products_main696.jpg Nem a Föld legmagasabb hegycsúcsáról van szó, hanem az azonos nevű töltőtollról. Ugorjunk vissza az időben. 1940-et írunk. A töltőtoll drága jószág volt akkoriban, egy aranyhegyű Mont Blanc valóságos státusz szimbólumnak számított, ha ismertük volna akkor ezt a kifejezést. Régebben a töltőtollakat úgy töltötték fel, hogy egy nagy tartályból merítették a tintát, és szemcseppentő-szerű eszközzel juttatták a toll tartályába. Nagyon lassú és maszatos módszer volt, emellett a tollak gyakran szivárogtak „pacát” hagyva a papíron. 

   Európában a patinás német Pelikan cég 1929-ben dobta piacra saját gyártmányú töltőtollát, a magyar Kovács Tódor parafa dugattyús töltőjét használva. Ez a toll nem szivárgott, nem csepegett és mindenki saját maga tölthette fel egy tintásüvegből.

   Budapest belvárosában, a Garibaldi utcában volt egy kis üzlet. Tulajdonosa Nagy László, ügyes kezű, jó üzleti érzékkel bíró aranyműves és vésnök. De foglalkozott töltőtoll és öngyújtó javítással is. Egyszer csak korszakalkotó ötlete támadt. Rendelt egy külföldi cégtől néhány száz darab olcsó töltőtollat, fekete színben. Rávéste aranyozott betűkkel, hogy Mont Everest. Mivel a Mont Blanc toll már közismert márkanév volt, sokak fejében összemosódott a két név. Hurrá! Olcsón jutottam egy világmárkás töltőtollhoz.

   A kis üzlet kirakatába kitette a tollakat, kívánságra még a vevő nevét is belevéste, ugyancsak arany betűkkel. De a vevők fogyatkoztak. Ekkor toldotta meg ténykedését még egy korszakalkotó ötlettel. Ügynökök útján, részletre kezdte a tollat árusítani. Ez nem volt akkoriban szokatlan, könyv- nyakkendő-, és cipőügynökök járták az országot bőröndjeikkel á la Willy Loman.

   Alkalmazott néhány, harminc év körüli, szimpatikus kinézetű hölgyet és urat. Akik felkeresték Budapest hivatalvezetőit, nagyobb üzletek tulajdonosait és engedélyt kértek a töltőtoll részletre való árusítására munkatársaik, alkalmazottaik között. Rendszerint meg is kapták az engedélyt, kisebb ajándékokat is elfogadtak.

   Elindultak az ügynökök, mutatták a választékot a potenciális vevőknek, hat havi részletre. De nehogy azt higgyük, hogy írásbeli szerződést kötöttek. Nem. Egy füzetbe beírta az ügynök vevője nevét, lakcímét és a havi részlet összegét. Fizetésnapkor megjelent, beszedte a pénzt. Nagy László jómódú ember lett.

   A háború után motorkerékpárján utazva a Nádor utcában egy szabálytalanul közlekedő teherautó elütötte. Egyik lábát amputálni kellett. Feleségével és gyermekével Brazíliába mentek úgynevezett kivándorló útlevéllel. A portugál nyelv elsajátítása és néhány év beilleszkedés után Rio de Janeiróban a Copacabanán nyitott egy kis üzletet, ahol saját készítésű bizsujait árulta és lassan ott is jómódú ember lett.

   Nekem is volt egy Mont Everestem, tíz évig kiválóan működött és én is kiválóan éreztem magam abban a hitben, hogy egy világmárkás töltőtollal írhatok.

 

 

Láng Róbert

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük