November 1: Mindenszentek

A mindenszentek keresztény ünnep, amelyet a katolikus egyházban november 1-jén, más egyházakban más napokon tartanak az elhunyt igaz emberek tiszteletére. Ezt követi a halottak napja, estéjét, halottak estéjének (vigíliájának) is nevezik. A mindenszentekhez és a halottak napjához kötődő szokásokat sok helyütt másként gyakorolják.

A mindenszentek keresztény ünnep, amelyet a katolikus egyházban november 1-jén, más egyházakban más napokon tartanak az elhunyt igaz emberek tiszteletére. Ezt követi a halottak napja, estéjét, halottak estéjének (vigíliájának) is nevezik. A mindenszentekhez és a halottak napjához kötődő szokásokat sok helyütt másként gyakorolják.

Mindenszentek ünnepe keleten alakult ki, a római birodalom keleti részében. Bizánc az, amelyik megfogalmazza azt az igényt, hogy azokról a szentekről, vértanúkról, hitvallókról is megemlékezzenek a templomokban, akikről esetleg maga az egyház sem tud. Névtelenek, vagy éppen nagyon is van nevük, de olyan sokan vannak, hogy az év 365 napja nem elég az ő felemlítésükre.

Minden nép mindenkor tiszteletben tartotta nagyjait és elődjeit. A hajdani rómaiaknál az ünneplés és tisztelet legnagyobb foka volt, hogy őseiknek és hőseiknek isteni és félisteni címeket adományoztak, akiknek aztán szobrot emeltek, esetleg szentélyt állítottak fel. Marcus Agrippa az összes istenek tiszteletére templomot építtetett Kr.e. 27-ben, s a felépült szentélyt Pantheonnak nevezték el. Itt mutattak be áldozatot az összes istenek tiszteletére.

A keresztények természetesen csak az egy igaz Istent imádták, s távoltartották magukat a bálványimádó szokásoktól. Ezért többen életükkel fizettek. Sok ezren haltak meg hitükért csak Róma városában, az első századokban. A vértanúkat az élők hősöknek tartották, és tisztelték őket. Elsősorban ők voltak méltók a feltámadt Krisztust, az égi Bárányt kísérni a mennyei Jeruzsálemben, hiszen ők vértanú halálukban, véres életáldozatukban lettek Krisztushoz basonlóvá.

Ünnepük, az összes mártírok ünnepe a húsvéti időszakban volt, a húsvét utáni pénteken. (Péntek Jézus szenvedésének és halálának a napja!) IV. Bonifác pápa 610. május 13-án keresztény templommá szentelte fel a Pantheont, a keresztény mártírok tiszteletére, ,,Sancta Maria ad Martyres'' címmel. IV.Gergely pápa (827-844) helyezte át az ünnepet november 1-jére, amely lassanként az összes szentek ünnepévé vált.

Testvéreink, barátaink, ismerőseink ünnepe ez, azoké, akik üdvözültek (s nemcsak a szentté avatottaké). Sőt, a saját – reménybeli – ünnepünk is, mert mindnyájan arra vágyunk, hogy egykor a mindenszentek seregében éljünk a mennyben. Mindennap kell erre gondolnunk, örök célunkra, mint Szent Cyprián írja: ,,…amikor lenyugszik a nap és végetér napunk, kell, hogy újra imádkozzunk, és kérjük, hogy ismét felkeljen fölöttünk a fény, és kérjük azt is, hogy Krisztus eljövetele az örök élet kegyelmét hozza meg nekünk…'' (De or. dom. c. 35. PL 4,542.)

A hagyomány szerint VI. Leó bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére, de nem engedték, hogy a templomot a császárnének szenteljék, ezért Leó úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.

A római katolikusoknál november 1-jén tartják a főünnepet. A mindenszentek napján tartott szentmisék állandó könyörgése: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat."

Az angolszász országokban a mindenszentek napját megelőző este a halloween („minden szent estéje"). A házaknál töklámpások világítanak,a gyerekek lehetőleg horrorisztikus jelmezbe öltözve házról-házra járnak és „trick or treat", azaz édességet vagy megviccelunk jelszóval gyűjtik a cukorkákat, csokoládékat. Az angolnyelvű országokban hagyományosan elhangzik William Walsham How "For All the Saints" („Minden szenteknek") című himnusza. A legnépszerűbb dallam a himnuszhoz a Ralph Vaughan Williams szerezte Sine Nomine.

Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra.

Portugáliában, Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat (ofrendas) tesznek. Spanyolországban hagyományosan ezen a napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot.

A magyar nép kalendárium szerint Szent Márton napján (október 31.) választottak bírót, fogadtak cselédet. Ezen a napon tilos volt a munka, egyes helyeken az egész „halottak hetében". Több népszokás csatlakozik hozzá, van, ahol kenyeret sütnek a szegényeknek („Isten-lepénye", „halottak lepénye"), külön helyen gyertyát gyújtanak az elfelejtett lelkeknek, november 3-án pedig engesztelő körmenetet tartanak.