Április 25-én a kora reggeli órákban a Solymári Nemzetközi Katonai temetőben megemlékeztek az ANZAC napról. Az ANZAC Day az ausztrál és új-zélandi csapatok 1915-ös gallipoli partraszállásának és az ausztrál és új-zélandi haderők összes halottjának állít emléket. Az I. világháborúban harcoló ausztrál és új-zélandi katonák hadteste az Australian and New Zeeland Army Corp röviden ANZAC ezen a napon szállt partra a törökországi Gallipoli partjainál.

 

Április 25-én a kora reggeli órákban a Solymári Nemzetközi Katonai temetőben megemlékeztek az ANZAC napról. Az ANZAC Day az ausztrál és új-zélandi csapatok 1915-ös gallipoli partraszállásának és az ausztrál és új-zélandi haderők összes halottjának állít emléket. Az I. világháborúban harcoló ausztrál és új-zélandi katonák hadteste az Australian and New Zeeland Army Corp röviden ANZAC ezen a napon szállt partra a törökországi Gallipoli partjainál.

1915 elején merült fel Sir Winston Churchill az Admiralitás első lordjának javaslatára, hogy az antant foglalja el a Dardanellákat. Az ostrom 1915. februárjában kezdődött a Gallipoli-félszigetnél, április 25-én szálltak partra és 1916. januárjában fejeződött be sikertelenül a hadművelet, mivel az antant egyszerűen kivonta csapatait, a védekező török hadsereg sikerrel védte meg a Dardanellák tengerszorost. Gallipoli tulajdonképpen egy sikertelen akcióként vonult be az első világháború történetébe, viszont „ez volt az ausztrálok és az új-zélandiak önálló haderejének első bevetése, ahol ugyan veszítettek, de helytálltak és ez magyarázza a megemlékezést."

A solymári katonai temető betonkerítéssel körbevett területe – középpontjában egy magas kőkereszttel – a magyar kormány ajándéka a Brit Birodalom Háborús Sírok Bizottsága részére. A temetőben az angolok mellett ausztrál, kanadai, úl-zélandi, dél-afrikai és indiai katonák sírhelyei találhatók.

 

A megemlékezésen az Ausztrál és Török nagykövet – ima, harsonák megszólalása és két perc csend után – több diplomáciai képviselet jelenlétében helyezte el az emlékezés koszorúit.

Kép és szöveg: Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük