Drága Kicsim! Apával szombaton egy egyesületi találkozón voltunk, ahol olyan leendő apák és anyák voltak, akik várják, hogy az Ő kincsük is hazataláljon. Vannak, akik már évek óta, és vannak, akik csupán néhány hete. Rengeteg élménnyel tértünk haza.

 

Drága Kicsim! Apával szombaton egy egyesületi találkozón voltunk, ahol olyan leendő apák és anyák voltak, akik várják, hogy az Ő kincsük is hazataláljon. Vannak, akik már évek óta, és vannak, akik csupán néhány hete. Rengeteg élménnyel tértünk haza.

 

Igen izgatottan készültünk a találkozóra, hiszen tudtuk, hogy több száz apa és anya lesz jelen. Olyanok, akik még babájuk hazatalálására várakoznak, és olyanok, akik éppen azt fogják elmesélni, milyen volt az első nagy találkozás, és azóta miképpen telnek az egésszé alakult család mindennapjai.

Mikor odaértünk kicsit megkönnyebbültünk, hiszen rögtön találkoztunk egy olyan házaspárral, akikkel együtt figyeltük végig az örökbefogadáshoz kötelezően előírt tanfolyamot, tehát volt legalább két ember (később nem is találtunk többet), akikkel már azelőtt is találkoztunk. Néhány szóban megbeszéltük, hogy az elmúlt hónapokban hogy viseltük a várakozást, majd beléptünk az épületbe.

 

A harmadik emeletre érve egyre sűrűbben találkoztunk emberekkel, és mi egyre izgatottabbak lettünk. Mikor a sütis asztalnál kipakoltuk az előző napon készült édességeket, és pogácsát, azt hiszem kicsit húztuk az időt, hogy oldódjon feszültségünk, de mivel a folyosón nem maradhattunk, összeszedve bátorságunkat beléptünk a terembe. Utoljára talán az államvizsgámon torpantam meg ennyire, mikor megláttam, hogy legalább négyszer annyi tanár van bent, mint diák, de ha ott simán vettem az akadályt, ez sem okozhat problémát. Néhány perc. Ennyi volt csupán az az idő, mely után minden izgalom elreppent. Nem is lett volna tovább idő magunkkal törődni, hiszen elkezdődött a rendezvény.

 

Rengeteg hasznos információ, tanács hangzott el, mely szükséges ahhoz Drága Kicsim, hogy felkészülten várhassunk haza. Valahol már az elején elhatároztuk apával, hogy a várakozás hosszú éveiben minden találkozóra igyekszünk elmenni, és magunkba szívni minél több fontos információt.

 

Dél előtt volt egy kis szünetünk, amikor megkóstolhattuk egymás sütijeit, ismerkedhettünk, beszélgethettünk, aztán következett az a rész, melyet már néhány könnycsepp is megfűszerezett. Az elmúlt fél évben örökbefogadott babák, és szüleik mutatkoztak be. Volt néhány nehéz, akadályokkal teli hazafelé vezető út, és persze olyanok is, melyek egyszerűbbek voltak. Nem tudjuk a miénk melyik út lesz, hisz még nagyon az elején tartunk, de egyben biztosak vagyunk: az út végén Drága Kicsim találkozni fogunk, mert hazatalálsz hozzánk! Ha néha nehezebb napok jönnek, akkor eszünkbe jut majd az a mondat, mely egy aprócska ember boldog anyukája mondott a bemutatkozón: „Ott, ahol szeretet van, ott mindig történnek csodák."

 

Drága Kicsink! Nagyon várunk haza!

Anya és Apa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük