Nagyszabású Reneszánsz Művészeti Kiállítás - A Mediciek Kora

Boticelli

A Szépművészeti Múzeumban 2008.január 24-étől május 18-ig látható a reneszánsz kori Firenze életét és művészetét bemutató, itáliai gyűjtemények kincseiből összeálló kiállítás.

Boticelli

Mintegy 60 olasz gyűjteményből kölcsönözték a Medici kiállítás csaknem 200 műtárgyát, Donatello, Fra Angelico, Verocchio, Botticelli, Leonardo, Raffaello, Bronzino és Vasari műveit láthatja itt a nagyközönség.

A humanizmust és a reneszánsz művészetet pártoló Hunyadi Mátyás trónra-lépésének 550. évfordulóján nyílik ez a tárlat A Mediciek fénykora – élet és művészet a reneszánsz Firenzében címmel, elindítva a Reneszánsz Évhez kapcsolódó kiállítások sorát. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium keretében működő Reneszánsz programiroda gondozza az emlékév eseményeit, a programsorozatra 1,4 milliárd, a pályázatokra és fejlesztésekre 2,6 milliárd Ft jut.

A kiállítás sajtóbejáróján Hiller István miniszter magyarul és olaszul mondott köszönetet a kiállítás megszervezésében közreműködő szakembereknek, hangsúlyozva, egyedülálló időszakos gyűjtemény tárul a látogatók elé. A firenzei Uffizi és más olasz múzeumok olyan anyagot adtak a kiállításhoz, amelyet így Itálián kívül ritkán lehet máshol látni. Minden érdem a szakmáé, mondta a miniszter, s ígéretet tett, az Oktatási és Kulturális Minisztérium a jövőben is minden segítséget, támogatást megad ahhoz, hogy a hazai múzeumok hasonló színvonalas kiállításokat szervezhessenek.

A kiállítás közös szervezése 2006-ban kezdődött, még Baán László főigazgató államtitkársága és Hiller István nemzeti kulturális örökség minisztersége idején. A miniszter külön köszönetét fejezte ki az Olasz Köztársaságnak, az olasz kulturális minisztériumnak, elsősorban Francesco Rutelli olasz kulturális miniszternek a kiállítás létrehozásához nyújtott segítségért. A tervezett tárlatról a két miniszter először 2006 nyarán egyeztetett Rómában, és azóta is tartották a kapcsolatot. Jelentős részben ennek köszönhető, hogy hatvan olaszországi intézmény – köztük a firenzei Uffizi Képtár, ilyen ragyogó kiállítási anyagot adott kölcsön a Szépművészeti Múzeumnak.

Leonardo da Vinci:HarcosA miniszter megerősítette: európai uniós forrásból a következő két- két és fél évben 3,5 milliárd forint támogatást kap a Szépművészeti Múzeum modern közösségcentrum létrehozására.

Kifejezte, a Medici-kiállítást személy szerint is nagyon fontosnak érzi, mivel történészként a firenzei-magyar kapcsolatokat kutatta, sokat írt erről a témakörről és számos előadásának volt ez a témája. Tíz éve azonban még nem remélte, hogy a reneszánsz főművekből ennyit láthatunk egyszerre egy magyarországi múzeumbam, hatalmas büszkeség, hogy összeállt egy ilyen tárlat. Minden érdem a szakmáé, mondta Hiller István.

A rendhagyó tárlatbemutatón a miniszter Lorenzo il Magnifico büsztjénél emlékeztetett, Mátyás király nemcsak kortársa, uralkodótársa volt Lorenzo Medicinek, hanem barátja is. Azonos volt a mentalitásuk, a gondolkodásuk. Amit Lorenzo képes volt megtenni Firenzében, azt tette meg Mátyás Magyarországon. Noha soha nem jártak egymás országában, mégis összekötötte őket az életérzés, és az a sikeres produktum, amelyet saját hazájukban létrehoztak.

Donatello: Próféta

A kiállítás vezérgondolatát a Mediciek és a város közötti kapcsolat képezi. Firenze városállama a 15. század elejétől két évszázadon át olyan művészeti virágzást élt meg, amely Itáliában és egész Európában páratlannak mondható. Felemelkedésében meghatározó jelentőségű volt az a Medici család, amely a 15. századtól gazdasági vezető szerepet játszott, majd politikai vezető szerephez is jutott. A Mediciek rendkívül élénk érdeklődést mutattak művészetek iránt. Környezetükben, majd udvarukban a korszak legnagyobb festői, szobrászai, építészei, ötvösművészei alkottak, művészetpártoló tevékenységüknek köszönhetően a humanizmus és a reneszánsz szépségeszmény fellegvárává tették Firenzét. Firenze ebben a két évszázadban a reneszánsz szülőhazája és művészeti nagyhatalom. A kiállítás a város ezen státuszát mutatja be, a szépség minden arcát felvillantva.

A tárlat anyagában a korszak legrangosabb mestereinek műveit különféle műfajokban tárják a közönség elé; festményeket Fra Angelico, Andrea del Castagno, Fillippo Lippi, Filippino Lippi, Sandro Botticelli, Andrea Mantegna, Agnolo Bronzino, Giorgio Vasari mesterektől, rajzokat pl. Leonardo da Vinci-től és Michelangelo-tól, szobrokat és domborműveket Ghiberti, Donatello, Luca della Robbia és Benvenuto Cellini műhelyéből.

Számos különleges alkotás segíts megismerni a Medici család életét: a család tagjait ábrázoló portrék, a korabeli Firenze mindennapjait megjelenítő festmények, miniatúrákkal díszített kódexek, híres firenzei épületek korabeli modelljei, selymek, mintás bársonyok, falikárpitok, korabeli viseletek, páncélok, a bútor-, az ötvös-, a kerámia-, az üvegművesség remekei, féldrágakövekből készült intarziák, az udvari kultúra emlékei, botanikai ábrázolások, és a Mediciek által az Alpokon túlról, sőt Afrikából, Ázsiából gyűjtött műtárgyak is érkeztek a budapesti bemutatóra.

A kiállításon bemutatott műalkotások a quattrocentót és a cinquecentót fogják át.

A 15. században a Mediciek a városállam egyik leggazdagabb kereskedő és bankárcsaládja, ebben az időben a család meghatározó politikai befolyása címben, rangban még nem jut kifejezésre.

A 16. században vezető szerepük nyílttá, hivatalossá válik, spanyol Habsburg támogatással Firenze hercegei, majd Toszkána nagyhercegei lesznek, a család pápákat és uralkodókat ad.

Bronzino: Cosimo NagyhercegA kiállítás quattrocentot bemutató időszaka a kereskedő és bankárcsalád vállalkozásairól, gazdasági megerősödéséről ad képet, majd bemutatja a Cosimóval kezdődő felemelkedésüket, azt az időszakot, amikor hatalmuk megszilárdítását már nagy hatású kulturális művészetpártolással párosították.

Ennek a korszaknak legjelentősebb képviselője az il Magnificónak (fenséges) nevezett Lorenzo, irányítása alatt Firenze vált Itália művészeti és kulturális fővárosává, politikai stabilizáló erejévé. A korszak utolsó szakaszát ábrázoló kiállítás-részben a család művészetpártoló, mecénási tevékenységének a művészeti életre tett hatását és az ekkor született alkotásokat tanulmányozhatjuk.

A cinquecentónak szentelt kiállítás-rész első szakaszában a család hírnevét tovább erősítő, a dinasztiából kikerülő pápákat (X. Leó, VII. Kelemen), uralkodókat (Medici Katalin, Medici Mária), és a nagyherceggé vált Medicieket ismerheti meg a közönség, átfogó képet kaphat arról az időszakról, amikor a család egész Toszkánára kiterjesztette hatalmát. Ekkor bízza meg I. Cosimo Giorgio Vasarit a későbbi múzeumnak helyet adó Uffizi építésével és alapítja meg a Képzőművészeti Akadémiát. A kiállítás végén a Mediciek színes, fényűző udvari életéről kap képet a látogató.

A kiállítást számos kísérőrendezvény színesíti, a megnyitó napján este a Műjégpályán Medici korcsolyabál várja a látogatókat, január 31-én csütörtökön, a Múzeum+ rendezvénysorozat keretében pedig egy XVI. századi olasz komédiát, Ruzante: A csábító pillangó – félrelépés szünet nélkül című előadást mutatja be a múzeum a Kovátsműhely előadásában.

A múzeum, a nagyobb kiállításoknál már megszokott módon, önálló honlapot hozott létre, http://www.mediciek.hu/ címen. A kiállításhoz vakok és gyengénlátók számára készült Tapintható Tárlat is kapcsolódik, ahol műtárgymásolatok segítségével ismerhetik meg a fogyatékkal élők a korszakot.

A belépő 3.200 forint, elővételben 2.800 forint. Megvásárolható az interneten, a http://www.mediciek.hu/ és a http://www.jegymester.hu/ oldalakon, személyesen a múzeumban és mintegy 50 városban, az ismert jegyirodákban.

A belépőjegyek meghatározott idősávra szólnak.

A kiállítás kiemelt banki partnere az UniCredit Bank Hungary Zrt., kiemelt támogatója a Magyar Villamos Művek Zrt., támogatója a Kempinski Hotel Corvinus Budapest.

Kurátor: Annamaria Giusti, a Museo dell'Opificio delle Pietre Dure igazgatója, Monica Bietti a Museo delle Capelle Medicee és a Museo di Casa Martelli igazgatója, valamint Maria Sframeli, a Museo degli Argenti igazgató-helyettese.

A katalógus gondozója és a Szépművészeti Múzeum részéről a kiállítás tudományos munkatársa

Tátrai Vilmos.

VerocchioA kiállítás előkészítésében és koordinálásában a firenzei Contemporanea Progetti működött közre.

Korrajz Antonio Paolucci vonatkozó tanulmánya nyomán:

Firenze legalább három évszázadon át olyan művészeti virágzást élt meg, amely Itáliában és egész Európában is páratlan. Ennek a nagyszerű jelenségnek a létrejöttében meghatározónak tűnik, hogy a firenzei kormányzat és az uralkodó osztályok folyamatosan rendkívül élénk érdeklődést mutattak a művészeti kiválóság minden megnyil-vánulási formája iránt.

A pénzügyi, ipari és kereskedelmi oligarchia által kormányzott városban a művészeti befektetés évszázadokon át egyet jelentett azzal, hogy a presztízsbe, az imázsba, tehát a politikai és üzleti sikerbe fektettek be.

Pl. a firenzei Gyapjúcéhnek szédítő összegekbe került a Santa Maria del Fiore „szponzorálása", de biztos, hogy

nagyvonalú befektetés soha nem hozott még ilyen nagy és gyümölcsöző megtérülést.

Mit is érezhettek Firenze külföldi látogatói, a Gyapjúcéh mágnásaival üzletelő angol és flamand kereskedők, importőrök a firenzeiek 1436-ban emelt és 1461-ben lanternával megkoronázott kupolája láttán.

Az egész keresztény világban nem létezett semmi ehhez fogható, még az ókoriaknak sem sikerült még elgondolni sem, nemhogy megvalósítani hasonló műszaki és esztétikai csodát.

Ahhoz, hogy a művészet élhessen, megújulhasson, növekedhessen, kapitalista jellegű gazdaságra és pénzforgalomra volt szükség. A 14-15. századi Firenzében bőséges mennyiségű készpénz állt rendelkezésre.

A banki közvetítőtevékenységből és az exportból származó hatalmas profitot nagy részben azokba a híres mesterművekbe fektették be, amelyeket bármelyik művészettörténeti kézikönyvben megcsodálhatunk.

Ghiberti első kapuja huszonkétezer aranyforintjába került a Calimala céhnek, a nagy kereskedelmi-forgalmazó szindikátusnak. Ez az összeg a Firenzei Köztársaság éves védelmi költségvetésének felelt meg.

Abban a korban egy jó igáslóért legfeljebb nyolc aranyforintot fizettek, egy szakmunkás éves bére pedig nem haladta meg a tizenötöt. Képet alkothatunk tehát, milyen hatalmas profittal rendelkezett és milyen, ehhez mérhető bőkezűségről tett tanúbizonyságot a kora reneszánszban egy firenzei kereskedőegylet.

A város politika-, társadalom- és gazdaságtörténete szorosan egybekapcsolódott, a céhek kormányzóhelyén, az Orsanmichele (erőd)templomban oldották meg a vitás ügyeket, állapították meg a termékek árát és a munkaerőköltségeket, itt intézték a munkajogi és kereskedelmi jogi kérdéseket is. Itt tervezték és felügyelték a gazdaságpolitikát, s a város termelőereje itt gyülekezett vallási vagy egyéb ünnepi alkalmakkor.

Körben az Orsanmichele falán helyezték el a quattrocento és cinquecento szobrászatának legfontosabb darabjait,

a kora reneszánsz szinte minden szobrászmestere (Lorenzo Ghiberti, Donatello, Nanni di Banco, Brunelleschi, Andrea del Verrocchio) jelen van itt márvány- vagy bronzalkotásaival.

Ez a templom magába foglalja Firenze gazdasági fénykorát, amikor az aranyforint volt a viszonyítási pont, „bázisvalutának" számított egész Európa és a földközi-tengeri térség piacain. A firenzei kereskedők és bankárok egy, már globalizálódott gazdaság csúcsán állva, egyszerre foglalkoztak ukrán búzával és walesi gyapjúval, selyemmel és fűszerekkel, tengeri fuvardíjjal és banki kamatlábbal, árubiztosítással és külföldre kihelyezett kölcsönökkel. Hatósugaruk a Piazza del Mercatótól és a Via Calzaioli posztóboltjaitól a champagne-i vásárokig, a flamand kereskedelmi központokig és a damaszkuszi bazárokig terjedt.

Ebben, a kultúrát és a pénzügyeket, a társadalmi presztízst és a művészi kiválóságot kiválóan ötvöző városban váltak főszereplővé a Mediciek. (Felmenőik között jónevű orvosok voltak innen nevük eredte…)

Kezdetben, a 15. század folyamán, olyan hegemón családként voltak jelen, amely ha jogilag nem is, de ténylegesen birtokolta a hatalmat, később pedig egész Firenze és Toszkána fölött autokratikus hatalommal bíró dinasztiává váltak.

A Mediciek kereskedők és bankárok voltak. A többi oligarchához (például a Sassetti, a Strozzi, a Tornabuoni, a Pucci vagy a Pazzi családhoz) hasonlóan ők is megtanulták és megtapasztalták (bár a többieknél jobban, ügyesebb időzítéssel és hatásosabban), hogy a művészeti és kulturális befektetés olyan hatalmas erő, amely sokszorosára növelheti a társadalmi konszenzust. Amikor uralkodó dinasztiává váltak, ezt a tapasztalatot hosszú távú és ragyogóan kivitelezett politikai programmá alakították.

1635-ben a hatalmon lévő Medici dinasztia tisztában volt vele, hogy az európai hatalmak elhanyagolható tényezőnek tekintik őket, de azt is jól tudta, hogy Firenze és a Nagyhercegség kulturális presztízse, amennyiben helyesen használják fel, a közismertség és a nemzetközi elismertség hatásos eszközévé is válhat.

Az a dinasztia, amely X. Leó és VII. Kelemen személyében két nagy pápát adott a kereszténységnek, valamint két nagy királynét, Katalint és Máriát Franciaországnak, s amely a „firenzei stílust" juttatta érvényre mindenhol Párizstól Madridig és Mantovától Prágáig; ez a dinasztia a kultúra és a művészetek terén nyugodtan tekinthette magát a nemzetközi vezető szerep letéteményesének és biztosítékának.

Ha a Mediciekre gondolunk, rögtön Donatello és Botticelli Firenzéje, a Michelozzo által épített, és Benozzo Gozzoli freskóival díszített családi palota, vagy éppen a San Lorenzo régi sekrestyéje, a reneszánsz építészet programadó műve jut az eszünkbe. Az igazán zseniális műveletet azonban a 16. század második felében hajtották végre a Medici hercegek, Cosimo és fia, I. Francesco. Toszkána politikai egyesítésével (1555) a képzőművészeteket egy nagyszabású kulturális projekt szolgálatába állították, melynek kezdeményezője Cosimo herceg, zseniális kivitelezője pedig Giorgio Vasari volt. Létrehozták az Uffizi nagyszabású épületegyüttesét, amelyen belül (Cosimo fiának, Francescónak uralkodása idején) kialakult a múzeum első magja (1581), megújult a Palazzo Vecchio belső dekorációja, megtervezték a Pitti-palotát a Boboli-kerttel, amely az olasz stílusú, „all'italiana" kert legnagyszerűbb prototípusa, s amelyet a természet intellektuális átalakításaként, a valóság és fikció szintéziseként gondoltak el.

Közben a pietra dura-műhely, ez az udvar szolgálatában álló állami manufaktúra, egész Európában a firenzei ízlést terjesztette ragyogó kisművészeti alkotások, ötvös- és bronzműves tárgyak, mozaikok és kárpitok formájában.

Firenzében, 1563-ban Giorgio Vasari kezdeményezésére, a Nagyherceg egyetértésével, az ekkor már igen idős Michelangelo védnökségével megszületett a Képzőművészeti Akadémia (Accademia delle Arti del Disegno). Néhány évvel később, 1568-ban Vasari közzétette Életrajzainak második kiadását, s később ez a monumentális mű lett a modern művészettörténet-tudomány követendő példája.

Ebben a városban, amely a képzőművészeti kultúra történetében az újkor hajnalán a legfontosabb szerepet játszotta, a Mediciek égisze alatt mindössze néhány év leforgása alatt létrejöttek azok az alapvető intézmények, amelyek ettől kezdve Európában és a világban a művészetpártolást, a műpiacot, és velük együtt a festők, szobrászok és építészek tevékenységét, valamint kritikusaik és történészeik munkáját meghatározták.

Megszületett a múzeum, az akadémia és a művészetkritika. Nem véletlen, hogy a világ nagy nemzeti gyűjteményeit ugyanúgy „galériának" nevezik, mint a Galleria degli Uffizit, azok a mai művészek, akik Sidney-ben vagy Vancouverben, Milánóban vagy Prágában, Budapesten vagy Barcelonában művészeti akadémiákon tanultak, identitásukat és sorsukat a 16. század második fele Firenzéjének és a Medicieknek köszönhetik.

www.reneszanszev.hu/

Harmat Lajos