Solidarność 1980 sétány és Simon Veil agora – ezek lesznek az Európai Parlament brüsszeli épületegyüttese között található terek nevei. Az ünnepélyes névadásra augusztus 30‑án kerül sor. Az eseményen beszédet mondanak jelenlegi és korábbi magas rangú politikusok, este pedig a Myslovitz lengyel rockegyüttes koncertezik.

Solidarność 1980 sétány és Simon Veil agora – ezek lesznek az Európai Parlament brüsszeli épületegyüttese között található terek nevei. Az ünnepélyes névadásra augusztus 30‑án kerül sor. Az eseményen beszédet mondanak jelenlegi és korábbi magas rangú politikusok, este pedig a Myslovitz lengyel rockegyüttes koncertezik.

Az Európai Parlament brüsszeli és strasbourgi központi épületének egy-egy szárnya az európai integráció történetében fontos szerepet játszó politikusok nevét viseli. Most az Európai Parlament brüsszeli épületét övező tér is nevet kap. De mit kell tudni a két névadóról, Simone Veilről és a Solidarność (Szolidaritás) lengyel szakszervezetről?

 Simone Veil, a közvetlenül választott Európai Parlament első elnöke

 A zsidó családból származó Veil 1927-ben született a franciaországi Nizzában. A második világháború során őt és családját sem kímélik a nácik, 1944-ben letartóztatják őket. Veil megjárja az auschwitzi, a bobreki és a bergen-belseni koncentrációs táborokat. Szülei és fivére odavesznek, ő és két lánytestvére megmenekül.

 

Veil azzal írja be magát az Európai Parlament történetébe, hogy 1979-ben ő lesz az Európai Parlament elnöke az első európai választásokat követően. Ezt a tisztséget 1982-ig tölti be, 1993-ig azonban EP-képviselő marad.

 

Ezt követően 1993 és 1995 között az egészségügyi tárcát irányítja Franciaországban. A feladat nem új számára: 1974 és 1979 között már volt egészségügyi miniszter, akkori legjelentősebb intézkedése az abortusz franciaországi legalizálása volt.

 

1998-tól 2007-ig a francia alkotmánybíróság tagja, 2008-ban pedig a Francia Akadémia tagjává választják. Egy felmérés alapján Franciaország egyik legnépszerűbb női közszereplője.

 

Solidarność – a lengyel rendszerváltozás metaforája

 

A Solidarność (Szolidaritás) szakszervezet története összeforrt a lengyel rendszerváltozás történetével. A szakszervezet 1980 augusztusának végén, Lech Wałęsa vezetésével alakult, miután hétszáz gyárban sztrájkba kezdtek a dolgozók.

 

A szakszervezet célja a munkásjogok garantálásának kivívása volt. Kiállt a szólásszabadság és a sztrájkjog mellett, követelte a független szakszervezetek megalakításához való jogot és a politikai foglyok szabadon engedését.

 

A varsói vezetés engedni kényszerült a nyomásnak: augusztus 30-án Szczecinben, egy nappal később Gdanskban aláírták a megállapodásokat. A szakszervezetnek 1981 szeptemberében már 9,5 millió tagja volt. Ez az aktív korú lakosság egyharmadát jelentette.

 

Moszkva azonban nem nézte jól szemmel a lengyelországi fejleményeket. A szovjet vezetés attól tartott, hogy hasonló mozgalmak más szocialista országokban is lábra kaphatnak. 1981. december 13-án bevezetik a hadiállapotot Lengyelországban, a szakszervezeteket pedig betiltják.

 

A Solidarność illegálisan folytatja tevékenységét, és végül túléli a kommunista rendszert. 1989-ben részt vesz az első szabad választásokon és a kerekasztal-tárgyalásokon és jelenleg is működő szakszervezet.

 

Magas rangú vendégek

 

A névadón részt vesz és beszédet mond Lech Wałęsa, Nobel-békedíjas politikus, a Solidarność alapítója és egykori vezetője; Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke; Donald Tusk lengyel miniszterelnök; Hans-Gert Pöttering EP-képviselő, az Európai Parlament korábbi elnöke; José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke; Yves Leterme belga miniszterelnök, Jean Leonetti francia külügyminiszter, Wim Kok volt holland miniszterelnök és Charles Picqué, a brüsszeli régió miniszterelnöke.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük