Magyarországon súlyosbodnak a megélhetési gondok. (Új pontosabban betartott társadalmi szerződés a kormány es a polgárok között…). A megélhetési költségek drasztikus emelkedése, és az alacsonyan tartott bérek, juttatások, segélyek miatt egyre több család és egyedülálló ember léte és egészsége válik veszélyeztetetté.  A szegénység terjedése nem csak az érintettek létét sodorja veszélybe, hanem az egész ország normális fejlődését is hátrányosan befolyásolja – állapítja meg a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal a KSH, az Országos Nyugdíjintézet hivatalos adataira, tudományos felmérésekre, szociológiai kimutatásokra épülő legfrissebb elemzésében, melyet pénteken hoztak nyilvánosságra Budapesten.

 

 Magyarországon súlyosbodnak a megélhetési gondok. (Új pontosabban betartott társadalmi szerződés a kormány es a polgárok között…). A megélhetési költségek drasztikus emelkedése, és az alacsonyan tartott bérek, juttatások, segélyek miatt egyre több család és egyedülálló ember léte és egészsége válik veszélyeztetetté.  A szegénység terjedése nem csak az érintettek létét sodorja veszélybe, hanem az egész ország normális fejlődését is hátrányosan befolyásolja – állapítja meg a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal a KSH, az Országos Nyugdíjintézet hivatalos adataira, tudományos felmérésekre, szociológiai kimutatásokra épülő legfrissebb elemzésében, melyet pénteken hoztak nyilvánosságra Budapesten.

     Három-három és fél millióan élnek a létminimum küszöbén, illetve a létminimum alatt. A létminimum összegét 2006 óta változatlanul 60.128 forintban tartják nyilván. Ebből az összegből nem biztosítható a folyamatos életvitelhez szükséges igen szerény szükségletek kielégítése sem. (Lásd az 1. számú mellékletet!) A két aktív korú személyből és két gyermekből álló, tipikusnak mondható háztartás létminimumértéke havi 174.371 forint, tehát egy főre 43.593 forint jut. Ez a létminimum érték is messze elmarad a táplálkozási, ruházkodási követelmények kielégítésétől, kultúráról nem beszélve.

 Az egytagú nyugdíjas háztartásra számított létminimum összege 54.115 forint, ennyiből több mint 850 ezren élnek. 28.500 forintos nyugdíjminimumban csaknem 280 ezren részesülnek. A szegénység az összes háztartás 28 százalékát érinti, a gyermekes háztartások 41 százalékát, a három vagy több gyermekes családok 60 százalékát. Ez azt jelenti, hogy a hivatalosan megállapított létminimum alatt élnek. A létminimum környékén élők fogyasztásában döntő részt képvisel az élelmiszer és a háztartási energia. Mindkettő ára 2006 óta gyorsabb ütemben növekszik, mint a fogyasztói árindex. Az élelmiszerárak tényleges emelkedését a mezőgazdasági termelői árak 35 százalékos növekedése jelzi a legjobban 2007. januárja és 2008 januárja között. A háztartási energiaforrásokon belül a földgáz ára gyakorlatilag megduplázódott az elmúlt két évben.

    Semmiféle hivatalos adat nem áll rendelkezésre, statisztikai kimutatás nem készült a regisztrációból kikerült munkanélküliek, az alkalmi és/vagy feketemunkából élők, a lumpenek, a koldusok és a hajléktalanok jövedelemforrásáról és annak alakulásáról. Ez a szélsőséges szegénységben élő réteg fiatal pályakezdőkből, a cigánykisebbség általános iskola 8. osztályát sem végzett rétege és azon idősebbek közül kerül ki, akik nem szereztek akkora munkaviszonyt, hogy valamilyen állami támogatásban részesülhessenek. Ilyen mélyszegénységben – napi 500-1000 forintból –  kb. 1,2 millióan tengődnek Magyarországon.

    Az elszegényedési folyamat kísérő jelensége az egészségi állapot idő előtti megromlása és a korai halálozás rendkívül magas aránya. A létminimum alatt és a mélyszegénységben élők körében hatványozottan jelentkeznek a daganatos-, a szív- és érrendszeri, a mozgásszervi és a depressziós megbetegedések, sokkal magasabb az alkoholisták és a dohányzók aránya. A Hungarostudy legfrissebb adatfelvétele arról tanúskodik, hogy a legalacsonyabb jövedelműek közül csaknem kétszer annyian fordultak orvoshoz daganatos betegséggel, mint a magasabb jövedelmi kategóriába tartozók közül. A szívinfarktus aránya több mint a háromszorosa volt a szegények körében, mint a gazdagok között. Mozgásszervi betegség miatt a legalacsonyabb kategóriában 12,4 százalék, a magasabb kategóriákban 8,6 százalék fordult orvoshoz.

     A daganatos, a szív- és érrendszeri, továbbá az immunrendszeri megbetegedések szempontjából a krónikus stressz jelenti a legsúlyosabb veszélyforrást, a krónikus stresszt pedig elsősorban a súlyosbodó megélhetési gondok, a létbizonytalanság, a megalázottság érzése, a lelki traumák idézik elő. Az ilyen egyén teljesen elveszti a talajt a lába alól, alkoholizál, elmagányosodik, elszigetelődik, szorongóvá és depresszióssá válik. Ördögi körbe kerül. A szegény rétegek körében tapasztalható depressziós megbetegedések aránya pontosan a duplája a magasabb kategóriákhoz tartozó depressziósokénak. Ugyanakkor súlyos veszélyeztető tényező, hogy a depresszióban szenvedő szegények közül alig 20 százalékot kezelnek. Ez arra utal, hogy a szegények a kívántnál jóval alacsonyabb arányban fordulnak orvoshoz. Ebből egyes politikai körök azt a következtetést vonták le, hogy nincs szükség olyan intézményekre, mint amilyen az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet és az Addiktológia.

A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal az alábbi következtetéseket vonja le a kialakult helyzetből: 

1.      A társadalom több mint egyharmadát (létminimum alatt és mélyszegénységben élők) sújtó létbizonytalanság miatt hazánkban súlyos testi, szellemi és érzelmi leépülés tapasztalható.

2.      Azok, akik 1995-ben szegények voltak, mára még szegényebbé váltak, romlott az egészségi állapotuk és romlottak életkilátásaik.

3.      Alapvető emberi jogok sérülnek, az egészséges élethez és a biztos megélhetéshez való jog.

4.      A megélhetési gondok súlyosbodását a megélhetési költségek rohamos emelkedése, és az alacsony szinten tartott, csökkenő vásárlóerejű jövedelmek okozzák. (Nemzetközi összehasonlításban is kirívónak számít, hogy miközben hazánk az utolsó helyre szorult az OECD tagállamainak sorában a bérek és a fizetések tekintetében, a bérekre és fizetésekre kivetett 51 százalékos adózással az éllovasok között szerepel a jövedelem elvonása tekintetében.) 

5.      A megélhetési gondok kiéleződése a társadalmi igazságtalanság elmélyülésével párosul: Magyarországon nemzetközi méretekben is kirívóan csökkent a dolgozóknak és a rászorulóknak juttatott hányad a megtermelt hazai értékből (GDP). (Az OECD 30 állama közül nálunk nyílt a legszélesebbre az olló a legjobban és a legszerényebben kereső tíz-tíz százalék között. )

6.      Úgy látjuk, hogy az elszegényedés folyamatát csak az elosztási viszonyoknak a dolgozó és a nélkülöző rétegek javára történő kiigazításával lehet feltartóztatni.  

7.      A létminimumnak meg kell felelnie rendeltetésének: biztosítania kell a legalapvetőbb szükségletek kielégítését! Mindenki részére szavatolni kell a létfenntartáshoz szükséges minimumot.

8.      A fentiek szellemében a Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal országos tanácskozást kezdeményez „Rendszerkorrekcióval és társadalmi összefogással a válság leküzdéséért" címmel. Középpontjába a dolgozók és a nélkülözők legalapvetőbb érdekeit, táplálkozási, ruházkodási, egészségügyi szükségleteik kielégítését állítja, és ennek megfelelő új társadalompolitikát kíván meghirdetni.   

ADATOK

      A Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal alább bemutatja egy létminimum alatt élő személy havi bevételét és kiadásait 2007-ben:

Tanú: Gajda Imre

      Az illető budapesti lakos havi rokkantsági nyugdíjának összege: 58.350 forint volt, más bevétele nem volt.

Kiadásai a következőképpen alakultak:

 1. Lakbér:                    25.000 forint
  2. Villanyszámla:          6750 forint
  3. Gázszámla:                6000 forint
  4. Víz- és csatornadíj:    2580 forint
  5. Közös költség:           7500 forint

 

Rezsi összesen:                   47.830 forint

Marad:                                 10.520 forint

 

BKV nyugdíjas bérlet:           2800 forint

Élelemre, gyógyszerre, ruházkodásra, kultúrára, stb. maradt 7720 forintja.

Agyon adóztatás – avagy a realitások egy valódi család szemén át

      A Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal alább bemutatja egy létminimum alatt élő kétgyermekes család havi bevételét és kiadásait 2007-ben:

Tanú: Ferenczi Zsuzsa

Összes bevétel: 174. 000/ hó

 

Lakbér: 20.000

Villany:  6000

Gáz:       6000

 

Összes: 32. 000

A férj kényszervállalkozó, munkahelye megszűnt.

A feleség főállásban egy templomban takarít.

Férj járulékai: 50.000

Telefonszámlájuk: 20.000

BKV bérlet: 15.000 (A feleségét a munkahely fizeti)

Összesen: 85.000

Az  egyik gyerek egészségügyi problémáiból adódó speciális oktatás: 10.000

Gyógyszerek: gyomorégésre, szorongásra, migrénre, vitaminokra: 5000

( reni antacidum, xanax, polivitaplex, algoflex:

Összesen: 15.000

Összes költség: 132. 000/ hó

Marad: 42.000

Étel, ruházkodás, tanszerek, könyvelő ebből. A könyvelő jelenleg nekik ingyen dolgozik.

A házaspár a lecsúszóban lévő 1, 5 millió embert képviseli, korábban, amikor a férj is munkahelyen dolgozott, jobban éltek

Beruházni nincs pénzük, a kölcsönöktől félnek. Nem isznak, nem dohányoznak.

Gyerekek száma: 2 (16, 17 évesek)

Családi pótlék: 24.000 Ft

Megjegyzés: a maradék összeg kevesebb, mint a fele annak az élelmiszer-normának, amelyet 2006-ban hivatalosan 16.017 forintban állapítottak meg egy aktív korú felnőtt esetében.

                                                      

Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal szervezőjének bevezető szavai az MSZF-SZK 2008. május 16-i budapesti sajtóértekezletén (MÁV Kórház Rendelőintézete)

       A Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal azért hívott össze sajtóértekezletet, hogy felemelje szavát a súlyosbodó megélhetési gondok miatt, és rámutasson, milyen következményekkel jár a szegénység az érintettek egészségére és életkilátásaira nézve. Célunk az, hogy társadalmi összefogással változtassunk a fennálló állapotokon.

        A megélhetési költségek, elsősorban az élelmiszer és a háztartási energia, azon belül a gáz árának drasztikus emelkedése, és az alacsonyan tartott bérek, juttatások, segélyek miatt egyre több család és egyedülálló ember léte és egészsége válik veszélyeztetetté. A szegénység terjedése nem csak a közvetlenül érintettek létét sodorja veszélybe, hanem hátráltatja az ország normális fejlődését is.

       3-3,3 millióan élnek a létminimum küszöbén, és alatta. (A létminimum összegét 2006 óta változatlanul 60.128 forintban állapítják meg.) Létminimum alatt él a háztartások 28 százaléka, a gyermekes háztartások 41 százaléka, a három vagy több gyermekes családok 60 százaléka. 1,2 millióan mélyszegénységben tengődnek, napi 500-1000 forintból.

      Az elszegényedési folyamat kísérő jelensége az egészségi állapot idő előtti megromlása és a korai halálozás rendkívül magas aránya. A szegények körében a szívinfarktus aránya több mint háromszorosa a gazdagok között előforduló eseteknél. Kétszer annyi a depresszióban szenvedő szegény, mint a tehetős. Ugyanakkor alig 20 százalékukat kezelik, mert a szegényekre jellemzően, csak kevesen fordulnak orvoshoz. Ebből politikai körökben arra a hibás következtetésre jutottak, hogy nincs is szükség az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetre, sem pedig az Addiktológiára.

      A súlyosbodó társadalmi torzulásokra konkrét adatokkal és tanúvallomásokkal kívánunk rávilágítani mai sajtóértekezletünkön, mert figyelmen kívül hagyásuk miatt súlyos testi, szellemi és érzelmi leépülés megy végbe az országban.

      Az MSZF-SZK mindenekelőtt azt követeli, hogy állapítsanak meg reális létminimum összeget, és mindenki számára biztosítsák a létfenntartáshoz szükséges minimumot. Következetesen kitartunk követelésünk mellett, hogy vonják vissza a társadalombiztosítás piacosítása előtt utat nyitó törvényt.

      Mivel megközelítésünk a jelenlegitől lényegesen eltérő társadalompolitikát igényel, olyan új politikát akarunk érvényre juttatni, amely kész és képes módosítani az elosztási viszonyokon a dolgozó és a rászoruló rétegek javára, munkához juttatni a munkanélkülieket, növelni a foglalkoztatást, mindenekelőtt a hazai iparra támaszkodva, és a szövetkezési összefogások ösztönzésével.

      Egy ilyen politika megalapozásáért széles demokratikus összefogásra épülő országos tanácskozást kezdeményezünk. „Rendszerkorrekcióval és társadalmi összefogással a válság leküzdéséért" címmel új társadalompolitikát kívánunk meghirdetni.