Gravitáció és vízGravitáció és vízMivel az idõ múlását semmilyen rendezvény sem képes befolyásolni, elérkeztünk hát a Sziget hetedik, utolsó napjához. Természetesen az utolsó nap programokat számítva nem az a lehangoló búcsúest amivel esetleg könnyebbé teszik a távozásra való felkészülést. Á, dehogy. Idén különösen sûrû volt az utolsó nap kínálata kihagyhatatlan programokból.

 

 

Gravitáció és vízGravitáció és vízMivel az idõ múlását semmilyen rendezvény sem képes befolyásolni, elérkeztünk hát a Sziget hetedik, utolsó napjához. Természetesen az utolsó nap programokat számítva nem az a lehangoló búcsúest amivel esetleg könnyebbé teszik a távozásra való felkészülést. Á, dehogy. Idén különösen sûrû volt az utolsó nap kínálata kihagyhatatlan programokból.

 

Nem is nagyon tudtunk válogatni. A Nagyszínpadon az amerikai együttesek napja volt, az Eagles of Death Metal nyitott, nevük ellenére tradicionális rockzenében utaznak. Utánuk a visszatérõ vendég Juliette and the Licks,  a világhírû színésznõ Juliette Lewis együttese és a sort a The Killers zárta.

Live art, love lifeLive art, love lifeEközben a rockzene sátrában a Sex Action kezdett, a motoros rock hazai megalapítói, akik körülbelül 2 évvel ezelõtti újraalakulásuk óta megint töretlen sikert arattak. Szigorúan a nosztalgia jegyében, aminek ellentmond az azóta megjelent új dalok száma. Potom 20 perc késéssel kerültek elõ. Utánuk a glam-rock finn õsei, a Hanoi Rocks következett. Az 1980-ban alakult csapat zenéje állítólag rengeteg, azóta világsztárrá lett zenekar munkásságára hatott, köztük a Guns'N'Roses-re is természetesen. Ennek ellenére õk inkább Japánban és a Skandináv országokban népszerûek. A nap nagy durranása metal fronton pedig a svéd Hammerfall volt. Annak ellenére, hogy az együttes 1993 óta zúz a power metal színtéren, legtöbben körülbelül úgy emlékszünk rájuk, mint az a zenekar, aki mindig a Stratovarius elõtt játszik. A Színház-sátor környékén pedig már gyûlt a tömeg a Méhek fellépése miatt. Mi azonban egyiket sem tudtuk végignézni. Egyrészt mert elhatároztuk, hogy megnézzük maradt-e még valami spiritusz a szigetelõkben a véghajrára, másrészt pedig nem akartunk lemaradni a Leningrad-ról a Fesztivál másik végén.

Katapult 01Katapult 01Utunk során az Octopus összmûvészeti helyszínen nagy érdeklõdés közepette megnéztük a MOME – a Moholy Nagy Mûvészeti Egyetem hallgatóinak ?Gravitáció és víz" nevû láncreakció installációját. Ez egy folyamatosan mûködõ interaktív vízimobil, mely az egyetem hallgatóinak tervei alapján készült el. Mûködésének alapja a láncreakció, a lejtés, a víz energiája és a gravitáció – áll a bemutató szövegében. Emiatt a víz több pályán fut végig a szoborcsoporton, de ennek beindításához a látogatók közremûködése szükséges. Utóbbi nem maradt el, ottlétünkkor az egyik ?zuhanykar"-t éppen kiszakította valaki a helyérõl önfeledt szórakozása közben. Sokak próbálkoztak az esõ irányításával éppúgy, mint a szomszédos területen a ?live art, love life" nevû osztrák kezdeményezés keretében hatalmas vásznakra festhettek az erre vállalkozók, de volt alkalom a fafaragás és a gipszöntés kipróbálására is.

Katapult 02.Katapult 02.Innen távolabb, a Világzenei színpad környékén egy igazi extrém-sport csemegére bukkantunk. A neve katapult. Annyiban különbözik eddig megszokott társaitól, hogy ezt két darab párhuzamosan álló, körülbelül 40 méteres daru tartotta, feszítette. Nagyjából úgy festett, mintha egy régebbi trolibusz duplaülését alakította volna valaki humoros kedvének pilóta-kiképzõ alkalmatossággá. Szóval volt egy dupla ülés tele biztonsági övekkel, szíjakkal, az alpinisták beülõinek mintájára. Aztán ott volt a repülõgép-szimulátorok ráhajtható biztonsági fémkarjai. Aztán pedig papucsokat le vagy sportcipõket szorosan bekötni és ugorhat az adrenalin az egekbe. Az ülés pedig percekig pörög-forog a daruk és a rugalmas kötelek szabta pályán. Látni is elég hatásos, csak elképzelni lehet, milyen lehet eredetiben. Érzékeltetõül, az odalent álló ismerõsök és nézelõdõk jajszavától volt hangos a terület, amikor éppen hirtelen fejjel lefele kezdett zuhanni az alkalmatosság. Összesen 6 gyomrát fogó szemlélõdõt láttunk 5 percet leforgása alatt.

 

Leningrad 01.Leningrad 01. Leningrad 02.Leningrad 02.
Leningrad 03.Leningrad 03. Leningrad 04.Leningrad 04.
Leningrad 05.Leningrad 05. Leningrad 06.Leningrad 06.
Leningrad 07.Leningrad 07. Leningrad08Leningrad 08.

Mentünk is tovább, hogy le ne maradjunk a Leningrad nevû orosz formáció mûsoráról. Az élmény aztán nem váratott magára túl sokat. A Fesztiválon tavaly nagy sikerrel fellépett együttes tagjai egy mobiltelefon csengõhang-témájára vonultak a színpadra. Szergej Snurov és 13 fõt számláló banda a kilencvenes évek végén tûntek fel Szentpétervár klubjaiban. Zenéjük valahol az orosz népzene, a ska, a punk és a táncdalok alkotta metszetben helyezhetõ el. Ha egyáltalán érdemes elhelyezni. Egy valami biztos, ha tudtuk volna, hogy az egykori Szovjetunió tagállamai ennyire frenetikus zenekarokat exportálnak majd, nyilván jobban odafigyelünk oroszórán. A Leningrad ugyanis kizárólag orosz nyelven énekel és kommunikál a közönséggel. Az egyébként is leírhatatlan élményt nyilván a szövegek teszik teljessé. Azok a szövegek például, amiért Moszkva polgármestere kitiltotta õket évekre a városból. Az együttes nyelvezete egyébként a mat, ami egyenlõ az orosz szlenggel, zaftos káromkodásokkal tarkítva. A színpadon pedig iszik, cigarettázik, ugrál, õrjöng és énekel a szedett-vedett banda teljes erõvel – a közönség legnagyobb örömére. Elõtte pedig együtt táncolnak a Dynamo Kiev és a Spartak Moszkva szurkolói (legalábbis pólóik szerint), legalább 6 FÁK tagköztársaság zászlóit számoltuk meg a színpad elõtt. Teli torokból ordították a dalokat és táncoltak, ugráltak, táncoltak, ugráltak a végtelenségig. A terület megtelt, szinte mozdulni se lehetett és az egész folyamatos mozgásban volt. Ez a csapat ha úgy adódik a teljes Sziget közönséget is megtáncoltatta volna, akkor jókedv és energia dõlt ránk a színpadról. Amikor megjelentek az ember szája már fülig ért, aztán mikor játszani kezdtek, már ugrált is. Nem volt mit tenni, ellenállni értelmetlen. Ha odafigyelünk anno az iskolában, akkor nyilván még hangosan vihogunk is, mint tették azt anyanyelvû rajongóik. De még enélkül is teljes volt az élmény. Nincs jobb bizonyíték, mint az, hogy mire az ember eszébe jutott, hogy megnézze milyen program is legyen a következõ, addigra levonultak a zenészek jóval a ráadás után. Elhallgattuk volna egy darabig még.

Varttina 01.Varttina 01.Apropó következõ program, mi nem tágítottunk a színpad elõl, mert kollegám ragaszkodott ahhoz, hogy a Värttinä-t látni kell és punktum. Legfeljebb ha nagyon muszáj, a felében tovább mehetünk. A Värttinä egy finn hagyományõrzõ ifjúsági csoportként alakult 1983-ban a kelet-finnországi Rääkkylä faluban. Mikor tagjai felnõttek, Helsinkiben ugyanezen a néven alakították újjá a zenekart, három énekesnõvel és egy 5 fõs kísérõzenekarral. A tradicionális finn népzenén és dalokon alapuló mûsorukkal azóta járják a világot. Susan Aho, Mari Kaasinen és Johanna Virtanen, a három énekesnõ úgy tölti be a színpadot élettel, hogy néha csak akkor tûnik fel, hogy a zenekar levonult mögülük, amikor épp visszatérnek. Ez nem azt jelenti, hogy a zenészek jelentéktelenek lettek volna mögöttük. Dehogyis, amikor épp az volt a cél, hogy rájuk összpontosuljon a figyelem, akkor hol táncolva, hogy lélegzetvisszafojtva csodáltuk elõadásukat. Az együttes tagjai egyébként külön-külön is ismert etno és jazz zenészek hazájukban. Mindannyian a Sibelius Zeneakadémia végzett népzene-tagozatos mûvészei. Tagjaik közül többen komolyzenét vagy népzenét tanítanak, de van aki ?mellékesen" a finn Nemzeti Színház zenekarában is játszik. Megvallva õszintén, soha nem gondoltam volna, hogy tisztán népzenei produkció ilyen elementáris erõvel legyen képes hatni. Lekötve minden figyelmet és bevonva a közönséget is a ?játékba". Mûsoruk során megtudhattuk, hogy a jóképû férfiak többnyire buták Finnországban is, megtanultunk mosni a jeges a patakban és kirándultunk egyet a hosszú, sötét finn télben. A maradék idõben meg táncoltunk és nem gyõztük követni a színpadon zajló eseményeket, hogy le ne maradjunk egyetlen részletrõl sem.

Varttina 02.Varttina 02.Mivel a Leningrad elõtti szünetben a közönség között pár fiatal rögtönzött, de nagysikerû mûsora közben kijelentette, hogy õk fognak játszani a Roma Sátorban a 23:00 órai fõprodukció után, elhatároztuk, hogy megnézzük õket. De a meghirdetett idõpontban még nyoma sem volt a szerbiai Gucában rendezett rézfúvós fesztivál kedvenceinek Ekrem Sajdic és a Gypsy Groovz-nak. Javában zajlott még az elõzõ fellépés nagyjából tripla teltház elõtt. A sátor területének nagyjából kétszeresét foglalta el a közönség az úton és a környéken. Így továbbálltunk, hogy megnézzük végre a Flash-t, emberi idõben. Magyarország egyik fõ polgárpukkasztó mûvészeinek ugyanis rendre a hajnali három körüli sáv maradt évek óta, próbára téve a rajongók állóképességét és elzárva õket a rajongótábor bõvítésétõl. Tegnap aztán jó félsátornyi közönség borzadhatott az igencsak szókimondó szövegeken. A hatalmas tömeg és a hetednapi kimerültség okán már nem maradt erõ, hogy visszagyalogoljunk megnézni a srácokat és megtudni kik is õk valójában.

Varttina 03.Varttina 03.Így fejeztük be egyhetes Szigeti ámokfutásunkat kedden. A mi kis szubjektív mérlegünk, a legjobb hangosítás és világítás a Világzenei helyszíné, a legjobb és leghitelesebb koncertek holtversenyben, Soulfly, Leningrad, Värttinä. A leghitelesebb kategóriában hozzájön a Napalm Death, a Madness és Manu Chao, mint a rocktörténet fontos mérföldkövei. Citrom-díjat méltányosságból nem adunk, azért ötleteink volnának. A legnormálisabb biztonságiak szintén megosztva a Hammerworld és a Világzenei színpad közremûködõi közt voltak. Káoszdíjas a Nagyszínpad fotózási rendje, részben azért, mert a kollegák érdeklõdési területei nemes egyszerûséggel harcképtelenné tették az online regisztrációt. A legnagyobb létszámban a külföldiek közül a francia szigetelõk képviseltették magukat, a hazai együttesek pártolásában a németek vezetnek, mûfaji különbségtétel nélkül látogatták hazájuk zenekarainak koncertjeit, majdnem teljes létszámban. A legkeményebben és legjobb hangulatban bulizó közönség pedig az orosz illetve a FÁK tagköztársaságaié.

 

Varttina 04.Varttina 04. Varttina 05.Varttina 05.
Varttina 07.Varttina 07. Varttina 08.Varttina 08.
Varttina 09.Varttina 09. Varttina 10.Varttina 10.
Varttina 11.Varttina 11. Varttina 12.Varttina 12.
Varttina 13.Varttina 13.

Sziget(i) tudósításainkat újra elolvashatják hasonló címû rovatunkban, gyûjteményes alkalmi kiadásban báránybõrbe kötve:

SZIGET

Az eddigi adatok szerint a mostoha idõjárás miatt a Sziget veszteséggel zárt. Így is nagyjából 371 ezer látogató fordult meg a rendezvényeken a 7 nap alatt. Megdöntötték a csókolózó párok hivatalos rekordját vasárnap a Nagyszínpad elõtt és a folyamatos zenélési rekordot is megkísérelték beállítani, utóbbi eredményére még pár napot várni kell. Mint mindig, most is reméljük, hogy sikerült a Kedves Olvasóknak átadni valamit abból a hangulatból és az élményekbõl, amelyeket megtapasztaltunk a Sziget ideje alatt. A szervezõk azt ígérik, hogy lesz jövõre is, tehát köszönjük a figyelmüket és reméljük jövõre újra, ugyanitt találkozunk.

Verner Adrienn – Szvitek Péter

Fotók: Szvitek Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük