Immár 92 éve, hogy a szövetkezetek világnapját az I. világháborús világégés után, 1922-ben meghirdették a béke és az együttműködés reményével.

Immár 92 éve, hogy a szövetkezetek világnapját az I. világháborús világégés után, 1922-ben meghirdették a béke és az együttműködés reményével.

A szövetkező közösségek közötti párbeszéd, a tudatos szolidaritás és kézfogás lehetőségével számtalanszor segítette az egyes embereket és közösségeket a válságos helyzetek után a megmaradásban és a társadalmi béke, a gazdasági felemelkedés megteremtésében. Mára a technikai fejlődés felgyorsult, ami a gépesítés és automatizálás révén folyamatosan, gyorsuló ütemben szorítja ki az élőmunkát a termelésből. A válságkezelésben elkötelezett kormányoknak olyan konkrét, a létrehozott munkahelyek számával egyszerűen mérhető intézkedéseket kell hozniuk, amelyek eredményeképpen a belső munkaerő felhasználás emelkedésének közvetlen hatására növekszik a fogyasztói kereslet. Olyan, a szociális feszültségeket mérséklő intézkedéseket kell felvállalniuk, amelyek mérsékelik a tőke-javak felett rendelkezőknél a jövedelemszerzés monopolizálódását és koncentrálódását. Olyan intézményes formák erősítésére, támogatására van szükségük, amelyek a kis és középvállalkozóknak kedvezőek, számukra piaci biztonságot jelentenek. Hazánkban jelenleg 4,6 millió ember él szegénységben, s ezen belül több mint 1,5 millió ember mélyszegénységben. A szociális gazdaság motorja a szövetkezet.

 

„Nemzetközi viszonylatban is újdonságnak számít a foglalkoztatást szervező szociális szövetkezeti modell hazai elindítása. Komoly vajúdási folyamat zajlik a pénzintézeti területen működő szövetkezeteknél, ahol a globális nemzetközi kihívások, a stabilitás követelményei tesznek próbára minket. tartalmas fejlődés jövőképét rajzolja ki a hazai kiskereskedelemben proaktív hozzáállásával az ÁFEOSZ-COOP közössége. Vállalkozásaik üzletein keresztül vezet az út a vidéki felemelkedést megalapozó, a vidéki munkanélküliséget érdemben csökkenteni képes szövetkezeti megújulás piaci szerepének sikeres építéséhez, új piaci képességek kialakításához. A változásokban, a változások sikerében kiemelten fontos a szerepük, de nagy a felelősségük is. Erősödő közösségeik, a változások élére álló szövetkezeti vezetőik kitartó szorgalma a garanciái sikeres változások elindításának. A hazai lakásszövetkezetek és az ipari-szolgáltató szövetkezetek fontos működési keretei tagjaiknak, hasznos partnerek a széles lakossági igények kielégítésében. Az iskolaszövetkezetek is fontos szerepvállalásra készülnek az egyetemet, főiskolát végzett fiatalok gyakornoki elhelyezkedésének szervezésével. Ezzel és egyáltalán a tevékenységükkel egyediek, kuriózumok a nemzetközi szövetkezeti világban. Támogatom, hogy e sajátos magyar szövetkezeti modell hungarikumként is elismerésre kerüljön. a HANGYA Szövetkezetek Együttműködése részéről elindítottunk egy szerveződést, amely az elvek gyakorlatba átvitelével kívánja segíteni a vidék felemelkedését. Idén, április 2.-án megalapítottuk a HANGYA COOP Mezőgazdasági Holding Szövetkezetet az új típusú agrárszövetkezetek, a beszerző-értékesítő termelői összefogások országos piaci érdekérvényesítésének szervezésére. Elmúlt hetek sajtó visszhangjaiból ismert, hogy a HANGYA agrár rezsicsökkentést hirdetett a magyar agrártermelők versenyképességének elősegítése érdekében."

 

A világgazdaság, ezen belül az Európai Unió gazdaságának növekedése a 2008-as globális válságában megtorpant, visszaesett, és sem a monetáris expanzió, sem a fiskális megszorító gazdaságpolitika nem eredményezett tartós javulást, nem adott megfelelő választ a 2008 óta bekövetkező gazdasági válságra. Mivel a kormányok és az adott társadalmak állami és egyéni háztartásai az elmúlt évtizedekben erőteljes, hitelbázison nyugvó előrehozott beruházás és fogyasztásnövelést valósítottak meg, látható, hogy mind az államháztartásokat, mind az egyéni háztartásokat, mind az egyes gazdasági szektorokat olyan jelentős adósságállomány terheli, hogy a továbbiakban gazdasági növekedés az adósságállományok további növelésére a már nem építhető. A ciklikus válságok kezelésére korábban kidolgozott módszerek alkalmazása ugyanakkor láthatóan nem hoz tartós eredményt, a piacgazdaság működésének mélyebb problémájával állunk szemben.

 

Az egyes kormányok az egyes országok kormányozhatósága érdekében kizárólag pragmatikus alapon kénytelenek minden egyes gazdasági és társadalmi problémát megközelíteni, elemezni, s arra megfelelő választ adni, mert a korábbi gazdasági iskolák elméletei, megoldási receptjei már nem képesek a problémák kezelésére. Ebből fakad annak ténye, hogy csak azok a kormányok lehetnek sikeresek, amelyek pragmatikusan és bátran alkalmazzák a korábbi eszközökhöz képest unortodox, atipikus megoldásokat. Mára az atipikus megoldások alkalmazása lett a tipikus (atipikus a tipikus).

 

A piacgazdaságokban két történelmileg is meghatározó folyamat zajlott:

 

–          a technikai fejlődés felgyorsult, ami a gépesítés és automatizálás révén folyamatosan, gyorsuló ütemben szorítja ki az élőmunkát a termelésből,

–          a termelési költségek csökkentése érdekében az élőmunka-igényes termelést a fejlődő országokba telepítik.

 

A két folyamat hatására a fejlett gazdaságokban a munkaerő-igény drasztikusan mérséklődik, a háztartások jövedelemszerzési lehetőségének korlátozódása a fogyasztói keresletet stagnálja, csökkenti. A háztartások jövedelmének csökkenése miatt nem megalapozott a nemzeti adósságállományok leépülésére számítani.

 

A piacgazdaság evolúciójában a termelési folyamat globalizációja és a technikai fejlődés új ellentmondást hozott a felszínre, amelynek megoldása nélkül a nemzetek a gazdasági-politikai felszültségek éleződésére számíthatnak.

 

 

A válságkezelésben elkötelezett kormányoknak:

 

  • olyan konkrét, a létrehozott munkahelyek számával egyszerűen mérhető intézkedéseket kell hozniuk, amelyek eredményeképpen a belső munkaerő felhasználás emelkedésének közvetlen hatására növekszik a fogyasztói kereslet,
  • olyan, a szociális feszültségeket mérséklő intézkedéseket kell majd felvállalniuk, amelyek mérsékelik a tőke-javak felett rendelkezőknél a jövedelemszerzés monopolizálódását és koncentrálódását,
  • olyan intézményes formák erősítésére, támogatására van szükségük, amelyek a kis és középvállalkozóknak kedvezőek, számukra piaci biztonságot jelentenek.

 

 

A 2008-as világgazdasági válság Magyarország társadalmát is érzékenyen érintette. A KSH 2013-as elemzése szerint a legjobb szándékú kormányzati lépések mellett is elmondható, hogy szinte kizárólag a kiterjedt szociális védőhálónak köszönhető, hogy Magyarországon a lakosság fele nem él mélyszegénységben. Hazánkban jelenleg 4,6 millió ember él szegénységben, s ezen belül több mint 1,5 millió ember él mélyszegénységben, vagyis tartósan a létminimum szintje alatt úgy, hogy iskolázottsága, családi és egyéb körülményei miatt szinte esélye sincs önerőből e helyzetből kitörni. A gyerekek 22 %-a nő fel kilátástalan helyzetben, és a gyermekes háztartásokban a szegénységi arány 2,5-szer magasabb, mint a gyermektelenekben. A nélkülözők aránya 2007-hez viszonyítva 2012-re 3,8 %-ról 8 %-ra ugrott, a hónapról hónapra megélhetési gondokkal küzdők aránya 18 %-ról 26 %-ra nőtt. A szegénységi ráta a fiataloknál a legmagasabb: 26 %. Jelenleg a magyar háztartások 80 %-a nem képes havonta megspórolni annyi pénzt, amiből váratlan kiadásait fedezni tudná. Mindez annak ellenére van így, hogy a Kormány évente összesen több mint 1200 milliárd Ft támogatást nyújt a szegény sorban élőknek a befolyt adókból.

 

Magyarország számára a fejlett piacgazdaság hiánya és a tőkekorlátok egyértelműen a kormányzati eszközökkel történő munkahely-teremtés irányába jelölik ki az utat a szegénység elleni küzdelemben. A kormányzati eszközök közül e téren a legjelentősebb a közmunkaprogram beindítása volt a 2010-2014 közötti kormányzati ciklusban. Erre a 2008-as válság hatására robbanásszerűen gyarapodó munkanélküliség visszaszorítása és a szegénységben élők munkára szocializálása érdekében volt égető szükség. A közmunkaprogram egyik fontos következménye, hogy legalább ideiglenesen képes volt a munka világába bevonni olyan rétegeket is, ahol nemzedékek óta hiányzott a rendszeres napi munkavégzés kultúrája, rutinja. A közmunkaprogram tehát a szegénység elleni küzdelem aktív, de ideiglenes eszköze. A Kormány 2014-ben 184 milliárd Ft-ot fordít közmunka-programokra.

 

A szegénység elleni küzdelem másik – nem ideiglenes, hanem állandó és tartós – eszköze lehet egy olyan erőforrás, melynek használatát a sikeres nemzetközi gyakorlat alapján szakmai meggyőződésből javasoljuk a Kormánynak. A 2014-től kezdődő kormányzati ciklusban az intenzív munkahely-teremtés egyik eszközeként az európai gyakorlatban széles körben alkalmazott szövetkezeti formák új, Magyarországra „hangolt" működési modelljét javasoljuk alkalmazásra. A szövetkezetek a kiemelkedő és komplex, nemzetközi viszonylatban széles körben tapasztalt és elismert előnyeik alapján alkalmasak és érdemesek is arra, hogy a magyar piac- és szociális gazdaság fejlesztésében az eddigieknél meghatározóbb szervezeti keretté, a felzárkóztatás kiemelt eszközévé váljanak.

 

A szövetkezetek az európai jogrendszerekben elismert, a tagállamok gyakorlatában eredményesen működő olyan, az önsegély elve alapján létrehozott különleges társas vállalkozások, amelyek más piaci szereplőkhöz képest sajátosságokat mutatnak célkitűzéseikben, jellemvonásaikban, értékeikben. A szövetkezeti szervezeti modell tagállami működéséből komplex előnyök származnak. Ezek az előnyök azon túl, hogy gazdasági természetűek, társadalmi és szociális vonatkozásúak, valamint politikai jellegű előnyök is egyben. A szövetkezet ötvözi a gazdasági- és szociálpolitikai célkitűzéseket.

 

A szövetkezet komplex gazdasági előnye a „tagok gazdasági részvétele" nemzetközi szövetkezeti alapelven nyugszik, amely a jövedelem visszatérítés rendszerén keresztül a szövetkezeti tag vagyoni előmenetelét elsősorban és alapvetően az aktív személyes közreműködéséhez köti. Álláspontunk szerint a szövetkezet, mint új erőforrás egyszerre alkalmas a munka alapú gazdaság fejlesztésére, az elszegényedés megállítására, az értékteremtő, önellátásra és öngondoskodásra szocializáló munkavégzésre széles társadalmi rétegek, így a jelenlegi közmunkaprogramban részt vevők számára is. A szervezeti forma ezen előnyeire alapozva az európai gazdaságok, és az Európán kívüli térségek is erős, kiemelkedő gazdasági eredményeket felmutató, nagy piaci részesedéssel rendelkező szövetkezeti rendszereket működtetnek, amelyeknek társadalmi hasznossága, illetve közösségfejlesztési szerepvállalása is különösen értékes.

 

A szövetkezeti forma kifejezett előnye, hogy alkalmas szerteágazó tevékenység folytatására, mégpedig úgy, hogy az általános formára építve, ahhoz képest egyes speciális működési jellegzetességek mentén szövetkezeti típusok szerveződnek. Ilyen szövetkezeti típusok különösen: az agrárszövetkezetek, fogyasztási és kereskedelmi szövetkezetek, lakásszövetkezetek, ipari szövetkezetek, hitel- és takarékszövetkezetek, szociális szövetkezetek, foglalkoztatási szövetkezetek, iskolaszövetkezetek, egészségügyi szövetkezetek.

 

A szövetkezetek társadalmi-politikai természetű előnye, hogy a tagok önfoglalkoztatására épít, ezért mint a foglalkoztatáspolitika hatékony eszköze, képes a kedvezőtlen körülmények ellenére is, illetve azokhoz alkalmazkodva a munkanélküliség csökkentésére, továbbá minőségi munkahelyek teremtésére, a munkaerőpiac kiegyensúlyozására. A szövetkezetek biztosítják a hátrányos helyzetű, a fogyatékkal élő, a szociálisan kirekesztett csoportok közösségbe történő integrációjának lehetőségét, a leszakadt térségek fejlesztését és nem utolsó sorban az erős helyi közösségek megteremtésével a vidéki népesség elvándorlási arányának mérséklését, a demográfiai mutatók kedvező alakulását.

 

A szövetkezetek további értékes, nemzetközi viszonylatban számításba vett, kifejezetten aktuális előnye az is, hogy a szövetkezetek a szegénység elleni küzdelem alapvető szervezeti keretét képezik, a felzárkóztatási stratégiák legmeghatározóbb tényezőiként a társadalmi szolidaritást érvényre juttatva.

 

A jelenlegi gazdasági és társadalmi tendenciákra, valamint a szövetkezetek működésének európai/nemzetközi hagyományaira, aktuális eredményeire figyelemmel indokolt a hazai szövetkezeti jog általános továbbfejlesztése, valamint a szövetkezetek működésével kapcsolatosan egy új, speciális modellszerű szabályozás bevezetése. A modellszerű speciális szabályozás egymással összefüggő, háromszintű szabályozási területre építhető.

 

A modell első szintjén a Magyar Államot képviselő Részvénytársaság jelenne meg, a modell második szintjét a másodlagos szövetkezetek alkotják, a modell harmadik szintjén pedig a speciális szabályok megalkotását igénylő szociális és foglalkoztatási szövetkezetek állnak.

 

Az első szinten a Magyar Államot képviselő Részvénytársaság a közérdekre figyelemmel, a kormányzati koncepciónak megfelelően gazdaság- és szociálpolitikai, valamint foglalkoztatás- és felzárkóztatás politikai természetű feladatok megoldása érdekében, a vonatkozó magyar törvényi és közösségi jogi előírások betartása mellett vagyoni eszközöket, a koncentrált munkaerő-szervezéshez kapcsolódó megoldásokat biztosít a modell második szintjén szabályozott másodlagos szövetkezetek számára. A foglalkoztatási szövetkezetek esetében a Részvénytársaságnak lehetősége nyílna érvényre juttatni a 2012/21/EU Bizottsági Határozatban foglaltakat, a védett piac kialakítása érdekében, a Határozatban foglaltak maradéktalan betartása mellett.

 

A modell második szintjén, a másodlagos szövetkezetek körében koncentrálódik a gazdálkodás és a munkaszervezés rendjének irányítása, az adminisztratív természetű feltételek biztosítása. Ezekre a másodlagos szövetkezetekre az általánoshoz képest speciális szabályok kell, hogy irányadók legyenek. Összefoglalva a javaslatainkat, a másodlagos szövetkezet szintjén az általános szövetkezeti szabályozáshoz képest speciális szabályok megalkotása szükséges a szövetkezeti definíciókra, továbbá az alapítók meghatározására, és nem utolsó sorban a vagyonjog területére (speciális jogi természetű részjegy szabályának megalkotásánál, valamint a nyereség felosztásánál), valamint az állami részvételre figyelemmel a szavazati jog előírásaira is.

 

A modell harmadik szintjén a szociális és foglalkoztatási szövetkezetek működnek, ahol konkrétan nevesítve, az eredményes működés érdekében lehetőséget kell biztosítani speciális szabályok megalkotására, a települési önkormányzatok és a karitatív szervezetek szövetkezeti tagi részvételével az önfoglalkoztatásra.

 

A javasolt szövetkezeti integrációs modell a gazdaság-szervező és munkahely-teremtő hatásán túl a munkaalapú társadalom létrehozásában is új utat jelöl ki, ami aktív eszközzé teszi a Kormány kezében a társadalom szervezési feladatok teljesítésében.

 

A nemzetközi gyakorlatban hatékony, komoly eredményeket felmutató erőforrásnak bizonyuló szövetkezeti forma széleskörű felhasználása, valamint az integrációs modell bevezetése jelentős eredmények elérésére biztosít lehetőséget a magyar gazdaság és társadalom fejlődése szempontjából meghatározó területeken, így különösen:

 

  • az agrárium, az élelmiszeripar versenyképes megszervezésében;
  • a hatékony, a vidéki népességet helyben megtartó, életminőségét ténylegesen javító vidékfejlesztési stratégiákban;
  • a közép és kisvállalkozások megerősítésében általában véve;
  • a szegénység megszüntetésében, a munkahelyteremtésben;
  • az Európai Unió támogatásainak megfelelő igénybevételénél;
  • a gazdaság meghatározó szektorai együttműködésének fejlesztésében;
  • a fenntartható agrár-környezetvédelem, táj-, természetvédelem megvalósításában;
  • továbbá a társadalmi szolidaritáson alapuló, oktatás-képzési-átképzési feladatok teljesítésében;
  • a szociális integráció biztosításában.

Patay Vilmos

az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük