Orbán Viktor beszéde a Belügyminisztérium állománygyűlésén, Budapesten 2010 július 16-án. A beszédet szokás szerint kommentár nélkül szószerinti leiratban közöljük 

Orbán Viktor beszéde a Belügyminisztérium állománygyűlésén, Budapesten 2010 július 16-án. A beszédet szokás szerint kommentár nélkül szószerinti leiratban közöljük 

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Miniszter Úr, Államtitkár Urak, Képviselő Hölgyek és Urak!

Először is engedjék meg, hogy megköszönjem Belügyminiszter úrnak, hogy volt olyan kedves, és elhívott ide, erre az állománygyűlésre. Szerencsére nem először látjuk itt egymást. Igaz, hogy volt a kapcsolatunkban néhány év szünet. Állítólag a kapcsolatoknak ez jót tesz. Remélem, hogy ez így van. Az újrakezdésnek kétségkívül van némi izgalma mindig. Úgy gondolom, hogy az újrakezdés azonban, amely az általam képviselt politikai közösség és az Önök által képviselt szakmai közösség viszonyát jellemzi, összességében majd az ország javára válik. Ha megengedik, én nem is egyszerűen egy feladatszabó állománygyűlésnek tekintem ezt a mai találkozót, hanem bizonyos értelemben ennél jóval többnek. Nem szeretném, ha még egyszer ugyanabba a folyóba lépnénk bele, mint amelyikben az elmúlt nyolc évben jártunk. Ezért a mostani, ebben a körben megtörténő első találkozásunk alkalmas hely arra, hogy elmondjam Önöknek azt a néhány fontos szempontot, amelyet szeretném, hogyha a munkájuk során szem előtt tartanának. Szeretném, hogyha az itt elmondott gondolataimból kirajzolódna egy olyan kép Önök előtt a büntetésvégrehajtástól kezdve a rendőrséggel bezárólag, amelyben Önök el tudják helyezni a saját munkájukat, el tudják helyezni a saját személyes karrierjüket, és el tudják helyezni azoknak az embereknek az életét, munkáját, biztonságát, akikért felelősséggel tartoznak, a munkatársaiékét is és a magyar állampolgárokét is.

A mai találkozó ilyen értelemben tehát inkább azt a célt szolgálja, hogy az ország új politikai vezetése és az ország – reményeim szerint – megújult vagy megújulófélben lévő rendőri vezetése összhangba kerüljön. Nem azt a viszonyt szeretném kialakítani Önökkel, hogy feladatokat szabunk, Önök pedig végrehajtják. Kétségkívül ez sem volna kevés az elmúlt nyolc év fényében, hanem ennél sokkal többre vágyom, és sokkal többre aspirálok. Azt szeretném, hogyha Önök egyetértenének azokkal a célokkal, amelyek végrehajtása érdekében végzik a munkájukat. Ahhoz, hogy Önök egyetérthessenek bármilyen céllal, nagyobb társadalmi céllal, amelyet munkájukkal szolgálnak, ahhoz az kell, hogy értsék pontosan a politikai döntéshozókat, értsék a törvények, az Önök által alkalmazott törvények mögött meghúzódó országgyűlési szándékot, képviselői szándékot, értsék az amögött meghúzódó kormányzati akaratot, értsék a konkrét döntések mögött meghúzódó értékeket, elkötelezettségeket, meggyőződéseket. Nem ideológiáról beszélek, hanem értékekről és meggyőződésekről, hogy aztán el tudják dönteni, hogy egy olyan politikai kurzussal, egy olyan országvezetéssel, ami az adott értékek mentén, az értékekből kiolvasható módon képzeli el Magyarország jövőjét, akarnak és tudnak-e együttműködni, s eszerint hozhassák meg a saját életükre vonatkozó fontos döntéseket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindebből talán az is kitűnik, hogy nem egyszerűen azért jöttem ide Önökkel találkozni, mert ez így szokás kormányváltás után. Ugyanis Magyarországon nem egyszerűen kormányváltás történt az elmúlt hónapokban, az emberek valami ennél fontosabbról, mélyebbről, sokkal többről döntöttek az áprilisi választáson. Ha Önök kellő figyelemmel követték – és remélem, ez így történt – az országgyűlés munkáját, akkor láthatták, hogy olyasmi történt a magyar országgyűlésben az elmúlt hat-nyolc hétben, amire húsz esztendeje nem volt példa. Végignéztem 1990-től kezdődően az első néhány hét parlamenti munkáját, és azt tudom mondani Önöknek, hogy olyan gyors és mélyreható átalakulás még nem történt Magyarországon az elmúlt húsz évben, mint az elmúlt néhány hétben. A számok is erről vallanak, ha jól vallatjuk őket. 1998-ban, amikor polgári kormány alakult Magyarországon, akkor hét ülésnapot tartott a parlament ennyi idő alatt, legutóbb, a 2006-os választások után tizenhat ülésnapot, most pedig harmincegyet. És szemben a korábbi döntésekkel, amikor maximum tíz törvényt fogadtak el ennyi idő alatt, most ötvenhét törvénynél tartunk. Nem számolva, hogy a következő csütörtökön megkezdődő ülésszak el fogja fogadni ezeket az előterjesztéseket. Ezek között volt hat alkotmánymódosítás is. A parlament kormányt választott, megválasztotta az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit, köztársasági elnököt választott, és várhatóan a következő hét közepéig két új alkotmánybírót is választ. Kétségkívül ez óriási tempó. Nem áll szándékunkban négy éven keresztül ezt a tempót fönntartani. Ehhez képességeink, fizikai és szellemi fölkészülésünk hiányzik. Akit anya szült, valószínűleg négy éven keresztül képtelen lenne ezt a tempót fönntartani és a munkáját eredményesen végezni. Ezért, amint túl vagyunk a nagy átalakításokon, és remélem, hogy az ősz elejére ezeken túl leszünk, utána az alkotmányos körültekintés és gondosság elvárható szempontjait az eddiginél erőteljesebben érvényesítjük majd a törvényalkotásban, ami azt jelenti, hogy lassulni fog a törvényalkotás munkája.

Mégis indokolt volt az elmúlt néhány hét megfeszített teljesítménye. A választók ugyanis a szavazófülkékben nem egyszerűen mandátumot adtak egy új kormánynak, hanem lezártak egy korszakot. Engedjék meg, hogy egyértelműen fogalmazzak: megdöntöttek egy rendszert, egy nyolc évig fönnálló régi rendszert, és helyette újat hoztak létre. A választások előtt is elmondtam már, biztosan Önök között is voltak sokan, akik ezt kételkedve hallgatták, az elmúlt néhány év munkája és tempója remélem, meggyőzte Önöket arról, hogy nem egyszerűen kormányváltásról van szó, nem új kormány lépett egyszerűen hivatalba, hanem egy rendszert megdöntöttünk, és helyette hozzákezdtünk egy új rendszer fölépítéséhez. Ezt a rendszert mi a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezzük. Az emberek világosan kinyilvánították, hogy gyökeres változásokat akarnak. A változások közül is az egyik legfontosabb, talán a legfontosabb éppen a rend és a közbiztonság ügye, ahol a magyar választópolgárok arra adtak fölhatalmazást nekünk, ha úgy tetszik, azzal bíztak meg engem is személy szerint, hogy alapvető változást és teljes megújulást indítsunk el.

Azt üzenték a magyar választók az új országgyűlésnek, a közbiztonság területén radikális, mélyreható változásokat akarnak. Ezt üzenték az országgyűlésnek, ezt üzenték a kormánynak, és tulajdonképpen azért állok ma Önök előtt, hogy ezt az üzenetet Önöknek is átadjam. Az üzenet röviden úgy szól, az emberek úgy döntöttek áprilisban, hogy Magyarországon újra törvényes rendet akarnak. Az üzenet, amit át kell adjak Önöknek az, hogy Magyarország törvényes rendet akar, és Önöktől várja el, hogy a törvényes rendet megteremtsék és fönntartsák. Ma azért gyűltünk össze, hogy számbavegyük, mit kell tennünk ahhoz, hogy egy ilyen egységes, szinte elsöprően egybehangzó választói akaratot közösen meg tudjunk valósítani. Az elmúlt évekről nem szeretnék sokat beszélni. Az Önök tapasztalatai minden valószínűség szerint egybeesnek, egybevágnak az én tapasztalataimmal, élményeimmel és személyes ismereteimmel. Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt években az emberek arról panaszkodtak, hogy félelemérzetük folyamatosan nő. Úgy érzékelik, nincs megfelelő közbiztonság, nem működik a törvényes rend.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt nyolc évvel nem azért akarok foglalkozni, hogy néhány erőteljes botütést helyezzek el az előző kormány és képviselőinek hátán, hanem azért idézem föl az elmúlt nyolc év néhány emlékét, hogy mindannyian tanuljunk belőle, hogy mindannyian világosan lássuk, hogy mi nem következhet be még egyszer Magyarországon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A közbiztonság romlásáért én elsősorban nem Önöket teszem felelőssé, nem Magyarország szolgálatot végző állampolgárait teszem felelőssé. A közbiztonság és a rend súlyos hiányosságaiért mindenekelőtt és legfőképpen a politikát, az elmúlt nyolc év politikáját hibáztatom. Nincs ésszerű magyarázat mindarra, ami az elmúlt években történt. Nincs ésszerű magyarázat a rendőrség létszámának drasztikus csökkentésére. Nincs ésszerű magyarázat a folyamatos pénzkivonásra – nemcsak a rendőrség, de a tűzoltóság és a katasztrófavédelem költségvetéséről is beszélek. Nincs ésszerű magyarázat arra, hogy 2002 után a büntetőjog szigorát, a büntetőpolitikát miért enyhítették. Mindezeket a jelenségeket, amelyekre nincs ésszerű magyarázat, tovább súlyosbítja, hogy az elmúlt években a hatalmi elit úgy gondolta, hogy következmények nélkül lehet visszaélni a hatalommal, lehet a törvény fölé lehet helyezkedni, sőt oda jutottunk, hogy kormányzati szinteken derül fény bűnszövetkezetek működésére, egyes bűnszövetkezetek valósággal beépültek a magyar államigazgatásba. Másfelől szintén magyar jellemvonás, hogy vidékellenes kormányzás történt Magyarországon, és ennek következtében a vidék helyzete – még a nagyvárosok helyzeténél is – sokkal inkább romlott. Egész egyszerűen egyes területekről szinte eltűnt az állam, és semmi meglepetést nem kell éreznünk, amikor azt látjuk, hogy a visszavonuló, eltűnő, elpárolgó, az embereket magukra hagyó állam helyett hirtelen félkatonai szervezetek jelennek meg – mintegy kiszolgálva az emberek biztonság iránti igényét. Ez a vidékellenes politika következménye. Az új kormány nem mond le Magyarország egyetlen településéről sem. Belügyminiszter urat is arra kértem föl, azzal bíztam meg, hogy Magyarország legkisebb településéig terjedjen a szemhatára, és az egész ország területén állítsa helyre a közbiztonságot, és ezzel húzza ki létezésének alapját mindenfajta félkatonai szervezet lába alól.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Fontos megemlítenünk az elmúlt nyolc év tanulságai közül azt is, hogy az elmúlt nyolc év társadalmi berendezkedése, ha úgy tetszik, a rendszer nemhogy nem igyekezett kellő eréllyel és következetességgel föllépni a deviáns viselkedési magatartásokkal szemben, hanem – hol burkoltabban, hol nyíltan – kifejezetten díjazta a közösségellenes magatartásformákat, és előnyben részesítette azokat a  normakövető magatartással szemben. Márpedig szeretném, hogyha egyetértés alakulna ki közöttünk abban, hogy a rend nem egyszerűen a jogszabályok érvényesülését jelenti. A rend lényege éppen az, hogy a közösség érdeke mindig erősebb, mint a magánérdek. A rend nem más, mint közmegegyezés arról, melyek azok a közösségi érdekek, amelyek erősebbek, mint a magánérdekek. Ezeket a közösségi érdekeket a magánérdekekkel és szándékokkal szemben is érvényesíteni kell, be kell tartani és be kell tartatni.

Azért szeretném az Önök figyelmébe ajánlani, ha úgy tetszik, az Önök szívügyévé tenni, mert hogyha nem fékezzük meg ezt a folyamatot, ha nem fordítjuk vissza ezt a folyamatot, akkor  – de ehhez csak néhány lépést kell tennie Magyarországnak már – el fogunk jutni oda, hogy azok fognak szégyenkezni Magyarországon, akik betartják a törvényeket. A becsületes emberek egész egyszerűen baleknak fognak föltűnni az ügyeskedő, a törvényt kijátszó, a törvényt semmibe vevő emberek szemében. Egy ilyen helyzet visszafordíthatatlan erkölcsi leromlást és züllést eredményezne Magyarországon, amelyet semmilyen kormányzati erővel nem tudnánk később már megfékezni. A huszonnegyedik órában vagyunk. Tehát amikor azt kérem Önöktől, hogy tartsák fönn a rendet és a törvényességet, akkor egyúttal azt is kérem Önöktől, hogy segítsenek azoknak az embereknek, akik becsületesen akarnak élni Magyarországon. Segítsenek az embereknek abban, hogy az a hit újraéledjen a szívükben, hogy végül is azok járnak jobban, akik törvénytisztelő módon és becsületesen élnek és végzik a munkájukat, és nem azok, akik a törvényeken túl vagy azok fölé helyezik magukat. Magyarország polgárainak szükségük van erre a segítségre, és senki mástól nem tudják ezt megkapni, csak Önöktől.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért én büszke vagyok arra a döntésre, amit ennek az évnek az áprilisában a magyar választópolgárok meghoztak, büszke vagyok a magyarok józanságára és erkölcsi tartására, amikor a változás mellett tették le a voksukat, amikor áprilisban világossá tették, hogy megelégelték az ország vezetői által gerjesztett züllést, megelégelték a törvénytelenség káoszát, és a választópolgárok szinte egyhangúan a rendteremtés pártjára álltak. Hallatlan intelligens döntést hoztak a magyar választópolgárok. Egy ilyen szétesett helyzetben, mint amiben Magyarország van, könnyen elcsábulhatott volna a többség az alkotmányos kereteken kívüli megoldások felé. Különös tekintettel arra, hogy ilyen ajánlat a választásokon el is hangzott a számukra, ilyen politikai erő, ilyen program meg is jelent. A választópolgárok azonban úgy döntöttek, hogy a kormány megy, a demokrácia pedig marad. És egy alkotmányos forradalmat hajtottak végre. Nem kívánják életük mindennapi kereteit föláldozni a változásért, ugyanakkor elvárják az új kormányzattól és az új parlamenttől, hogy egy biztonságos, de mélyreható változást, alkotmányos keretek közötti változást vigyenek végbe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr!

Mindezek alapján nyugodtan kimondhatjuk, nincs a szavainkban semmi túlzás: ma a rend és a közbiztonság megteremtése a legfontosabb nemzeti ügy Magyarországon. Ez a választások eredményéből is kiolvasható, a magyar közállapotokból is kiolvasható, reményeim szerint a kormányzat programjából is kiolvasható.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagyon egyszerűen fogalmazva nekünk közösen, a kormánynak és Önöknek együtt eleget kell tennünk annak az elvárásnak, hogy az embereknek ne kelljen félniük sem nappal, sem éjszaka, sem vidéken, sem városban, sem közterületen, sem az otthonukban. Azt várják tőlünk, és eleget kell tennünk az elvárásuknak, hogy ne kelljen félteniük sem saját maguk, sem szeretteik testi épségét, emberi méltóságát, sem saját javaikat, sem a közösség, sem az ország vagyonát. Vagyis, tisztelt Hölgyeim és Uraim, Önöknek a kormánnyal együttműködve, nekünk együtt közösen meg kell szabadítanunk a városainkat, a falvainkat, az utcáinkat és otthonainkat a félelemtől. Mindez azt jelenti, hogy Magyarországnak egy teljesen új közbiztonsági stratégiára van szüksége. Ez indokolja a személycseréket is. Nem akarnék túl hosszan időzni a személycserék kérdésénél. Mondandómat nem is szűkítem csak az Önök területén megtörtént személycserékre, de szeretném világossá tenni, hogy természetesen nem várhatok jobb és eredményesebb munkát azoktól a vezetőktől, akiknek az időszakában szétestek azok a szervezetek, amelyeknek az lett volna a dolguk, hogy a közbiztonságot és a közrendet fönntartsák, az állami vagyont megóvják, a korrupciót visszaszorítsák, és folytathatnám tovább. A személycserék mögött az az elgondolás áll, hogy új vezetőkkel sikeresebb munkát tudunk végezni, és az új vezetők többet és jobb színvonalon teljesítenek majd, mint a régi vezetők tették. Ez a kormányváltás lényege a politikában, és ez a személycserék értelme a kormányzati szint alatt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen körül kell néznünk a világban. Én egy nyitott szemű és tág horizontú rendőrséget képzelek el, amely részt vesz a nemzetközi kapcsolatokban. Számos jelenség nem speciálisan magyar jelenség a modern világban. Más országok is küszködnek velük. Azt várom, hogy Önök más országok tapasztalatait is megismerjék, összegyűjtsék, hazahozzák és ötvözzék saját magyar hagyományainkkal. Végső soron sem az Európai Unióra, sem semmilyen más szervezetre való hivatkozást nem fogok tudni elfogadni, ha egyes megoldás nem lesz eredményes. Én azt várom Önöktől, hogy a magyarországi problémákat oldják meg. Még egyszer mondom: nemzetközi kitekintéssel és tájékozódással megerősítve, de a magyar problémákat magyar eszközökkel, magyar módszerekkel és a magyar választópolgárok javára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem akarok zsákbamacskát árulni, bár óvatosan kell fogalmaznom, mert itt az államhatalmi ágak elválasztásának elve miatt egy érzékeny területhez érkeztem. De nem szeretnék zsákbamacskát árulni atekintetben sem, hogy a közbiztonság nemzeti ügyének megteremtéséhez nem elegendő csak a rendőrség működtetésének biztosítása. Itt változásra lesz szükség a büntetőpolitika gondolkodásában is. Ezt majd egy más alkalommal részleteiben is megtudjuk beszélni, de nyilvánvaló, hogy Önök nem tudják kellő eréllyel és eredményességgel végezni a munkájukat, ha nem érzik úgy, hogy az Önök munkája mögött ott van egy sajátos, az Önök erőfeszítéseit támogató új büntetőpolitikai gondolkodásmód. Ennek az lényege az, hogy a bűnözők mentegetése helyett immáron a  büntetőpolitikának az áldozatok oldalára kell állnia, az ő érdeküket kell védenie.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt nyolc évben nem ez történt. Az elmúlt nyolc évben gyakorlattá vált, hogy a bűnelkövetőket hol a származásukkal, hol a nehéz vagy épp kiemelkedő anyagi helyzetükkel mentegették, és bizonyos emberekkel szemben egész egyszerűen nem adtak érvényt a törvényeknek. Ez elfogadhatatlan. Tehát, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nekünk azt is meg kell értenünk, hogy a választópolgárok azt várják, hogy szigorúbban lépjünk föl a bűnözők ellen és a bűnözés minden formája ellen. Régi törvény, ezt Önök jobban ismerik, mint én. Távol álljon tőlem, hogy kioktassam Önöket a saját szakmájuk alapösszefüggéseiről, de mégis idézzük ide azt a szakmai közhelyet, amelyet nyilván Önök is ismernek, hogy a legtöbb bankrablás vagy emberölés valójában egy ablak betörésével kezdődik, amit nem fedeznek föl, vagy nem vonják felelősségre azt, aki a kisebb súlyú bűncselekményt elkövette. Meggyőződésem, hogy a magyarok pontosan tudják, hogy a súlyos bűncselekmények a legtöbb esetben büntetlenül maradt kis törvénysértésekben gyökereznek. Ezért nincs kis meg nagy bűncselekmény, tisztelt Hölgyeim és Uraim, csak bűncselekmények vannak, amelyeket föl kell deríteni, és az elkövetőket meg kell büntetni. Ezért azt várom Önöktől, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében az állam az Önök segítségével a legkisebb törvényszegés ellen is fellépjen. A legkisebb törvényszegést is számon kell kérni, senkinek a számára ne nyíljék kibúvó. A törvénynek mindenkire egyformán kell vonatkoznia. A bűnözők ellen harcolnunk kell, akárkik is azok. Mindegy, hogy milyen vagyoni csoporthoz tartoznak, mindegy, hogy a kisebbséghez vagy a többséghez tartoznak, a bűnözőket törvény elé kell állítani, felelősségre kell vonni, minél gyorsabban, annál jobb.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Itt kell kitérnem arra a kérdésre is, hogy a magyar emberek Önöktől, Önökön keresztül pedig az államtól várják a rend és a biztonság szavatolását. Ezért nagyon határozottan, szelíden, de határozottan ki kell mondanunk, hogy a törvényes rend helyreállítása és védelme egyedül és kizárólag az állami szervek feladata. Nincs szükség, nem fogadunk el semmilyen magánkezdeményezést, félkatonai szervezetet vagy gárdát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Világos és egyértelmű az is, hogy az emberek a Nemzeti Együttműködés Rendszerétől, ettől az új politikai és társadalmi rendszertől a biztonságuk és a biztonságérzetük javulását várják el, és nem a statisztikák javulását. Az Önök munkájának fokmérője nem a statisztikákban van. Ha a statisztikák javulnak, azonban a közbiztonság és az ahhoz kapcsolódó biztonságérzet nem nő, akkor sajnos nem tudjuk eredményesnek tekinteni a közösen végzett munkánkat. Az emberek ugyanis eddig sem a statisztikai mutatókkal voltak elégedetlenek, hanem azokkal a viszonyokkal, amiket a saját bőrükön tapasztaltak. Az emberek nem a mutatóktól félnek, hanem a bűnözőktől. Sokszor olyan bűnözőktől is, akik esetleg nem szerepelnek egyetlen statisztikában sem, de ettől még nagyon is jelen vannak a maguk fizikai valójukban az utcákon. Az emberek tehát nem azt várják, hogy a bűnözők különféle kimutatásokba kerüljenek be, hanem azt, hogy bíróság elé, illetve rács mögé kerüljenek.

Önök is tudják, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy mindennek szellemében a kormány már tett néhány lépést. Még az út elején vagyunk, de néhány lépést már tettünk. Remélem, hogy ezek a lépések alkalmasak arra, hogy bizalmi viszonyt alakítsanak ki Önök és a hivatalba lépett új kormány között. Remélem alkalmasak arra, hogy a most hivatalba lépett kormány szavahihetőségének megágyazzanak. Remélem, hogy ezek az intézkedések elég meggyőző erejűek ahhoz, hogy Önök elhívást halljanak ki belőle, közös munkára szóló elhívást. Ennek jegyében, mint bizonyára tudják, a parlament elé terjesztettük a három csapás törvényt, amely az eddigieknél sokkal szigorúbb büntetéseket tesz lehetővé a visszaeső erőszakos bűnelkövetők esetében. A szabálysértések szigorúbb szankcionálását megtettük. Belügyminiszter úr nemrégen a parlament elé terjesztett egy komoly csomagot, amely számos intellektuális, szakmai újdonságot és egyúttal elszántságot és erőt is bizonyít. A napokban 900 új rendőrautót tudtunk biztosítani a rendőrségnek. Ide kapcsolódik, legalábbis részlegesen, hogy megtettük az első lépést egy teljesen új terrorelhárító rendszer fölépítése érdekében, amelyet a nemzetközi viszonylatban is kiemelt teljesítményre képes egységként képzelünk el a jövőt illetően. Ezt a rendőrség keretein belül hozzuk létre. Azt gondoljuk, hogy a rendőrség képes ezt megfelelő minőségben működtetni a rendőrség keretein belül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem véletlenül kértem föl belügyminiszternek Pintér Sándort a kormány megalakulásakor. Önök is tudják, hogy mit jelent a bajtársiasság. Akivel már szolgáltak együtt, abban bíznak meg a legjobban. Ez a politikában sincsen másképpen. Mi már szolgáltunk együtt négy évet, a csizmát is húztuk együtt. Ez a négy év sem semmi. Az ő visszahívásával és kinevezésével szerettem volna világossá tenni, hogy nincs elvesztegetni való idő. Nincs idő fölkészülésre, nincs idő kísérletezésre, nincs idő soha ki nem próbált módszerekre, és nincs idő soha ki nem próbált emberekre sem. Kétségkívül a magyar politika tele van tehetséges fiatalemberekkel, akik szép jövő előtt állnak, de itt és most a közrend helyreállítása érdekében tapasztalt, sikeres, Önök által is respektált miniszterre volt szükség. Ezért habozás nélkül kértem fel őt erre a munkára, és ki is fogok mellette tartani végig, amíg az Önök teljesítménye egyébként indokolja ezt. És én abban bízom, hogy ezt a négy évet jó erőben és egészségben, az új rendőri vezetéssel karöltve, közös sikereket elérve szolgálhatjuk majd végig. Ezért adtam teljesen szabadkezet a Belügyminiszter úrnak a személyi kérdésekben is. Nem a felelősséget akarom magamról elhárítani, de minden felelősség a belügyminiszteré. Az összes személyi döntést illetően minden javaslatát elfogadtam. Még olyan javaslatokat is, ahol azt gondoltam, hogy esetleg más megoldások is számításba jöhettek volna, de Önök is látják, hogy egy új kormányzati rendszert hoztunk létre. Ha most itt hirtelen kvízjátékot hirdetnénk, és megkérdezném Önöket, hogy vajon az előző kormányból föl tudnak-e sorolni háromnál több minisztert, attól tartok, bajban lennének. Ennek a jövés-menésnek, azt sem tudjuk, melyik minisztériumnak mi a neve, a miniszterek is egymásnak adják a kilincset, tizenöt minisztérium, tizenhat, mikor mennyi, ennek az állapotnak véget kell vetni, mert a rendőrség, az ahhoz kapcsolódó egyéb testületek, a tűzoltóság, a katasztrófavédelem ebben az átmeneti állandó átalakulásban képtelen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Az Önök munkájához kiszámíthatóság, állandóság és biztonság szükséges. Ezt szervezeti értelemben is garantálni fogjuk az Önök számára részben a Belügyminiszter úron keresztül, részben az őt megillető teljes személyi döntéseket illető szabadkezen keresztül. Az a rendőri vezetés áll ma a magyar rendőrség élén, akit a belügyminiszter a legalkalmasabbnak látott arra, hogy ezt a feladatot sikeresen ellássa.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen a példamutatás dolgát is fontosnak látom. Az új rendőri vezetőkhöz is van ilyen irányú kérésem. Azt szeretném, hogyha ennek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a keretében nemcsak az ország vezetői, hanem a rendvédelemben dolgozók is példát mutatnának a magyar választópolgároknak. Példát mutatnának kemény munkából, elkötelezettségből, elszántságból, törvénytiszteletből és jogkövetésből. Én hiszem azt, hogy minden ország csak annyiban törvénytisztelő, csak olyan mértékig jogkövető, amennyire a vezetők és a törvényalkalmazók maguk is törvénytisztelők és jogkövetők. Ahol a vezetők és a törvény alkalmazói a törvények fölé helyezik magukat, ott egyre inkább elfogadottá válik az egész társadalomban a törvényen kívüli magatartás. Ez ellen a legjobb orvosság a személyes példamutatás. Ezért az ország vezetőinek és a rendvédelemben dolgozóknak egyaránt feddhetetlennek kell lenni. Ez akkor is így van, ha folyamatos támadások kereszttüzében kell végeznünk a munkánkat. Nekünk inkább, mint Önöknek, de hát azt hiszem, hogy Önök sem panaszkodhatnak kereszttűz hiányára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ebből világosan kitűnik, hogy én személy szerint bízom az új rendőri vezetésben, bízom a most kinevezett új főnökökben, irányítókban. Én bízom a jelenlegi magyar rendőri állományban, bízom a katasztrófavédelemben dolgozókban, bízom a büntetésvégrehajtásban szolgálókban. Bízom az Önök szakmai tudásában, tapasztalatában, sőt bízom az Önök erkölcsi tartásában és elkötelezettségében is. Tudom, hogy azt a sokszor veszélyes és szinte mindig nehéz szolgálatot, amit ellátnak, csak hivatástudattal lehet végezni. Hivatástudat nélküli rendőr nem lehet jó rendőr. Hivatástudat nélkül közbiztonságot fönntartani akaró személy, bármilyen testület tagja is legyen, nem végezhet jó és eredményes munkát. Márpedig a hivatástudatot meg kell becsülni. Önök is tudják, a megbecsülésnek két formája van. Mind a kettőnek örülünk, még ha nem is azonos mértékben. Az egyik az erkölcsi megbecsülés. Olyan szegények még sosem voltak a magyar politikusok, hogy ígérni ne tudtak volna, és erkölcsi megbecsüléssel általában tele volt a padlás. A másik formája az elismerésnek pénzügyi természetű és fontos. Az erkölcsi megbecsüléssel legalább azonos súlyú. Ezért fontos kérdés, hogy mennyi pénz lesz a rendőrség működésére. Röviden egy szót tartalmazó mondatban annyit tudok válaszolni a kérdésre, hogy elég. Két szóban: lesz elég. A rendőrség sikeres működésének nem lesz pénzügyi akadálya.

Ezt annak tudatában mondom, tisztelt Hölgyeim és Uraim, Önök is hallhatnak egy s mást, láthatják a híradásokat, hogy a magyar gazdaság rendkívül nehéz helyzetben van. A magyar gazdaság állandóan a vészhelyzet szélén egyensúlyoz. Önök is ismerik az ide vonatkozó adatokat és számokat. Nem hiszem, hogy ezek fölidézésével újat tudnék Önöknek mondani. Azt is látták, hogy minden, az államigazgatás minden területén súlyos zárolásokat kellett elrendelni. Sőt, az a pillanat is elkövetkezett, amikor a közteherviselésbe immáron a pénzintézeteket is be kellett vonnunk, bankadóban kellett gondolkodnunk. Eljött az a pillanat, amikor állami vezetők havi fizetését kétmillió forintban maximalizálni kellett. Eljött az a pillanat, amikor a végkielégítéssel távozók bizonyos összeg feletti végkielégítését 98 százalékos adó alá kellett vonni. Mindezt nem jó kedvünkben tettük. Az intézkedések egy részét természetesen az elemi igazságérzet diktálta, egy másik részét pedig a szükség. Tehát nem akarom Önöket áltatni azzal, hogy korlátlanul állnak rendelkezésre források. De azt bátran állítom és vállalom Önök előtt is, ahogy a rendőrség átalakítására, korszerűsítésére, hatékonyságának növelését célzó intézkedések előterjesztések formájában elém kerülnek, az ehhez szükséges összeget mindig a rendelkezésre fognak állni. Azt szeretném, hogy amikor négy év múlva nekem, a kormányomnak, az általam irányított politikai közösségnek el kell majd számolni a választópolgárok felé, hogy mit tett és mit nem tett, nem szeretném, ha ismét az történne, hogy azt magyarázgatnánk, mit miért nem sikerült megvalósítani, mire miért nem volt pénz. A pénznek rendelkezésre kell állnia, ha rendről, közbiztonságról, családok, falvak, munkahelyek, városok biztonságáról van szó. Még egyszer mondom: a Belügyminisztériumban folyó szakmai munkával összhangban, az ott megszületett reformok, átalakítások, megújítási törekvések megszületésével összhangban a rendőrség működéséhez szükséges források rendelkezésre fognak állni.

Sőt, nem szeretném, ha ennyivel kellene beérnünk. Én abban hiszek, hogy Magyarországnak szüksége van egy jómódnak nevezhető, egzisztenciában élő rendőri testületre is. Hiszek abban, hogy a rendőri szakma ekkor lesz megbecsült és elfogadott, hogyha még karrierszakma is, elismert és elfogadott, megbecsült szakma lesz Magyarországon. Ezért, nem tudom, mennyire emlékeznek még Önök közül arra, azokra a kísérletekre, amiket 1998 és 2002 között indítottunk meg, amikor életpályamodellt kínáltunk a rendőrségnek. Most nem hivatkozok arra, hogy az utolsó béremelések hogyan és miképpen történtek, mert ugyan volna mit dicsérni a régi lovunkon, de öregecske már, nem őt akarjuk indítani a versenyben, hanem egy megújult csapattal indulunk. Új politikát hirdetünk, nem egyszerűen a régit melegítjük föl, de határozottan állíthatom, hogy a ciklust úgy kell lezárnia a mostani kormányzatnak, hogy a rendőrség számára, a katasztrófavédelemben dolgozók számára, a tűzoltótestületekben dolgozók számára, a büntetésvégrehajtásban dolgozók számára, sőt tulajdonképpen a katonák számára is, de az egy másik történet, kiszámítható életpályát szabályozó törvényekkel rendelkezzünk, amely törvényekben számok, előrejutási lehetőség, egzisztenciális perspektíva, egyáltalán jövő van, méghozzá garanciális jelleggel.

Azt nem tudom Önöknek megígérni, ezt az életpályamodellt egyik napról a másikra életbe tudjuk léptetni, mert ha egy ország nyolc évig befelé ment az erdőbe, akkor nem lehet két nap alatt ugyanabból az erdőből kitalálni. Ha nyolc évig tartott a züllés, akkor a felemelkedés és a dolgok rendbetétele is igényel némi időt. De az előttünk álló négy éves ciklus elég kell, hogy legyen arra, hogy garanciális elemeket tartalmazó életpályamodellt alkossunk meg a rend őrei számára, dolgozzanak bármelyik testületben is. Nagyon remélem, hogy Önök segíteni fognak ebben a munkában. Nagyon remélem, hogy Belügyminiszter úr képes lesz az erre vonatkozó igényeket az állománytól, a rendőri vezetőktől összegyűjteni, és közösen ki tudunk dolgozni egy olyan modellt, ahol a rendőröknek nem kell második állást vállalniuk, ahol a korrupcióra való nemet mondás nem egzisztenciális, hanem csak erkölcsi kérdés lesz, egy olyan életpályamodellt tudunk létrehozni, amelynek nemcsak Önök lesznek haszonélvezői, hanem a lakástámogatáson keresztül a családjuk és a gyerekek oktatásán keresztül pedig a gyermekeik is. Megbecsült rendőrfamíliákra, tűzoltófamíliákra, katasztrófavédelemben dolgozó családokra van szüksége Magyarországnak. Kiszámíthatóság, tervezhetőség, ezzel együtt járó büszkeség és elhivatottság. Ezt szeretném a következő négy évben megvalósítani, ehhez kérek, ennek a feladatnak a végrehajtásához kérek Önöktől bizalmat, és kérek Önöktől támogatást. Ez egy olyan feladat, amit csak együtt tudunk végrehajtani. Ehhez a közös munkához kívánok Önöknek sok erőt, bátorságot, jó egészséget. Legyenek kedvesek, és adják át jókívánságaimat családtagjaik számára is!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük