„Nincs jövő!” – vagy mégis van? – Punk-legenda a Sziget harmadik napján

Apocalyptica 01. 

A sorbanállás a szigetelő legnagyobb ellensége: amikor épp nem a tömegközlekedés, nem a közlekedési dugók, akkor a beengedőkapuk. Megint a legtávolabbi, a világzenei helyszín kárára, legalábbis részünkről. A tradicionális ír zenét játszó Altan fellépésének sikerült az utolsó hangjait elkapni. A kezdődő hétvége és a sokat ígérő fellépők meghozták péntekre az egységnyi idő alatt belépni kívánó nézők nagy számát.

Apocalyptica 01. 

A sorbanállás a szigetelő legnagyobb ellensége: amikor épp nem a tömegközlekedés, nem a közlekedési dugók, akkor a beengedőkapuk. Megint a legtávolabbi, a világzenei helyszín kárára, legalábbis részünkről. A tradicionális ír zenét játszó Altan fellépésének sikerült az utolsó hangjait elkapni. A kezdődő hétvége és a sokat ígérő fellépők meghozták péntekre az egységnyi idő alatt belépni kívánó nézők nagy számát.

Lemaradva a tervezett programról visszamentünk a sajtóirodába, egyúttal a Nagyszínpadhoz. Tervünk az volt, hogy kollegánk feliratkozik a Nagyszínpados fotózáshoz. De ez csak terv maradt miután kiderült, hogy nem szereplünk a listán, amely a kiváltságos médiumokat tartalmazza. Az egyik verzió szerint a rendezőség listája alapján választja ki a engedélyezett 20-25 kollegát a zenekarok Management-je. A másik verzió szerint egy bizonyos időpontig nyilvánosan kifüggesztett listára jelentkezők közül választanak. A sajtóirodás kollega meg is erősítette, hogy blogok például nem kerülhetnek erre a listára. Csak remélni lehet, hogy ez a kitétele informális jelentőségű volt és nem tartalmazott semmi személyeskedést. Lényeg a lényeg, olvasóink képi anyagot nem kaphatnak sem a Die Ärzte, sem a Sex Pistols koncertjéről. Azért a többi fotóval és a tudósítással mgpróbáljuk kárpótolni Önöket.

Apocalyptica 02.	Apocalyptica 03.	Apocalyptica 04.
Apocalyptica 05.	Apocalyptica 06.	Apocalyptica 07.

Amíg hivatalos ügyeinket intéztük a 90%-os páratartalomban, a színpadra a legendás magyar underground zenekar az URH lépett. Az első néhány számból kiindulva neméppen nagyszínpados produkciót nyújtottak. El tudtunk volna képzelni erre a helyszínre jobban méltó produkciót is, még az aznapi kisszínpados fellépők közül is. A német poén-punk csapat, a Die Ärzte azonban kárpótolta a hőség, közeledő hidegfront, szélvihar, porvihar tépázta füleket és idegeket. A három negyvenes éveiben járó punkzenész hozta szokásos formáját annak minden viccelődő, heccelős és gúnyoros kellékével. A német öregpunkok egyébként egész estés showk-hoz van szokva, hazájukban előfordul, hogy 3-4 órát is játszanak egyszerre. Ehhez képest és az évtizedek (1982-ben alakultak) alatt megírt vagy 20 lemeznyi szám figyelembevételével nem lehetett egyszerű kiválogatni ezt a szűk másfél órányi programot, hogy abban régi és új számok, na meg az elmaradhatatlan hülyéskedés is helyet kapjon. Bátran jelenthetjük, sikerrel vették az akadályt Farin Urlaub-ék. Volt német nyelvlecke, mert az elején megszavaztatták a közönséget, hogy hányan értenek németül és angolul. Az eredményeknek megfelelően az angolt választották a koncert hivatalos nyelvének. Amikor néha egyik-másik kizökkent és mégis németül szólalt meg, akkor a többiek lefordították angolra. Volt színpadról vezényelt tornaóra „meg tudjátok csinálni? Igeeen? Na lássuk! Ha mégsem, akkor átalakulok hatlövetű gépfegyverré és megcsináltatom veletek!" – hangzottak a vezényszavak egy jól ismert hanghordozással, ugyan angolul, de ez az értékéből mit sem von le. Amikor a tömeg se szépen kérésre, se fenyegetőzésre harmadszorra sem bírta produkálni a „csak mert ma olyan divatos" guggolásos hullámzást (mivel dőltek a röhögéstől  – a szerk), Farin Urlaub a meggyőzés leghatásosabb módszeréhez folyamodott. A lehető leghalkabb és legtárgyilagosabb hangon kijelentette: „Figyeljetek, én idén 44 éves vagyok és meg tudom csinálni. Kizárt, hogy Nektek ne menjen!" és megmutatta, hogyan kell térdet rogyasztani a rocksztároknak. Ezután már-már fájó rekeszizmokkal, de sikerült a hadművelet.

Dew-Scented 01.

Dew-Scented 02.

Dew-Scented 03.

A majd harmincéves munkásság a közönségen is meglátszott, mind létszám, mind összetétel tekintentében. Komplett családok énekelték velük a számokat. Arról nem is beszélve, hogy még jóval a keverőpult mögött se lehetett volna egy tűt leejteni a tömegtől. A legelnyűttebb német szigetelő egyébként rögvest mosolygós és barátságos lesz, ha valaki mellette énekelni kezdi az aktuális számot. Ez kérem tapasztalat. A koncertet pár percre el kellett hagynunk az elején, ugyanis a hivatalos terület konferencia részlegében a finn Apocalyptica tartotta sajtótájékoztatóját.

Az együttes tagjai Eicca Toppinen, Paavo Lötjönen, Mikko Sirén (ő az „új" dobos, immár harmadik éve) és Perttu Kivilaakso, akit fekete hajfestése teljesen felismerhetetlenné tett, készségesen válaszoltak az újságírók kérdéseire. Megtudtuk, hogy idén már nem készül új lemez, esetleg év vége felé tudnak majd stúdióba vonulni és felvenni néhány új szerzeményt. A lemezfelvételeket és a koncert-időszakot egyaránt kedvelik a zenészek, mert mindkettőnek megvan a saját a varázsa, de ahogy Mikko félig viccesen megjegyezte a legjobb, amikor a kettő között otthon tudnak maradni pihenni egy keveset. Mindenesetre fellépések szempontjából a koncert-termeket és a szabadtéri fesztiválokat is egyaránt szeretik. Önálló magyarországi fellépést a következő évre terveznek újra, amikorra egy nagyobb kelet-európai turnéjuk van tervezve. Nemrég tértek vissza az Egyesült Államokból, a jövő év elején Dél-Amerika-i fellépés-sorozatra indulnak. Az új-zélandi kollega kérdésére elmondták, hogy mivel arra még sosem jártak, biztos, hogy hamarosan eljutnak oda is, ahogy Auszráliába is. Az utóbbi két évben több, mint 200 fellépésük volt. Új feldogozásokat most nem terveznek (legfeljebb saját maguk szórakoztatására szoktak játszani ilyeneket ma már), inkább saját szerzeményeiket szeretnék eljuttatni a közönséghez. Zenei ízlésük továbbra sem változott, az operáktól a klasszikus, vonósokra írott műveken át a  Slayer-ig minden megfér egymás mellett. Ha mégis készítenének feldolgozást, jelen pillanatban talán David Bowie-ra esne a választás – jelentette ki Perttu. Eicca elmondta, hogy azért Mikko-t választották dobosnak, mert ő volt a legfélénkebb és a legcsendesebb a jelentkezők között, aztán mikor elmondták neki mi lenne a feladat, csak annyit mondott, hogy rendben és kifogástalanul eljátszotta, amit elgondoltak. Azt, hogy mennyire jó választás volt, azt mindenki láthatta, aki eljött este a HammerWorld színpadra. Bár az interjú során nem említették (igaz nem is kérdezte senki) a Sziget közönsége azon ritka alkalom részese lehetett, amikor az alapítótag Antero Manninen is színapdra lépett. Ő eredetileg a negyedik csellista, de hivatalosan 1999-ben elhagyta a csapatot fontosabb teendőkre hivatkozva.  Egy nagy finn szimfonikus zenekar és a nemzeti operaház zenekarának hivatalos tagja lett. Ám amikor ideje engedi egy-egy koncert erejéig fellép még az Apocalyptica-val is. Ahogy ez történt a HammerWord sátorban is pénteken.

Az Apocalyptica előtt egy jobb sorsra érdemes német trash metal együttes lépett fel, a Dew Scented, abszolút hátrányos helyzetben, minimális közönség előtt. Az ok pedig egy krisztusi korban leledző punk-legenda, az idén 33 éves Sex Pistols koncertje a Nagyszínpadon. Érkeztükre szélvihar és meteorológiai veszélyhelyzet ellenére maximálisan megtelt a színpad előtti terület. Az egykori „világ legrosszabb zenekara" hozta, amit elvártak tőle, a zöld levelekbe öltözött ötvenes Johnny Rotten pocskondiázott, ripacskodott, gúnyolt és lázadozott, ahogy egy élő punk-legendának az tennie kell. Kicsit öregesen, de sok-sok iróniával és öniróniával is, ami el is kellett a néhol kissé idejétmúlt szövegeknek. Az EMI című szám befejeztével figyelmeztetett, hogy mindenkinek az elsőszámú ellensége a lemezkiadók és azok támogatói. A vaskalapos őspunkok kedvéért volt fenékmutogatás, trágárkodás – szóval polgárpukkasztás a javából. Ennek ellenére az együttes úgy festett, mint néhány idősödő vagány, akik leugrottak játszani kicsit a klubba az ötórai tea mellé nosztalgiázni a régi haverokkal. De ez így volt jól. Ahhoz képest pedig, hogy pár éve álmodni se mertünk volna, hogy viszontláthatjuk kiskamaszkorunk nagy kedvenceit, egy szavunk sem lehet.

A punk.-nosztalgiázás befejeztével aztán sietni kellett a HammerWord-re, ahol az Apocalyptica kezdett. Sok szempontból is kellett a sietség, ugyanis érthetetlen miért kellett ekkora rajongótáborral rendelkező zenekart sátorba szervezni Nagyszínpad helyett. Öt perccel kezdés előtt már megtelt a sátor és a környéke is. Lehetetlen volt átvergődni, az első szám után pedig már a sátorrudakon is tömegével csüngtek az emberek. Így is rengetegen csak kívülről hallgathatták végül a koncertet. Pedig kivételes élmény volt a koncert, mind a zeneszámok, mind a színpadképek tekintetében. Úgy elrepült az idő, mintha sose lett volna. Minden körülmény ellenére az Apocalyptica kitűnő műsorral állt ki a HammerWord színpadára, amiért a közönség is hálás volt. A Metallica Enter Sandman-jénel feldolgozása alatt az eredeti szöveget egyemberként énekelték a megjelentek. Nem is bírtunk semmit mást meghallgatni utána, eltettük inkább magunkat a hosszúnak tűnő hétvégi programokra.

Verner Adrienn – Szvitek Péter – Fotók: Szvitek Péter