Mégsem mindegyikőjük cipője illik rá ugyanarra a kaptafára

Vajon miként gondolkodnak a fiatalok a férfi-női szerepekről, a munka és magánélet egyensúlyának kivitelezhetőségéről? Alátámasztják-e saját korábbi tapasztalataik nézeteiket? E kérdéseket járta körbe az Ipsos országos reprezentatív kutatása, amely során 550 15-25 éves fiatalt kérdeztek meg.

Bár társadalmunkban örök népszerűségnek örvend az a felfogás, hogy a mindenkori fiatalok sokkal szabadosabb erkölcsöket követnek, mint felmenőik, úgy tűnik, mégsem mindegyikőjük cipője illik rá ugyanarra a kaptafára. A kutatás tanulsága szerint a 15-25 évesek három jól elkülöníthető csoportba sorolhatók vélekedéseik alapján.

Az egyenlőségre törekvők (32%)

A fiatalok egyharmada úgy gondolja, a családi élet és a munkavállalás összeegyeztethető, ha nem feltétlenül ragaszkodnak a tradicionális férfi-női szerepekhez. 37%-uk határozottan elutasító azzal a nézettel szemben, hogy a férfi feladata a pénzkeresés, a nőé pedig a háztartás és a család ellátása. 82%-uk szerint az a helyes, ha a férfi és a nő is hozzájárul a háztartás jövedelméhez. Ők vallják legnagyobb arányban (69%), hogy egy édesanya munkavállalása nem befolyásolja a családi élet kiegyensúlyozottságát, sőt 63%-uk nem helyesli, ha egy nő anyává válása a szakmai sikerekről való lemondással párosul. Mindemellett nem mondhatjuk, hogy karrierista fiatalokról beszélnénk, mivel többségük elutasító azzal szemben, ha valaki fontosabbnak tartja szakmai sikereit a családi életénél – legyen szó akár férfiról, akár nőről – olyannyira, hogy 30%-uk azt sem helyesli, ha a férfi a család anyagi biztonsága érdekében helyezi munkáját magánélete elé. Kortársaiknál elfogadóbbak azzal szemben, ha egy férfi megy GYES-re, míg a nő dolgozik. Olybá tűnik, hogy e csoport szerint az az ideális, ha a férfi és a nő egyenlő arányban veszi ki a részét a feladatokból, miközben mindkét fél hozzá is járul a családi kasszához. A csoport többsége az átlagosnál magasabb jövedelmű családban él, körükben felülreprezentáltak a gimnáziumi vagy szakközépiskolai végzettséggel rendelkezők. Ebben a csoportban a legmagasabb azon fiatalok aránya, akiket egyedülálló szülők nevelnek.

A konzervatívabbak (44%)

A 15-25 évesek közel fele konzervatívabb nézeteket vall e témában. Körükben csupán 28% azok aránya, akik bizton állítják: az anyaság és a munkavállalás összeegyeztethető. 45%-uk szerint a gyermek kifejezetten megsínyli, ha annak 6 éves kora előtt dolgozik az édesanyja. 60%-uk egyetért a hagyományos szerepmegosztással, miszerint a férfi a pénzkereső, a nő a családi tűzhely őrzője. 62%-uk szerint a férfi feladata, hogy családja számára megteremtse az anyagi biztonságot. 58%-uk szerint egyenesen helytelen, ha a szerepek felcserélődnek, s a férfi vállalja a kisgyermek gondozását, míg a nő állást vállal. A szakmai sikerek előtérbe helyezése véleményük szerint a férfiaktól elfogadhatóbb, mint a nőktől. 42%-uk szerint fontos, hogy egy férfi haladjon előre a szakmájában, még akkor is, ha ez a családi életét zavarja, ugyanez a hozzáállás a nők részéről csak 30%-uk szerint helyes. Tízből négyen helyeslik, ha egy nő gyermeke megszületése után kizárólag a családjának szenteli magát, sőt 53%-uk szerint a háziasszonyi teendők ellátása éppen olyan önmegvalósítás lehet egy nő számára, mint a kereső munka. Vélhetően ennek a családcentrikus szemléletmódnak köszönhető, hogy az élettársi vagy házastársi kapcsolatban élő 15-25 éves fiatalok 65%-a e csoportba tartozik. A konzervatív nézeteket vallók jellemzően az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű családok tagjai, szakmunkás és szakközépiskolai végzettségűek, valamint nagycsaládban élők.

A bizonytalanok (25%)

E csoport tagjai bár több tekintetben konzervatív nézeteket vallanak, a különböző élethelyzetek megítélésekor elbizonytalanodnak, és többségük tartózkodó álláspontra helyezkedik. Leginkább azzal értenek egyet, hogy hatéves koráig az édesanyának elsősorban a gyermekei mellett a helye (38%), s hogy a hagyományos szerepmegosztás a helyes (40%). Ugyancsak 40%-uk helyteleníti az apák GYES vállalását, 46%-uk szerint ugyanis a férfi feladata az anyagi biztonság megteremtése családja számára. A karrier és a magánélet összeegyeztetése kapcsán azonban a csoport többsége nem tud dűlőre jutni. A csoportban felülreprezentáltak a szakmunkás végzettségűek, az alacsonyabb jövedelmű családokban élők, valamint családjaikban a másik két csoportnál gyakrabban fordul elő, hogy a főkereső az édesanya. A csoportok között nem volt jelentős különbség a tekintetben, hogy saját családjukban kik végzik a házimunkákat. Legalább tízből nyolc fiatal állította, hogy a mosást, teregetést, főzést, vasalást és a mosogatást általában vagy mindig a nők végzik a családban. A férfiak jobban besegítenek a takarításba, a bevásárlásba, a szemét kivitelbe és a betegápolásba, ám ez csupán odáig terjed, hogy e feladatokat a férfiak és a nők egyformán végzik a családon belül. A kutatás tanulságai alapján a férfiak számára dedikált feladatkör a ház körüli munkák elvégzése, melyet tízből nyolc fiatal családjában a férfitagok végeznek. Bár a három csoport láthatóan eltérő nézeteket vall a különböző férfi és női szerepekről, a fiatalok 55%-a inkább egyetért abban, hogy a férfiaknak nagyobb részt kellene vállalnia a gyermekek ellátásából és a házimunkából.

A kutatás során azonban nem csak a szerepek megítéléséről kérdezték a fiatalokat, hanem saját tapasztalataikról is. A 15-25 évesekhez az érintett témakörök közül a legközelebb talán az ismerkedés, randevúzás állt. A konzervatívabb csoport tartott ki leginkább nézetei mellett. Szerintük a kezdeményezés a férfi dolga (64%-uk értett egyet az állítással), s a férfinak legalább fel kell ajánlania, hogy meghívja a nőt a randevún (83%). Ugyanakkor 76%-uk szerint a második találkozást már a lány is kezdeményezheti. Az egyenlőségre törekvők már nem minden tekintetben bizonyultak ennyire következetesnek. 74%-uk egyetértett abban, hogy manapság már teljesen elfogadott, ha a nő kezdeményezi a találkát, sőt 25%-uk határozottan elutasította, hogy a kezdeményezés mindig a férfi dolga lenne. Ugyanakkor 57%-uk elvárja, hogy a férfi felajánlja, hogy fizeti a randevú költségeit. A bizonytalan csoport e szempontból sem hazudtolta meg önmagát. Bár minden negyedik bizonytalan fiatal gondolja úgy, hogy a kezdeményezés a férfi dolga, s idegenkedik attól, hogy a nők kezdeményezzék a randevút, a számla rendezéséről és a helyszín kiválasztásáról nem tudták eldönteni, melyik fél feladata kellene, hogy legyen. Valószínűleg bizonytalanságuknak köszönhető, hogy e csoportban a legnagyobb azok aránya, akik még sosem randevúztak (19%). Érdekesen árnyalja a képet, hogy mindhárom csoport esetében, korábbi tapasztalataik szerint inkább a férfi kezdeményezte a randevút (az összes fiatal 72%-ánál), inkább a férfi választotta a randevú helyszínét (54%), és inkább a férfi állta a költségeket (63%).

Az F&F kutatássorozatról

Az Ipsos F&F kutatássorozata negyedévente közöl friss adatokat a fiatal felnőttek márkafogyasztási szokásairól, illetve tematikusan bemutatja ennek a fogyasztói csoportnak a viselkedését.