Orosz Ötök Társasága

Makovszkíj pasztell-karikatúrája az Ötökről

Amikor véget ért a második világháború, Magyarország orosz érdekzónába került. Ezt az eufemizmust történelmi hagyományainknak megfelelően használom. Történelem könyveink is tatárjárás, török hódoltság, Osztrák Magyar Monarchia szóösszetételeket említik, pedig ezek az események keményebb, találóbb kifejezést is megérdemelnének.

   Az 1945-ös rendszerváltás a társadalom minden területén mondhatni tektonikus  változásokat okozott. Új fogalmakat ismerhettünk meg, osztályharc, klerikális reakció, burzsoázia, trockizmus, őskommunizmus, élmunkás, kulák, éberség. A középiskolai tantervek is legott átalakultak, ahogy az már ilyenkor lenni szokott. Például magyarból a következő kötelező olvasmányokat bújtuk. Azsájev: Távol Moszkvától. Beck: A volokalamszki országút. Fagyejev: Az Ifjú Gárda. Solohov: Új barázdát szánt az eke. Makarenkó: Új ember kovácsa.

   Kötelező lett az orosz nyelv iskolai oktatása. Ez az én esetemben nem volt egy sikertörténet. Momentán csak két kifejezésre emlékszem vissza. Láncos kutya. (cepnaja szobáká) és személyi kultusz (licsníj kult).

   Az énekórán az Ej uhnjem, a volgai hajóvontatók dalát énekeltük. A zeneiskolában az orosz Ötökről tanultunk zenetörténet órán.

   Az Orosz Ötök Társasága fiatal zeneszerzők egy csoportját takarja, akik zenei munkásságukat javarészt a XIX. század második felében fejtették ki. (Zárójelbe tettem a hazánkban jól ismert zeneműveiket.) Az Ötök tagjai: Muszorgszkij (Egy éj a kopár hegyen, Borisz Godunov, Hovanscsina, Egy kiállítás képei). Borogyin (Igor herceg). Rimszkíj-Korszakov (Szadko, Hindu dal). Balakirev (szimfóniák, zongoraversenyek). A ötödik Antonovics Kjui zenekritikus, a társaság menedzsere.

   Fő művészi célkitűzésük az orosz nemzeti romantikus zenei stílus erősítése volt,  az orosz népi hagyományokon alapuló nemzeti zeneszerzés megalapítása. (Ismerős a célkitűzés?) Szembehelyezkedtek azokkal az orosz zeneszerzőkkel, akiknek zenei stílusa inkább Nyugat-európai zenei példákat követett, ez utóbbiak legjelentősebb képviselője Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893). Speciel ebben nem értek egyet velük.

   Sok orosz zeneszerző példaképnek, tanítómesternek tekinti őket. Rahmanyinov, Prokofjev, Sztravinszkíj, Sosztakovics soha nem mulasztották el hangsúlyozni, mennyit tanultak az Ötöktől. Ugyanígy nyilatkozott Liszt Ferenc is.

Láng Róbert