerteket műveiből.

 

A távolság légvonalban valamivel több, mint 300 km, országúton pedig 385 km, hét órás út, amelynek végén úgy érzi az ember, hogy hazaérkezett, amikor Krakkóba ér.A gyönyörű város épületei a múltat idézik, és talán sehol nincs ilyen sok templom, mint éppen itt, Krakkóban. Múzeumok, színházak úgyszintén sok helyen hirdetik a kultúrát. Chopin zenéje valóban illik ehhez a városhoz, így aztán nem csoda, ha rendszeresen rendeznek koncerteket műveiből.

Néhány óra alatt átveszi az ide látogató vendég azt a mosolygós nyugalmat, amelyet Krakkó nyújt mindenkinek. Ez nem valamiféle felszines derű, ők így élnek, békésen, és odafigyelve egymásra és városukra, amelyet méltán szeretnek.

Egy hét alatt egyetlen ideges emberrel sem találkoztam, pedig esett az eső, ami a hangulatot általában rontja, de itt a babakocsik fölé védőfóliát tettek, esernyők alatt sétáltak az emberek, és látszott, hogy jól érzik magukat.

A Város és a galambokA Város és a galambokKrakkó az UNESCO világörökség egyik városa, ahol a történelem és a jövő csodálatos harmóniában él egymással, hiszen egyetemein nagyon sok diák tanul. Korábban magyarok is tanultak itt, de ma már inkább csak három hónapos poszt graduális képzésre jönnek, mivel az ösztöndíjrendszer átalakult, és a fizetős képzés nem olcsó.

Máig nagy tisztelet és szeretet övezi II. János Pál pápát, aki Krakkótól 50 km-re született, és itt, a Püspöki Palota ablakából intézte szavait a lengyel fiatalokhoz. Halála után ezen a téren őszinte szomorúsággal siratták. Ma a templomi padon emléktábla jelzi, hol szokott imádkozni, és szobrokkal, képekkel őrzik emlékét.

A templomok mellett jó néhány szerzetes rendnek is otthont ad ez a város, így az utcán sétálva szinte biztos, hogy találozunk apácákkal, akik derűs arccal sietnek valahová. Csak találgatni tudjuk, hogy mit jelent a sötétkék, fekete, vagy barna öltözék, mi lehet a különbség közöttük?

Cékla mint kedvelt élelmiszer szinte minden formában -itt leveskéntCékla mint kedvelt élelmiszer szinte minden formában -itt leveskéntAz egyik könyvesbolt kirakatában örömmel fedeztem fel egy magyar nyelvű útikönyvet Krakkóról. Természetesen megvásároltam, és ebből tudtam meg, hogy a krakkói sportélet lassan száz éves iskolája a „Sokol" amelynek oldalfalán gyönyörű díszítés emlékeztet a funkcióra. Belépve sportpályát látni, és az épület körül építkezést, valószínűleg bővítik, szépítik az intézményt.

Krakkószerte nagyon sok helyen zajlik építkezés, de a forgalmat nem akadályozzák. Ezek szerint így is lehet(ne)…

A város levegője meglepően tiszta, pedig a gépjármű forgalom jelentős. Igaz, hogy az a buszjárat is, amelyikkel jöttünk környezetbarát üzemanyagot használ. Városszerte találkozhatunk az elektromos kisautókkal, amelyeket városnézésre, vagy taxiként lehet használni.

Bizonyára a gyakori eső is tisztítja a levegőt, de ezek a megoldások is hasznára vannak!

Az is nagyon meglepett, hogy a gépjárművek vezetői is nyugodtak, nem dudálnak egymásra, ha az nem indul el azonnal a lámpa zöldre váltása pillanatában…

Bizony nem ez az egyetlen, amit átvehetnénk, hanem a tisztaság és a rend, ahogy már a kisiskolások is részt vesznek a zöld területeken az eldobált dolgok összegyűjtésében, a búvárok pedig a Visztulába került tárgyakat szedik össze.

A Kazimir utcaA Kazimir utcaA közbiztonság ugyancsak kitünő, mert az itteni rendőrök azonnal intézkednek, ha csavargókat, kábítószereseket látnak valahol (halkan, kulturáltan és gyorsan teszik a dolgukat, így a város békés és nyugodt). Este – koncert után – teljes nyugalomban ballagtam a szállodához és eszembe sem jutott, hogy bármitől félnem kellene. Ez bizony jó érzés volt!

A lengyel gasztronómiát feltétlenül meg kell említenem, hiszen érdekes és nagyon fínom ételeket kóstolhattam. A hagyományos céklalevest már vörös vagy fehér formában is kínálják, de fantasztikus ötletekkel is szolgálnak. Ilyen volt az egyik belvárosi étterem specialitása, amelyet a nyitott kemencében sütöttek készre és nyeles serpenyőben szolgáltak fel. A másik helyen előételként házi kenyeret, túrót és töpörtyűkrémet adtak. Nagyszerű krémleveseket is ehettem, kiválóan elkészített húsételekkel, ízletes mártásokkal és csodálatos salátákkal, amelyeket itt általában apróra reszelt alapanyagokból állítanak össze. A desszertek egyszerűen varázslatosak voltak! Kinézetük is csábító, de az ízük felejthetetlen.

Szerencsére a rengeteg séta hatására nem kezdtem el hízni a kiváló ételektől.

A város közepén egy hatalmas zöld rét található, ahol – még a cseperésző esőben is – kocognak a krakkóiak. Bizonyára ez a zöld terület is hozzájárul Krakkó kiváló levegőjéhez.

A környék egyik nevezetessége Wieliczka, ahol a sóbánya felkeresése kihagyhatatlan, ezért természetesen meglátogattam. Huszegynéhány évvel ezelőtt már jártam ott, de megint sikerült felfedeznem a szépségekből olyanokat, amelyekre nem emlékeztem, vagy azóta készültek el.

Auswitz-Birkenau a másik nevezetesség a környéken, ahová életében egyszer mindenkinek el kell menni.

Visszaérkezve Krakkóba érdemes meglátogatni Kazimirt – az egykori önálló várost – a hajdani zsidó-negyedet, amely mára idegenforgalmi látványosság, hiszen az öreg falak, zsinagógák, temetők mellett a modern épitkezések harmonizálnak, belesímulnak a törtélembe. Ahol új funkciót nyertek az épületek, ott sem hivalkodó a portál, mintegy őrzi a tradícióz. Ebben a városrészben a zsidó gasztronómia mutatta be kiválóságát, egy régi étterem újjá varázsolt, de hagyományos milliójében.

A krakkóiak mindenkor békésen éltek egymás mellett a zsidókkal és máig siratják az áldozatokat, akik honfitársaik voltak.

Békesség és jóindulat, ezek a szavak illenek leginkább Krakkóra. Ezért mondtam az elején, hogy közel van, de jó volna, ha mi is elérnénk…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük