Véget ért a huszadik Rakkautta & Anarkiaa (R&A, Szerelem és Anarchia, HIFF) filmfesztivál Helsinkiben. Finnország talán egyik legnagyobb nemzetközi filmfesztiválja 1988 óta csöpögteti a világ alternatívabb filmtermését a finn fõváros mozi-sivatagába. 1988-ban egy Lina Wertmüller filmjeit bemutató filmhéttel indult a sorozat, ami a legelsõ filmbemutatójáról (D'amore e d'anarchia, 1973) örökölte a nevét.

 

Véget ért a huszadik Rakkautta & Anarkiaa (R&A, Szerelem és Anarchia, HIFF) filmfesztivál Helsinkiben. Finnország talán egyik legnagyobb nemzetközi filmfesztiválja 1988 óta csöpögteti a világ alternatívabb filmtermését a finn fõváros mozi-sivatagába. 1988-ban egy Lina Wertmüller filmjeit bemutató filmhéttel indult a sorozat, ami a legelsõ filmbemutatójáról (D'amore e d'anarchia, 1973) örökölte a nevét.

Tavaly igencsak átalakult Helsinki mozi-struktúrája: a néhány megmaradt említésre méltó játszóhely mind egy kézbe (Finnkino) került, és ez a kvázi-monopólium rányomja bélyegét az itt elõforduló filmek választékára. 1960-ban még 49 mozi mûködött Helsinkiben, ez mára nagyjából 10-re fogyatkozott (és ezek nem mindegyike játszik folyamatosan). Ebbe a közegbe hoz egy kis változatosságot a 11 napos fesztivál, ahol verseny ugyan  nincs, "csupán" 100 film bemutatója. Idén 5 mozi 11 terme vetítette a fesztiválfilmeket. Sõt, néhány vidéki városba is eljut a program krémje a fesztivált követõ héten, amikor a R&A "kirándulni megy". Néhány szót a mozik is megérdemelnek. Az egyik egy pici mûvészmozi (Kino Engel), sokszor ingyenes programokkal, jóformán a Helsinki Városi Múzeum része. A másik egy étterem és szórakozóhely alagsorában van (Andorra). A harmadik – a Maxim -, Finnország legrégebbi mozijának tartja magát, mert azon a helyen 1909 óta mûködik mozi (bár csak 1930 óta mûködik Maxim néven, és az eredeti épületet lebontották, hogy a jelenlegi kéttermes mozi 1974-ben megnyílhasson a helyén). A negyedik, a gálavetítések helyszíne, a BioRex, talán tényleg a legöregebb mûködõ finn mozi, 1936-ban kezdte pályafutását. Ma már a napi vetítésekben nem vesz részt, de jeles alkalmakkor, fesztiválokra ismét feléled. És ezek mellé ötödikként, meglepetésképpen a Finnkino egyik multiplexének három terme társul. Hiába, nehéz a multikat megkerülni…

Az idei százas átíveli a világot: az angol UK Film Council által hozott filmektõl a Belgrádtól Madridig válogatáson át a Közel-Keleten vezet az út a japán/koreai darabokig. Az ázsiai filmek mindig erõsen jelen voltak a Helsinki Film Fesztiválon, de idén még erre is rátettek a szervezõk egy lapáttal: az Anime szerelmesei kaptak egy külön szekciót a programban. Ezek egyike Satoshi Kon Paprika címû rajzfilmje volt. Egy másik japán rajzfilmes, Goro Miyazaki a Tales from Earthsea rendezõje el is jött a fesztiválra.

A nagyfilmek mellett rövidfilm-bemutatókra is jutott idõ. Kenyeres Bálint Before Dawn címû története – mely tavaly többek közt a közép-finnországi tamperei rövidfilm-fesztiválról elhozta a UIP díját – is feltûnt a mûsorban. A vetítés után a rendezõ-forgatókönyvíró személyesen válaszolt a közönség kérdéseire (bár ez alapvetõen egy hálás feladat egy rendezõnek, ez a rövidfilm 2005 óta több, mint száz fesztiválon szerepelt és több tucatnyi díjjat kapott, talán már fárasztó lehet a sok hasonló kérdésekre reagálni). A közönségnek mindenesetre tetszett az egysnittes film, reméljük a rendezõ hamarosan egy nagyfilmmel is bemutatkozik – ami állítólag már látóhatáron van.

Európából az angol (This is UK) és a francia (French Touch Selection) filmeken kívül a dél (From Belgrade to Madrid) és észak (Nordic Ego) is felvonultatta legjobbjait. Ez utóbbi sorozatban kapott helyet az izlandi Ragnar Bragason két fekete-fehér filmje a Börn (Gyerekek) és a Foreldrar (Szülõk). Mindkettõbõl átsüt a reykjaviki reménytelenség. Ahogy egy kedves nézõ fogalmazott: "Jó az ilyen filmeket megnézni, rögtön felderülsz, a te életed nem is olyan szörnyû". Itt északon úgy látszik ezt jól megértik, a Börn el is nyerte a koppenhágai filmfesztivál legjobb filmjének járó Arany Hattyú díját szeptember utolsó napján.

Két szekciót még nem említettem.

A feltörekvõ dél-amerikai filmeknek helyt adó Nuevo Cine Latino fõleg a mai argentin és brazil lét kérdéseit feszegeti. Jorge Durán: Proibido proibir (Tilos tiltani) címû mûve a latin-amerikai lét brutalitását mutatja be, amint néhány egyetemista a viszonylag gondtalan hétköznapok után a nyomornegyed korrupt és mindenható rendõrei elõl kényszerül menekülni. Egyikük (Paulo, a medikus) haldokló páciensének tett ígérete szerint elindulnak a nyomornegyedbe megkeresni a hölgy fiait. Az idõsebbiket azonban pár nappal korábban végezte ki a rendõrség, a fiatalabbikat – aki tanuja volt az esetnek – azóta is keresik. A barátok megpróbálnak segíteni a srácnak megszökni, így õk is a rendõrök célkeresztjébe kerülnek. A nyomornegyedben nincs törvény, nincsenek tanuk, vagy te vagy gyorsabb, vagy a golyó… A folyton beszívott medikus, az elhivatott afrobrazil szociológus és a gyönyörû építészlány szerelmi háromszöge, és ahogy erre rávetül a brazil nyomorvilág.

Diego Lerman: Mientras Tanto (Idõközben) filmjében felszabadultabban tekint a problémákra. Buenos Airesben élnek a szereplõk, a több szálon futó történetek itt-ott összeérnek, akár össze is gabalyodnak (és ebbõl néha komikus szituációk adódnak), majd újra szétválnak és futnak tovább. Problémák vannak, de az élet alapvetõen szép, és a legtöbb esetben van valami (néha elég meglepõ) megoldás is.

 Az utolsó szekció (Riffs and Rhymes) a zenérõl szól. Amerikából Alexandra Lipsitz: Air Guitar Nation vagy Kevin Fitzgerald: Freestyle: The Art of Rhyme dokumentumfilmjei mutatják be a ritmust, az angol Will Jewell: South Coast címû filmje a brightoni hip-hop undergroundba vezeti el a nézõt értõ szemmel és mikrofonnal. A filmfesztivál utolsó napján azonban nagyot szólt az izlandi Heima (Home) – Sigur Rós koncertfilm. Az izlandi Sigur Rós rockbandája évekig járta a világot, míg 2006 nyarán körbezenélték Izland minden sarkát elõre be nem harangozott koncertekkel. Errõl a meglepõ turnéról szól a film. Ám nem ez az igazán érdekes, hanem a filmbemutatóra a rendezõ mellett eljött az egész banda is, és ott helyben a vetítés után lenyomtak egy koncertet. Mozi ilyet szerintem még nem látott.

Az északi mozimaraton következõ állomása az Animatricks fesztivál október 24-28 között. Ez az egyetlen tisztán animációs filmeket bemutató fesztivál Finnországban. A mûsor a helsinki rövidfilmfesztivállal folytatódik november 7-11 között, majd a téli sötétséget töri meg január 23-28 között a hetedik alkalommal megrendezett DocPoint dokumentumfilm-fesztivál.

Csákány Tamás Helsinki

Linkek:

Az R&A filmfesztivál reklámfilmje: http://uk.youtube.com/watch?v=pE3bYymOXvQ

Az R&A filmfesztivál oldalai: http://www.hiff.fi/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük