A 2016. szeptember 30-án megnyílt Óbudai Képzőművészeti Tárlaton a Magyar Képzőművészeti Egyetem több oktatója: Bukta Imre, Filp Csaba, Gaál József, Horváth Dániel, Kósa János és Szabó Franciska is szerepel. A kurátor Szurcsik József, az MKE Grafika Tanszékének vezetője.

 

A 2016. szeptember 30-án megnyílt Óbudai Képzőművészeti Tárlaton a Magyar Képzőművészeti Egyetem több oktatója: Bukta Imre, Filp Csaba, Gaál József, Horváth Dániel, Kósa János és Szabó Franciska is szerepel. A kurátor Szurcsik József, az MKE Grafika Tanszékének vezetője.

 

Kiállító művészek:

Bakos Ildikó, Baksai József, Bikácsi Daniella, Bohus Zoltán, Bukta Imre, Fehér László, Filp Csaba, Gaál József, Gábor István, Gerber Pál, Horváth Dániel, Jagicza Patrícia, Kótai Tamás, Kósa János, Orosz István, Palkó Tibor, Papageorgiu Andrea, Somody Péter, Sulyok Gabriella, Szabó Ábel, Szabó Franciska, Szemadám György, Szotyory László, Tölg-Molnár Zoltán, Ujházi Péter, Verebes György

 

„A kortárs képzőművészet alkotói a múlt és a jövő találkozópontján a jelen kor kihívásainak kérdéseire kívánnak válaszokat adni a művészetük egyéni nyelvén.

A kiállításon olyan egyéni, személyes művészi megközelítéseket mutatunk be, ame­lyek az antikvitás máig élő, tárgyi emlékeivel és szellemiségével ható vagy talán éppen feledésbe merülő világához kap­csolódnak. Egyéni módokon reflektálnak a központ és a provincia, a teljesség és a periféria, a múlt és jelen, az elmúlás és megmaradás kérdésköreire és még számos sajátos jelenségre, amelyek Aquincumhoz, a hely szelleméhez s Óbudához köthetők. A legkülönbözőbb féle alkotói utak bemutatásának fontos célja az is, hogy ezzel a tematikus és meghívásos ki­állítással egy évente megrendezendő rangos képzőművészeti találkozó hagyományát teremtsük meg a jövőben."

 

„Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata 2016-ban rendezi meg – jelenlegi formájában – a második tematikus tárlatát, amelynek Óbuda patinás Fő terén a nem rég megújult önkormányzati épületben található Esernyős Galéria ad otthont.

Ennek a kiállításnak a témája szorosan kötődik a III. kerület "szívének" is nevezhető Aquincumhoz és Óbuda különleges, antikvitásba visszavezető múltjához, gyökereihez.

Az „Óbuda-Aquincum, személyes utak egy antik világba" címmel meghirdetett tárlat olyan egyéni, személyes művészi megközelítéseket kíván bemutatni, amelyek az antikvitás máig élő, tárgyi emlékeivel és szellemiségével ható vagy talán éppen feledésbe merülő világához kapcsolódnak.

Óbuda valóban sajátos hely. A régmúlt és a jelen drámai találkozása mutatkozott meg itt a 70-es évek "településfejlesztési" szisztémája és "városrendezése" során.

Fiatalemberként magam is tanúja voltam a nagyszabású bontás és építkezés időszakának. A Flórián téri buszmegállóból nap mint nap figyelemmel követtem, ahogyan az ódon kisváros még római kori méretes mészköveket is őrző, apró házainak szisztematikus lerombolásával egyidejűleg a beton panelek mára lassan ugyancsak múltat idéző kolosszusait felépítették a fényes, új jövő reményében. Az európai „világtörténelem", az ókori kultúra nyomai itt még máig fellelhetőek, Aquincum kövei így ma is létező, valóságos és fontos kapcsolatot biztosítanak az emberiség egyik jellemző történelmi időszakához, az európai kultúra történetéhez, ezen belül pedig saját múltunkhoz is.

Ezen a kortárs képzőművészeti kiállításon bemutatott művek az antikvitás jelenlétére, a múlthoz való viszonyra vagy tágabb értelemben az elmúlásra és megmaradásra irányítják a figyelmünket. Egyéni módokon reflektálnak a központ és a provincia, a teljesség és a periféria, a múlt és jelen, az elmúlás és megmaradás kérdésköreire és még számos sajátos jelenségre, amelyek Aquincumhoz, a hely szelleméhez s Óbudához köthetők.

Az „Óbuda – Aquincum, személyes utak egy antik világba" című kiállításra, a II. Óbudai Képzőművészeti Tárlatra egy szakemberekből álló, 5 tagú kuratórium körültekintő diskurzusa nyomán körvonalazódott és alakult ki végül a kiállításra felkért művészek köre.

A válogatás különféle alkotói módszerrel dolgozó, eltérő mentalitású művészeket gyűjtött egymás mellé, ezáltal változatos képet kínálva a nézőknek a felvetett téma sokoldalú megközelítésére. A legkülönbözőbb féle alkotói utak bemutatásának fontos célja az is, hogy ezzel a tematikus és meghívásos kiállítással egy évente megrendezendő rangos képzőművészeti találkozó hagyománya teremtődjön meg a jövőben.

Ezúttal a hazai kortárs képzőművészet 26 jelentős alkotója 36 művét tekintheti meg a nagyközönség ezen a tárlaton.

Különösen izgalmas megfigyelni, hogy a különböző generációkat képviselő művészek miképpen dolgozzák fel munkájukban az adott témát. Az Óbuda-Aquincum szellemi és tárgyi örökségéből kiinduló lelki, intellektuális, kreatív utak – amely a művész fiktív vagy valós utazása során egy antik világba vezetett – milyen tartalmakkal és tanulságokkal gyarapíthatja a jelenkori kortárs képzőművészetet. Talán e művek által – a kiállítás látogató közönség számára is – jól követhető, hogy a XXI. század alkotó embere számára milyen súlypontok határozzák meg a klasszikus emlékek, az antik kultúra mai értelmezési környezetét. Mivel a kiállításon szereplő művek egyéni, autonóm művészeti alkotások, természetesen nem egy központilag meghatározott elvárás alapján fogalmazódtak meg, sietve teszem hozzá, hogy szerencsére. A művészek által szabadon felvetett kérdések és válaszok eleve a saját pályájuknak megfelelő, a saját életművükbe szervesen beleillő és kapcsolódó alkotásokként születtek meg.

Mivel a kiállításra szóló tematikus felhívás valójában egy „hívó szó", így jó esetben ez inspiráló hatású is lehet egy képzőművész számára. Az alkotó saját koncepcióinak, munkaterveinek gyakorlatilag egyfajta kiterjesztését is eredményezheti egy tematikus meghívó vagy pályázat izgalmas tartalmi vonatkozása. A felhívás olyan témában "keresgél" vagy "kérdezősködik", amely a környezetünkben van, a közvetlen közelünkben, igazából a mindennapjaink tárgyi valóságában létezik. Elhaladunk a kövek mellett egy autóbuszon, vagy rájuk lépünk, elautózunk, elsétálunk a töredékek felett vagy leülünk rájuk. És feltétlenül mégsem gondoltuk eddig, hogy a saját műtárgykészítési elképzeléseinkbe magunktól „belevezessük" ezeket az élményeinket. Természetesen vannak olyan művészek, akiknél ez pont fordítva igaz. A városi közlekedés során nézelődve vagy a célzott szemlélődő élménygyűjtésnek köszönhetően az ókor tárgyi nyomai, látványelemei, mint egyfajta dokumentációs képtöredékek, vagy mint vizuális emlékek felismerhető módon is megjelennek a műveikben.

Vannak művészek, akiknél a tematika egy sajátos kutatásra invitálja az alkotó intellektusát. Helyszíni szemlét tart Óbudán, közben pedig részletekbe menően tanulmányozza Aquincum fennmaradt emlékeit. A szakmai kirándulás alatt pedig vázlatokat készít és fotográfiákkal dokumentálja a jelenlegi állapotokat, itt vagy ott, az építészet nagy történelmi időszakának romjai között.

A jelenlegi épített környezet és a múlt emlékei együtt élnek velünk, kísérik saját korunkban hétköznapjainkat és ezzel együtt, ahogy e kiállítás is bizonyítja az ünnepeinket is. Minden kiállítás az adott kor szűrőjén fennakadó drágaköveket, kristályokat és nemes anyagokat képes elénk tárni. Szembesülhetünk azzal is, hogy hétköznapjaink egyhangú ismétlődő ciklusait egy-egy ilyen kiállítás mégiscsak elválasztja, vagy még inkább felértékeli a mindennapi újjászületés és elmúlás melankóliájában.

Hitet ad talán, figyelmet generál a figyelmetlenekben, érdeklődést az érdektelenekben, és valamiféle szeretet szerűséget akkor is, ha már úgy tűnik, hogy nincs is miért.

A polarizált világ feszült ellentéte egy harmonikus társadalom utópiájával küzd jelenleg. Sokunk vágya szerint háborúskodás nélkül, a művészet segítségével és elsodró erejével leküzdhetőek ezek a bajok. Ha igazán akarjuk, akkor kigyógyulhatunk a társadalmi szintű „népbetegségünkből". Ha elfogadjuk, akkor segít minket az egymást megértő közös együttlét romantikus vágya, a minden irányú és előjelek nélküli bizalom ígérete, a közös dolgaink érdekében való nyitott kompromisszum készség, a közös értékeink gondozása, óvása és megóvása és az új értékeink születésének feltétel nélküli segítése. Bizalom magunkban, bizalom egymásban, hit a saját munkánk fontosságában, hit a mások munkájának szükségességében.

Nem olyan bonyolult mindez.

Sokkal inkább nagyon is egyszerű.

Az „Óbuda – Aquincum, személyes utak egy antik világba" című kiállítás, a II. Óbudai Képzőművészeti Tárlat azt az üzenetet is képes közvetíteni, hogy érdemes figyelnünk a művészetre, mert már nagyon elfáradtunk mindannyian a megosztottságban való eligazodásban, a megfelelési kényszer szorításában, kimerültünk mindannyian a fájdalmasan szomorú és lehangoló, értelmetlen küzdelmektől, amelyeket a nézetkülönbségeink okoznak leginkább. Ezek a különbségek inkább összehozhatnának bennünket, erősíthetnének minket, ha képesek lennénk megbecsülni a másképpen gondolkodókat, ha elfogadnánk a többféle igazság létezését, ha a különböző igazságokban rejlő igazi és hasznos energiákat mind-mind a saját, közös hasznunkra tudnánk fordítani. Ha magunkra nézve is kötelezően meg tudnánk egyezni egy minimumban, ami alá többé senki sem csúszna, és amire mindannyian bátran építhetnénk.

A III. kerületi emberek, a képviselőtestület és személyesen a kerület polgármestere is a közös sikerekben hisz, az egyéni értékek közös érdekének megfogalmazásában, a közös értékek közös ügyében és ennek az ügynek feltétlen támogatásában.

Nem kérdezi, és nem vizsgálja a politikai vagy a világnézeti különbségeket, nem osztályoz, és nem ítélkezik. Hisz a művészet erejében. Nem csak hisz benne, de segíti a kortárs művészet nyilvánosság előtti bemutatkozását, támogatja a kiemelkedő művek díjazását és lehetőségeihez képest a lakosság, az alkotók örömére e misszió jegyében is, az önkormányzat közgyűjteményébe igyekszik beemelni a jelen kor művészetének jellemző darabjait.

És egyúttal azt is megteszi, mert megteheti, hogy az elszomorodott és elszürkült valóságképünket jobb kedvűre színezze át. És megteszi, mert megteheti, hogy kimondja: nem kérünk a gyanakvásból és az ostobán demagóg kirekesztésből, egymás méregetéséből és a fájdalmas ármánykodásokból. És megteszi, mert meg akarja tenni, hogy példát mutat. Befogad minden érdeklődőt és feltölti reménnyel mindazokat, akik megajándékozzák önmagukat a nyitottság luxusával.

Minden éppen csak ennyire egyszerű!

Legalább is itt, Óbudán."

(Szurcsik József)

 

2016. szeptember 30. – november 6.

„Óbuda – Aquincum, személyes utak egy antik világba"

ESERNYŐS GALÉRIA

1033. Budapest, Fő tér 2.

 

www.facebook.com/esernyos

www.instagram.com/esernyos

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük